Magyar zászló a Cannes-i piac sajtos pultjánál (Fotó: Mravik Gusztáv/FFT)
Miután felmértük, hogy fizikailag lehetetlen egyszerre haladni a fősodorral és Párizsban naponta Eb-meccsre járni, de közben a magyarok közelében is lenni (a magyar válogatott főhadiszállása a Párizstól legtávolabbi pontján van Franciaországnak), természetesen a magyarok mellett tettük le a voksukat és lemondtunk a nyitómeccset meg egy sor más távoli mérkőzést, amelyekre pedig megvolt már az akkreditációnk. Itt aligha látok majd a helyszínen 18-20 meccset, mint annak idején Portugáliában, viszont kit érdekel mindez, ha most először a magyarok mérkőzéseire mehetek életem tizedik, eszmélésem nyolcadik, újságíró-pályafutásom hatodik Eb-jén, amelyek közül ez már a negyedik, amelyen helyszíni tudósítóként vagyok jelen. De az első, amelyen a csapatunk is itt van!
Ezért aztán ma sem a közeli Nizzába (ahol tegnap pont elkerültük a nagy bunyót, pedig a környéken söröztünk), az északír-lengyel meccsre mentünk, hanem Montauroux-ba, a magyar válogatott sajtóközpontjába, ahol immár a nemzetközi szabályok szerint történnek a dolgok, kevés számú, a sajtófőnök (Szabó Gergő) által engedélyezett kérdés, a nem a saját terepükön teljesítő, ezért feszengő játékosok sablonválaszai, és a sok utazástól, pakolástól, cipeléstől, határidőtől fáradt és frusztrált fotósok, újságírók, operatőrök szakadatlan, órákon át tartó billentyűzetgyötrése a sajtótájékoztató-terem mögött kialakított dolgozószobában. A mára nyilatkozni kijelölt két játékos közül Nagy Ádámtól azt kérdeztük volna, hogy most, első Eb-meccse előtt izgul-e jobban vagy akkor izgulna igazán, ha az előzetes tervek szerint most mégis érettségiznie kellene (az Eb miatt felmentés kapott), ha kaptunk volna lehetőséget a kérdezésre, Storck kapitánytól viszont már kérdezhettünk (videó ITT és ITT), ezért azt firtattuk, nézi-e ma este a német-ukrán találkozót. „Mint német embert, természetesen érdekel, hogy milyen teljesítményt nyújt a válogatottunk, igen, megnézem a mérkőzést” – válaszolta a magyar válogatott német szövetségi kapitánya, így a rejtélyes és a világtól elzárt magyar főhadiszállás életéről annyit sikerült megtudnunk, hogy mit csinál a szigorú fővezér ma este kilenc és tizenegy óra között. Televíziót néz, és – talán – szurkol Joachim Löw csapatának.
Megtudhattuk még, hogy a néhány korábbi sérült talán még nem százszázalékos (közben Kádár Tamás az edzésen megsérült), de mindenki elvégezte a kemény munkát, sőt immár azt is tudják és értik a játékosok a ma reggeli eligazítás után, hogy pontosan mi lesz a feladatuk Ausztria ellen. Király Gábor az osztrák sajtó kérésére beszélt Garics Györgyről, a szintén volt szombathelyi, de már osztrák válogatott védőről, leendő ellenfelünkről, aki a napokban veszítette el az édesapját, idősebb Garics Györgyöt, a Haladás korábbi játékosát. „Közelebbről ismerjük egymást annál, hogy a részvétnyilvánítást néhány szóval elintézhetném, a honlapomon azért emlékeztem Garics Györgyre a tisztelet hangján, mert igyekszem ezt megtenni mindig, amikor a Haladás valamelyik legendája távozik” – mondta Király Gábor, majd arról beszélt, hogy mindez magánügy (közben Románia és Szlovákia veresége után egy harmadik szomszédunk, Horvátország megszerezte a régió első győzelmét Törökország délutáni legyőzésével, a Real Madrid BL-győztes sztárja, Luka Modric góljával), neki most az Eb-re és a feladatára kell koncentrálnia.
Kádár Tamás megsérült a válogatott mai edzésén (Fotó: Mravik Gusztáv/FFT)
Az egyre növekvő létszámú magyar sajtóküldöttség (keddre ötvennél is többen leszünk) belenézhetett az edzésbe is, itt fotózta le Mravik Gusztáv kollégám a cicázás közben a bal bokájához kapó Kádár Tamás nyugtalanító ápolását is. Mi először jártunk a tourettes-i edzőpályán, amelyet felmolinózott és belakott ezekre a hetekre a magyar csapat. Kissé fura érzés kordonok, kerítések mögül, mint valami kísérleti egereket az üveg alatt vizsgálni, miként kocognak, passzolgatnak a sziluettjükről felismerni vélt, néha a sajtósokhoz egészen közel merészkedő, ilyenkor jól ismert arcot öltő válogatott játékosaink, akik lám, úgy készülnek itt, mint a legnagyobb profik.
Továbbra is túl sterilnek és mesterkéltnek érezzük ezt az egészet (az már egyenesen elképzelhetetlen, hogy az idáig jutó szurkolók is belelessenek a tréningbe, hiszen a médiának is 15 perc jut csak hivatalosan), ami természetesen nem a magyar csapat, az MLSZ-stáb hibája, hanem a mai futballé, amelyben a közösség és annak képviselői szivárgásmentesen vannak elszigetelve egymástól, bármiféle kapcsolat egy mesterséges és szigorúan ellenőrzött médiatérben jöhet csak létre közöttük. Még szerencse, hogy a futball maga egy közérthető, és érzelmekkel, gesztusokkal teli metakommunikáció, ahol sem beszélni, sem testközelben lenni nem kell ahhoz, hogy a szurkoló pontosan megértse a futballista lelkét, gondolatát, szándékát. S akkor mindenféle kordont, moderátort, szabályt megkerülve találhat egymásra a játékos és a drukker. Mondjuk úgy, mint Kleinheisler vagy Priskin góljánál a norvégok elleni pótselejtezők alkalmával.
Edzésben a Szervezett (Fotó: Mravik Gusztáv/FFT)
Ezt a közös nagy boldogságot várjuk, várja az én generációm olyan régen, hogy már nem is igen tudjuk, hogy mi is az, amire várunk. A legutóbb 1986 június legelső napjaiban éreztünk hasonlót, visszafojtott lélegzetű, kitörni készülő megállíthatatlan, határtalan, egyelőre jóleső szorongás formájában létező boldogságot, mielőtt leültünk megnézni a magyar-szovjet világbajnoki csoportmeccset (0-6). Éppen, amikor beleharaphattunk volna a mennyei ízeket ígérő csodás gyümölcsbe, kiderült, hogy rohadt az alma, a szemétdombra való. Harminc év telt el azóta, s annyiszor reménykedtünk hiába, hogy mégiscsak beleharaphatunk abba a gyümölcsbe, hogy meglehetősen gyanakvók lettünk, s talán el is felejtettük, hogy milyen ízre vágytunk akkor, az előző évezredben. Most ismét itt állunk a küszöbön, a küszöb előtt, ahol a legutóbb hatalmasat botlottunk. Hátha most jobban a lábunk elé nézünk.
Már csak kettőt kell aludni…
Szöllősi György (Montauroux, Franciaország)
PS: A lengyeleknek amúgy sikerült, mármint az első Eb-győzelem: három-három korábbi vereségük és döntetlenjük után ma megverték Észak-Írországot, ami, ne felejtsük, sem a Pintér Attila, sem a Bernd Storck által irányított magyar válogatottnak nem sikerült korábban, s ezzel már mindkét selejtezőcsoportbeli ellenfelünk bemutatkozott az Eb-n, Románia és Észak-Írország után kedden rajtunk a sor.)
