Mourinho Madridban nem sokat mosolygott, Londonban azért több oka lesz rá
Nehéz feladat, amit Mourinho választott, mert így vagy úgy, de egy nemzetközi szinten sikeres együttest vesz át Benítez Rafaeltől. Mert túl azon, hogy a Chelsea az elmúlt években nem volt eredményes hazai porondon, Európában két év alatt kétszer adott magáról igen komolyan életjelet: két éve összejött az áhított BL-győzelem, idén pedig az Európa-ligában sikerült tarolni.
Amíg Mourinho először "uralkodott" Londonban, pont fordított volt a helyzet: otthon nyert a csapat, Európában viszont általában az elődöntő volt a végállomás – még a döntő sem sikerült, akárcsak három év alatt a Real Madriddal.
Itt bukhat el Mourinho
A Madridban uralkodó elviselhetetlenül nyomasztó hangulatot persze aligha tudja majd überelni Mourinho második londoni helytartósága, a sajtó által táplált nyomás azonban itt is érezhető lesz az edző irányába: ha bajnokságot nyer, akkor jó, a kínos madridi szereplés után ekkor sem fog neki senki sem hozsonnázni. Mert csak teljesítette azt, amiért hozták.
Az igazi kihívást ismét – ahogy legutóbb Madridban – most is a Bajnokok Ligája jelenti Mourinho számára: tulajdonképpen ez az, miért visszajött. Ugyanis hiába mondta számtalanszor, hogy ez az a hely, ahol a legjobban érzi magát, ha a kettő, három vagy négy év alatt nem tudja szállítani a BL-serleget, mindenki mutagatni fog: bezzeg a no-name Di Matteo Róbertnek sikerült az, ami a magát csak Kiválasztottnak nevező edzőnek sosem jött össze Londonban.
Ez a fajta kísértés és a sosem szerencsés megszállotság vezethet lélektani szempontból Mourinho bukásához Londonban. Vannak persze szakmai okok is: Európa-liga siker ide vagy oda, a Chelsea jelenleg nem rendelkezik olyan garnitúrával, amely alapján komoly esélye lenne megtörni a kialakuló német dominanciát, de a két spanyol óriással szemben is bőven kevésnek tűnik a csapat.
Ettől persze az biztosra vehető, hogy Angliában már ezzel a kerettel is nyugodtan a bajnokesélyesek között könyvelhetjük el a Mourinho-féle Chelsea-t, a BL pedig ugye mindig A megjósolhatatlan, Az örök kérdőjel marad.
Most már valami új kell
Láttuk már a Portót, a Chelsea-t, az Intert és a Real Madridot Mourinho kezei alatt, és nem kell túl nagy szakértelem hozzá, hogy megállapítsuk: a portugál edző minden csapatánál pontosan ugyanahhoz a sémához ragaszkodott, újat vajmi keveset mutatott. Madridban például többek között ez is vezetett a bukásához, mert az rendben van, hogy az általa imádott, az erőszakos megoldásoktól sem mentes kontrajáték egy idő után tökéletes fegyver volt a Barcelona ellen, a hasonló mód próbálkozó csapatok ellen ugyanez már kevésnek bizonyult.
Bármilyen furcsa, Mourinho tulajdonképpen a Barcelona miatt bukott el Madridban: addig utálta a "képzelt szörnyeteget", míg tényleg megtalálta a formulát, közben azonban nem figyelt a feltörekvő második vonalra, amely feltartózhatatlanul rohant el a Real Madrid mellett. Mourinho stratégiai repertoárja sokáig elégnek bizonyult, mostanra viszont tagadhatatlanul kevés.
Persze nehéz lenne elképzelni, hogy majd pont az önelégült Mourinho fog változtatni a felfogásán, mindenesetre Londonban sokkal több esélye lenne a jobb szereplésre, ha megpróbálkozna valami újjal, valami mással.
A madridi lecke pedig tán segít neki abban, hogy feltalálja magát a nehéz helyzetben, és megmutassa, hogy nem csak motivációs szempontból a legjobb edző a világon, de taktikai érzéke is utolérhetetlen.
Visszatérés a saját játszótérre
Ami Spanyolországban elviselhetetlen volt, Angliában nem az. A sajtótájékoztatók és az elkerülhetetlen nyilatkozatok hangulata a két esetben olyan messze esik egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Amíg Spanyolországban senkit nem kímélve, mindenkit eltiporva keresték az újságírók a szenzációt és a balhét, addig Angliában ezt sokkal kulturáltabb formában próbálják intézni. A stílusbeli különbség a két ország mindennapjain, aktuális helyzetén zongorázható legjobban.
Mourinho tehát visszatérhet saját játszóterére, azok után, hogy a spanyol sajtóval szemben nem tudta érvényesíteni eddig páratlannak ismert kommunikációs képességeit. Angliában viszont eleve teljesen más fogadtatásra számíthat, itt akkor sem fogja sorban kapni a támadásokat, ha nem lesz eredményes az elején, és attól sem kell nagyon félnie, hogy az egyik lap minden eszközzel a kirúgásán fog majd ügyködni.
Nem beszélve arról, hogy a Stamford Bridge a Chelsea legpocsékabb meccse után sem lesz olyan megosztott vele szemben, mint a Bernabéu egy-egy nagy győzelem után…
Az FFT jóslata az első évre
Mourinho ugyan hosszú távra tervez, de egy ilyen utolsó idény után felesleges külön ecsetelni, mekkora jelentősége lesz a jó kezdésnek. A Chelsea számára a következő idényben is a bajnokság és a Bajnokok Ligája jelenti az igazi mércét, ehhez pedig egyelőre kevés a csapat. Hazai fronton feltétlenül előrébb tart a két manchesteri csapat, a BL-ben pedig elsősorban a Real Madrid és a Barcelonának van esélye, hogy elhomályosítsa a Bayern München magasan ragyogó csillagát.
Na de ott van még az angol kupa, ami azért összejöhet.
T. Z.
