Benzema, James, Bale, Isco, Kroos – melyikük dolga volna a labdaszerzés?
Amikor az előző idény előtt Carlo Ancelotti lett a Real Madrid vezetőedzője, a madridi szurkolók többsége húzta a száját, hiszen az olasz edzők közismerten defenzív alapállásúak, és még a ’90-es évek talán legjobb edzője, Fabio Capello is megbukott korábban annál a klubnál – bajnoki cím ide vagy oda –, ahol nem csupán sikeres, de szépen, elegánsan és különösen támadó szellemben futballozó csapatot követnek meg a szurkolók és a klubvezetők is, Florentino Pérez elnökkel az élen.
Milánói BL-győzelmei, angol bajnoki címe ellenére talán kevesen számítottak arra, hogy Maestro Carlo vezetésével a Real már az olasz szakember első idénye végén megnyeri a 12 éve vágyott, tízedik BL-serleget. ám ez történt, és a Real azóta sem lassít, elképesztő, 21 meccses győzelmi sorozatot produkált a spanyol bajnokságban ezen az őszön is, élen áll a ligában, és favorit a BL-ben is. Mindeközben Ancelottiról már azok is a világ (egyik) legjobb edzőjeként beszélnek, akiket kiráz a hideg az olasz futballtól.
A 2014 májusában BL-győztes Real Madrid egy jól felépített, kiegyensúlyozott csapat volt, amely többnyire 4–2–3–1-es alapfelállással játszott, a három támadó középpályás mögött egy olyan kiválóan működő retesszel, amelyet Sami Khedira sérülése után Luka Modric és Xabi Alonso alkotott. Ők ketten – kiegészülve természetesen a védőkkel – megszerezték, összeszedték, továbbították azokat a labdákat, amelyekkel Cristiano Ronaldo, Ángel Di María és Bale megiramodhatott, vagy amelyeket középen Modric átvett, majd szépen továbbosztott. Amikor ezen a nyáron a Real Madrid eladta Xabi Alonsót, már sejthettük, hogy a madridiak középpályásán védekezése esetleg meggyengülhet, ám azt nem gondoltuk, hogy a klub nem is igyekszik őt pótolni. Sőt, Khedira sem kap mindig szerepet a csapatban. Mindeközben érkezett az együttesbe a vb tündéri sztárja, James Rodríguez, no meg a világbajnok Toni Kroos, hát egyikük sem éppen egy Makélélé, és ezúttal ezt negatívumként jegyezzük meg. Két remek játékos, de Kroos támadó jellegű irányító, James pedig alapvetően csatár lenne. Ehhez képest ebben az idényben a Real legtöbbször úgy áll fel, hogy a négy védő előtt nincs egyetlen védekező középpályás sem, hanem az Isco, Kroos, James trió alkotja a középpályát (Isco helyett játszik olykor Khedira, de Modric felépülése után számára vélhetően egyáltalán nem lesz hely), elöl pedig ott van a CR7, Benzema, Bale trió. Papíron ez 4–3–3 lenne, de valójában sokkal inkább 4–0–6. Úgy tűnik, Spanyolországban az utóbbi években nem fogynak ki a forradalmi ötletekből, 2012-ben az Eb-n Vicente Del Bosque válogatottja a legtöbb meccsen gyakorlatilag 4–6–0-ban tiki-takázott, most pedig Ancelotti Realja játszik időnként klasszikus középpályások nélkül.
Persze, erős a gyanúnk, hogy nem forradalomnak szánta ezt az olasz mester, inkább rákényszerült. Nyilvánvaló, hogy Pérez elnök szeretné az összes drágán vett világsztárját egyszerre a pályán látni, és mivel többnyire csatárokat szeret vásárolni, valahogy be kell őket egyszerre tuszkolni a csapatba. Csakhogy az európai élfutball akármennyire is lett offenzív az utóbbi években, nagyon-nagyon nehéz elképzelni, hogy egy hat támadóval telezsúfolt, fejnehézzé torzított csapat BL-t nyerhet, a sportágnak azért továbbra is vannak törvényszerűségei. Hogy nem omlott eddig össze az egész, az Ancelotti zsenialitásának köszönhető, de előbb-utóbb jönnek majd olyan meccsek is, ahol labdát is kell majd olykor-olykor szerezni. Rendkívül csodálkoznék, hogy egy Mourinho- vagy Guardiola-szintű edző ne látná át ennek a Real-szisztémának a nyilvánvaló sérülékenységét, és ne használná ki kegyetlenül. Emlékezzünk, volt már egyszer egy Galaktikus-korszak Madridban, amikor a rengeteg sztár miatt Beckhamnek és Gutinak kellett szűrő középpályást játszania. Teljesen alkalmatlanok voltak rá, és akkoriban volt az a hét éves ciklus, amikor a Real még a legjobb nyolc közé sem jutott be soha a BL-ben.
Természetesen Ancelotti nem hülye, és való igaz, hogy a két szélső védőjét rengetegszer tolja feljebb – különösen megteheti ezt a gyengébb csapatok elleni spanyol bajnokikon –, majdhogynem középpályásként használva őket, és persze az sem kizárt, hogy egy Bayern vagy Chelsea elleni BL-rangadón majd az ellenfél erejéhez igazítja a stratégiát. De azt bátran merjük állítani, hogy a 4–0–6-os felállással biztosan nem lesz címvédés. Bodnár Zalán
