Mario Gomez dilemmája: Menjek, vagy maradjak?

Százhuszonegy bajnokin hatvanhárom rúgott gól és huszonkét gólpassz – többek között ezek miatt vette meg a Bayern München tavaly nyáron Bundesliga-rekordot jelentő közel 35 millió euróért Mario Gomezt, a VfB Stuttgart fiatal támadóját, aki a 2006-2007-es szezonban robbant be a német futballba, és az akkor nagy meglepetésre bajnoki címet nyert „svábok” egyik legjobbja volt.
Nemcsoda, hogy (kis túlzással) fél Európa bejelentkezett érte, de a klub sokáig vonakodott eladni egyik ászát, de végül belátták, hogy nem tudják tovább megtartani, és tavaly nyáron elengedték Münchenbe. Gomez ezzel az igazolással látszólag megütötte a főnyereményt, hiszen Luca Toni haragba került Louis van Gaal vezetőedzővel, Miroslav Klose sem volt már a régi, Ivica Olic sötét lónak számított, míg Thomas Müllerről akkor sokan azt hitték, hogy neki majd a tartalék szerepe fog jutni. A történtek innentől már ismertek: a csatár nem tudott megfelelni az elvárásoknak, idén ugyan 29 bajnokin szerepelt, lőtt tíz gólt és adott öt gólpasszt, de nyolcszor be-, ötször pedig lecserélték, és a szezon második felében leginkább a padon ült, semmint az ellenfél kapuja előtt teremtett volna veszélyt.
Könnyű lenne azt mondani, hogy a csatárt agyonnyomta a rekordösszeg és a hatalmas elvárások (ebben azért van némi igazság), de a valóság ennél jóval összetettebb. Voltak, akik már eleinte is mondták, és később egyre többen csatlakoztak hozzájuk, akik szerint Gomez egész egyszerűen nem illik bele a csapat taktikájába, nem az a fajta csatár, akire Louis van Gaalnak szüksége van. Magas, erős, akit nehéz elnyomni, jól fejel, de nem annyira technikás a földön, ha nincs területe, nem tud igazán érvényesülni – kontrák esetén már más a helyzet, és mellesleg mintha hiányozna belőle az a képesség, ami például Luca Toniban olyannyira megvolt, aki szó szerint a semmiből is tudott gólokat szerezni anno.
A „hibákon” persze lehetne javítani, de van Gaal nem favorizálja az ilyen jellegű támadókat, remek példa erre a tavasz, amikor is Thomas Müller és Ivica Olic alkották a Bayern támadósorát, akik közül egyik sem tipikus középcsatár, hanem mindketten mozognak oldalra és visszafele is, utat nyitva ezzel társaiknak, de a befejezésekhez még így is rendre felérnek. Az ilyesmi, a sokmozgásos játék felállt védelem ellen inkább vezethet eredményre, mint az, ha egy nagydarab centert beküldenek két hasonló termetű belső védő közé őrlődni.
A felsorolt „hibák” ellenére sem kell Gomeznek aggódnia jövőjét illetően, hiszen nyilvánvalóan nem felejtett el futballozni, és a rosszul sikerült tavalyi idény után alighanem kettőzött erővel küzd majd, hogy újra rendszeres játéklehetőséget kapjon – most már csak az kérdés, hogy melyik egyesületben teszi majd meg, hiszen a hírek szerint vinné őt a Real Madrid, a Schalke és a Wolfsburg is. Münchenben gyanúsan nagy a hallgatás, és ha még nem is döntötték el, hogy mi legyen vele, akkor is komoly viták lehetnek a vezetőség irodáiban.
Azt Uli Hoenessék is tudják, hogyha egy év után szabadulnak tőle, akkor úgyszólván „keretet adnak” az elhibázott tavalyi vásárlásnak, és nyílván csak egy szép összeg (vagy Edin Dzeko) fejében válnának meg tőle. Az is megfordulhatott a fejükben, hogy a csatár megérdemelne még egy lehetőséget a bizonyításra, és nem kellene azonnal száműzni őt. Csakhogy amellett sem mehetnek el szó nélkül, hogy tavaly ugyan még általában két ékkel játszott a Bayern, de ez idén szinte biztosan megváltozik, hiszen Toni Kroos visszajövetelével 4-2-3-1-re alakulhat a tavalyi 4-4-1-1 (vagy 4-4-2-es) felállás, és az tudvalevő, hogy Olic, Müller, valamint Klose mindenképpen előtte helyezkedik el a sorban, ebből kifolyólag úgy néz ki, hogy megint a pad várna rá. És akkor arról még nem is szóltunk, hogy Gomez neve is szerepel van Gaal hivatalosan nem létező „eladási listáján”…
Na de mi a helyzet a csatár kérőivel? A Real Madrid vezetőedzője, José Mourinho kijelentette, hogy mindenképpen szeretné csapatában látni őt. Ha a spanyol felmenőkkel is rendelkező támadó a királyi gárdához igazolna egy ilyen, számára eredménytelen szezon után, akkor ez mindenképpen felfelé bukásnak könyvelhető el. A spanyol óriásklub hívása még a komoly konkurenciaharc ellenére is meggyőző lehet akár, ám felmerül a kérdés, hogy sikerül-e neki újra kivirulnia Gonzalo Higuain, Cristiano Ronaldo, Kaká és Karim Benzema között, a magas elvárásokról nem is beszélve. Viszont Mourinho neve garancia lehet az előrelépésre, hiszen a „Special One” többek között arról is híres, hogy kevésbé ismert játékosokból is képes világsztárt faragni, így a portugál kezei között Gomez egy idő után nagy erőssége lehetne a madridiaknak.
Ügynöke kizárta a Bundesligán belüli átigazolást, de egyrészt tegnap megírtuk, hogy akár még Wolfsburgban is kiköthet, másrészt friss hír, hogy a Rault is megszerző Schalke is érdeklődik iránta. Felix Magath, a királykékek mestere szinte vadonatúj támadósort fog majd kreálni az augusztus 20-án kezdődő idényre, és noha tagadta, hogy érdekelné Gomez esetleges megszerzése, nem lenne kizárt, hogy az anyagi lehetőségek korlátozottsága ellenére „rámozdulnának” arra a centerre, akit anno még ő próbálgatott ki a felnőtt csapatban még a Stuttgart edzőjeként. Papíron jól megértenék egymást Raullal a pályán, más kérdés, hogy ez esetleg a valóságban is így lesz-e…
Menjek, vagy maradjak – így szól hát kérdés Mario Gomez esetében. A Bayernből kifelé áll a rúdja, vannak neves kérői, a menedzsere alighanem még ebben a pillanatokban is tárgyal, de a csatár egyelőre hallgat. José Mourinho szívesen látná csapatában, ahogyan gyaníthatóan Felix Magath is. Csapattársa, Daniel van Buyten szerint nem kellene feladnia most a harcot a Bayernben, míg Klaus Fischer szerint jobb lenne, ha távozna onnan. Ő viszont csak olyan csapatban akar játszani, ahol rendszeres játéklehetőséget kap. Nehéz megoldást adni ebben a pillanatban, ha igazi nagycsapatban akar továbbra is játszani, akkor mindenképpen fel kell vennie a kesztyűt. Izgalmas lesz még ez a hátralévő egy hónap. Forrás: kicker.de, bild.de, sport1.de Lendvay Lajos