Gyetvai László a ma élő legidősebb magyar válogatott labdarúgó (Fotó: Tuba Zoltán – Origo)
"Az Ecseri úti templomban voltam kijelölve ministrálni a 9 órás misére. Azt mondta a barátom és iskolatársam, hogy 'Lacikám, 10 órakor a Fradiban toborzó van. Elmész rá?' Mondtam, hogy nem, ezt be kellene jelenteni az édesanyámnak. 'Majd én bejelentem, igazollak téged, és elmegyünk oda", közölte, és elindultunk. Az Üllői úton akkor már legalább 200 gyerek várakozott. Az volt az első toborzó az egész országban, 10-től délután 2-ig tartott. 44-en játszottunk egyszerre, az edző, Zsazsa bácsi pedig nézett bennünket, hagyott mindenkit játszani. Amikor vége volt, kiderült, nemcsak benne vagyok a húsz kiválasztottban, de elsőnek lettem felírva. Kérdezte, mit szeretek játszani, mondtam, hogy csatárt, mert szeretek gólt rúgni. Hát persze, hiszen ott, akkor is gólt rúgtam" – mesélte.
Zsazsa bácsi, azaz Izsák Károly szerinte nagyszerű szakember volt, aki egyébként burgonya-nagykereskedőként dolgozott a Vásárcsarnokban. A Fradiban kapusként szerepelt, de edzőként nem sokat dolgozott, Gyetvai emlékei szerint másfél év után elhívták az MLSZ-be.
A Nemzeti Sport 1938-ban azt írta Gyetvairól, nála nincs elveszett labda, szeret kapura lőni, mégsem önző. "Egyszer már bejátszotta magát a Ferencvárosba, de kiderült róla, hogy a jobb lába egészen süket, ezért ismét visszakerült a tartaléksorba. Fél éven át gyakorolta szorgalmasan a jobblábas lövést."
A teljes cikket ide kattintva tudod elolvasni!
