Madridban zajlik az élet, és itt most nem feltétlenül a galaktikusok gálája a fontos. Minden hűtőmágnesről egy realos, vagy éppen barcelonai gigasztár mosolyog a potenciális vevőre. A belváros kis utcácskáiban szó sincs lokálpatriotizmusról, Barcelona és Real Madrid címeres világítótest hívja a boltba a futballszurkolót, akiből van bőven. Csütörtökön például fürtökben lógtak a Besiktas-szurkolók (!) a Cibeles-szobornál, miután csapatukat 3-1-re lelépte az Atlético Madrid. A meccs alatt a legtöbb belvárosi kocsma a plazmatévéjéből generálta a bevételét: szociológus legyen a talpán, aki korosztályos bontásban kimutatja, kik a madridi futballőrültek.
Sokan vannak, az rendben is van, de hogy ennyi félék… A nyugdíjas öregúr, fiatal egyetemista, hatvanas hölgykoszorú ugyanúgy bámulta a meccset és ugyanúgy maradt a helyén, mivel a jó sportpolitikának (?) és az UEFA-nak köszönhetően az Atlético után következett az Athletic az Old Traffordon. A 0-1-ről 3-1-re fordítás idegenben magasan ugrotta át az ingerküszöböt. A harmadik bilbaói gól konkrétan „bónusz-tapaszt” ért a Plaza Majornál. Szóval, háromból három, a Barcelona, Atlético és a Bilbao győzelme után következett a pénteki gálaelőadás a Real Madrid Alapítvány szervezésében.
A kongresszusi palota, mint egy BNV-típusú üzletközpont, hófehérbe burkolózott, a blancók alapszínét két fekete tartóoszlop ellensúlyozta a színpadon. A meghívottak között volt minden madridista, aki tett vagy éppen tesz a Realért. Mourinho, akit máig ellentmondásos figuraként értelmeznek a királyi klubban, két sérült játékosát, Angel di Mariát és Fabio Coentraót küldte mutatóba. Ő maga a csapatával Sevillában készül a soros bajnokijára. A kezdés előtt kísérőivel együtt beosont a színpadra a Plácido Domingo és az elnök úr, Florentino Pérez, hogy aztán Luis Figo mellett elfoglalja a helyét.
Milyen érdekes, Figo volt a galaktikus korszak első ékköve, a portugál megszerzésével kezdődött a „madridi világválogatott” felépítése, és azzal a Zinedine Zidane-nal folytatódott, aki most hivatalosan Pérez tanácsadója. Ami szemet szúr, a két zseni, 1998 és 2000 aranylabdása egy deka súlyfölösleg nélkül legalább olyan elegánsan tette a dolgát, mint annak idején a Bernabéuban. Figo annyival előzte Zizou-t, hogy elhozta gyönyörű feleségét, a svéd fotómodellt, akin szintén nem látszik, hogy három gyermeknek adott életet. E helyütt érdemes szentelni egy mondatot Emilio Butraguenónak, aki láthatóan pompás erőnlétnek örvend. Ez arrafelé valahogy természetes. Talán jobb, ha nem gondoljuk végig, mi a helyzet nálunk ezen a téren.
A madridi arisztokrácia bálján hangsúlyos szerepet játszott a karitatív tevékenység. A Real vezetése, élén a születésnapos Pérez elnökkel jó érzékkel gondolta, hogy a Real erejénél, múltjánál fogva köteles segíteni. Szívszaggató klipek „harsogták” a sikerpropagandát. Afrikai éhező gyerekeknek osztott focilabdákat Butragueno, Casillas és Ramos gyerekekkel, a helyi szociális és sportiskola tanulóival focizgatott. Mikor Zidane az Unicefet tüntette ki a Real Alapítvány díjával, hatalmas tapsviharban tört ki a konferenciaterem. A földrengés sújtotta Lorca polgármestere megríkatta a katasztrófavédelem vezetőjét, aki kollégáival áldozatos munkával újraépítette a várost.
A tetőponton Plácido Domingót szólították a színpadra. A tenor vicces kedvében megjegyezte, nem csak a 110 éves születésnapot érdemes ünnepelni, hanem azt a 10 pontot, ha már a tízeseknél tartunk, amivel a Madrid előzi a Barcelonát. Domingo a Hala Madrid indulóval a maga részéről letudta a programot, de csak a kötelezőt. A színpadra ugyanis a végén akárki felsétálhatott, és találkozott a nagyokkal. Domingóval, Zidane-nal, Pérezzel, Figóval, vagy a szintén kitűntetett hatalmas madridistával, az atléta Oscar Pistoriusszal.
A nagy találkozásokra 10 percet (a 10-esek bűvöletében) engedtek a rendezők, utána a „nagyok” és a „kevésbé nagyok” szeparált helyen vacsoráztak. A szombati lapok is megemlékeztek a madridi gáláról. Az AS és a Marca a 24 oldalas focimelléklete közepén hozza a pénteki eseményt. Mindenki tudja, Domingo is megmondta, hogy a 110 is fontos, de a plusz tíz is legalább annyira érdekes. Ennek jegyében Ronaldo és Mourinho mosolyog a címlapon. Zidane, Figo és a többiek hátrébb szorultak. Egy Betis elleni meccs és a Barcelona lehetséges trónfosztása mindent visz. Plusz tíz, ez kell nekik igazán!
FFT-Szilágyi László
