Magyar-zsidó futballzsenik

---

Mégis hadd fogalmazzunk meg két súlyos állítást, amelyek kimondásával talán nem általánosan ismert tényeket ismétlünk, sőt talán önök is velünk együtt csodálkoznak rá két, szerintünk döbbenetes következtetésre, amelyeket a Futballmágusok és labdazsonglőrök itthon és a nagyvilágban – Magyar-zsidó labdarúgók, edzők és az elit futball című kiállítás nyomán vontunk le. (…) Az egyik, hogy voltak itt még nagy futballvárosok, csak éppen ezek Trianon után csehszlovák, jugoszláv, román, majd szovjet futballfellegvárak lettek. Vagyis amikor azt mondjuk, hogy a Magyar Királyság megcsonkítása iszonyatos kulturális, gazdasági, közlekedési, ipari trauma volt, akkor ne felejtkezzünk el egyetemeink, gyáraink, színházaink, pályaudvarainkelvesztése mellett az éppen csak megalakuló és kibontakozó nagyszerű futballklubjaink (velük játékosok, edzők, vezetők, szurkolók, újságírók) elveszítéséről sem. Más országok igen sikeres futballkultúrája szökött szárba Pozsonyban, Munkácson, Zágrábban, Kolozsváron, Kassán, Temesváron és így tovább. Engedjék hát meg, hogy Irapuato, Marseille, Bern mellett Versailles-t is a magyar futball vesztőhelyei közé soroljam. A másik rettenetes felismerés, hogy ha a zsidók olyanjelentős szerepet játszottak a dunai futballkultúra kialakításában és elterjesztésében, amilyenről éppen ez a kiállítás tanúskodik, és a második világháborúban kiirtották a vidéki magyar zsidóságot, akkor jelentős részben ennek a nagy kultúrának a letéteményeseivel (is) végeztek, jobb esetben elüldözték őket.
Kíváncsi vagy további részletekre? Akkor keresd a FourFourTwo magazin legfrissebb, szeptemberi lapszámát, amely még kapható az újságárusoknál!