Rossz előjel volt a győri összecsapás előtt, hogy az elmúlt napokban a csapat két kulcsjátékosa, Sipos Lilla és Jakabfi Zsanett is megsérült, és egyikük sem tudta vállalni a mérkőzést. A finnek már a meccs elején jelentős mezőnyfölényre tettek szert, és az első negyedóra végéig két gólt is szereztek: Talonen szerezte meg a vezetést, majd Westerlund duplázta meg az előnyüket. A folytatásban sem találtunk fogást az ellenfélen, néhány akciót vezettünk ugyan, de a kapu előtt nem voltunk kellően határozottak és pontosak ahhoz, hogy komolyabb gólhelyzetig jussunk. A második félidőben feljavult ugyan a játékunk, futott néhány ígéretes támadás a finn térfélen, de a végjátékban nem voltunk hatékonyak, kimaradtak a lehetőségek. A 64. percben a vendégek legjobbja, a tarthatatlanul futballozó Talonen újabb gólt szerzett, majd a 92. percben belőtte a számára mesterhármast jelentő találatot is, ezzel alakult ki a 0-4-es végeredmény. – Az eredmény nem tükrözi a pályán látottakat, mert bár a finnek megérdemelten nyertek, voltak pozitív dolgok is a játékunkban – értékelt után Markó Edina. – Nem játszottunk alárendelt szerepet, a meccs egyes periódusaiban egyenlő partnerei voltunk a tavalyi Eb-n szereplő finneknek. Sajnos gyengén kezdtünk, nem tudtunk felvenni a vendégek által diktált ritmust, a játékrész felétől azonban kiegyenlítetté vált a meccs. Szünetben rendeztük a sorokat, ritmust váltottunk, és volt egy nagyon jó húsz percünk, amikor helyzetek voltak, és akár gólt is szerezhettünk volna. Sajnos egy szögletből az ellenfél talált be, és ez végleg eldöntötte a találkozót. A feladat az, hogy a két félidőben nyújtott húsz-huszonöt perces jó periódust kilencven percre toljuk ki. Nem vagyunk türelmetlenek, előbb-utóbb meglesz a munka eredménye. Jövő héten Finnországban játszunk, az a meccs teljesen más lesz, bízom benne, hogy a mai tapasztalatok alapján még jobban fel tudunk készülni rá, és jobb eredményt érünk el.
