Szalai László folyamatosan aggódik a magyar futballért (Fotó: Index)
Mikor aggódott leginkább a magyar futballért?
Folyamatosan. Bárhogy gondolkodom, képtelen vagyok korszakot kiválasztani.
1986-ban az írásbeli és a szóbeli érettségije között volt a mexikói világbajnokság, talán már akkor is?
Na, jó, akkor talán még nem, hiszen egészséges csodavárással izgultam én is, hogy mi lesz a szovjetek ellen. Emlékszem, Csepelen sem kószált senki az utcán, mindenki a meccset várta, a családommal néztem, és a családommal csalódtam. Akkor még egyszerű szurkoló voltam, nem figyeltem tudatosan a csapatot, a hibákat, a kevés pozitívumot, a futball iránti szakmai érdeklődés későbbre tehető.
Felvették az ELTE-re, matematika-testnevelés szakos tanár lett. Mikor akart edző lenni?
Az utolsó, a negyedik évben. A miénk volt amúgy az utolsó ilyen kombináció, később megszűnt, talán mert a végére megfeleződött a létszám. Akkor viszont már nagyon izgatott a futball tanítása. Akkor már nagyon ösztönzött, hogy az iskolába hogyan lehet szakszerűen bevonni a futballt. A főiskola után katona lettem, és a Honvéd hátsó salakos pályáján hat gyerekkel meg is kaptam az első csoportomat 1992-ben. Akkor már biztosan futballedző akartam lenni, a matek előnyömre vált, bár soha nem tanítottam az iskolákban, csak testnevelést. Megszereztem a szakedzői papírjaimat, voltam az Elektromosnál pályaedző, a BVSC-nél kaptam állást, de az Angol utcai iskolát sem hanyagoltam. Sok szálon kezdődött tehát az elköteleződésem.
Egy pályakezdő edző érezte akkoriban, hogy mekkora volt a szakma egyúttal a sportág válsága?
Nem. Rendszerben akkor még nem hiszem, hogy bárki is gondolkodott, a futball sorvadása számunkra akkor még egyáltalán nem volt egyértelmű. Tele voltam ambícióval, arra figyeltem, hogyan tudom önmagamból kihozni a maximumot, tanultam hollandul, bújtam a szaklapokat – akkor még meg kellett rendelni -, nem volt internet. Az volt a legfontosabb, minél több meccset nyerjünk. Pár év múlva Pölöskei Gábor ajánlott az MTK-hoz, a remek utánpótlásnevelő Goldball alapjainak letételénél is ott voltam. Az MTK-nál hat évig voltam különböző korcsoportoknál és csak egy évre hagytam el, akkor ifibajnok lettem az Újpesttel. Ezek után Várszegi Gábor visszahívott, innen egyenes volt az út Agárdra, az ottani akadémiára.
A teljes interjút ezen a linken keresztül tudod elolvasni!
