Ma ünnepli 50. szülestésnapját Disztl Péter

– Hogy emlékszik vissza az elmúlt évtizedekre, mit csinálna ma másként a megszerzett tapasztalatokkal felvértezve? – Változtatni nem lehet a múlton, és talán nincs is értelme feltenni azt a kérdést, hogy mi lett volna, ha egy adott helyzetben, vagy egy adott pillanatban másként döntök anno. Utólag persze, az évek múlásával az ember sok mindent másként lát, de ettől még nem tudja megváltoztatni azt, ami elmúlt.
– Ettől függetlenül fel lehet eleveníteni a régi eseményeket, nem? Szigorú magával és a munkájával szemben is. Honnan jön ez? – Édesapám rettentően határozott ember volt, s mi mindig tudtuk, hogy amit mond, az úgy is lesz. Megvolt mindennek a maga rendje, s mi ehhez tartottuk magunkat. A bajai Vonatkertbe minden nap lejártunk focizni. Este apánk csak füttyentett egyet, és mi azonnal mentünk haza, függetlenül attól, hogy játék közben voltunk. Egy másik alkalommal vendégségben voltunk, a játék hevében felborítottuk a tévét. Nem lett semmi baja, csak a díszléc törött le róla, de apánk azt mondta Lacinak és nekem, menjünk haza és büntetésből nem nézhetjük meg annak a teremtornának az első meccsét, amit annyira vártunk. Persze édesanyámról sem feledkezhetek meg, akihez mindig, minden bajunkkal odamehettünk, és aki minden lépésünket figyelte, és drukkolt nekünk. Képes volt még akkor is sírni, amikor 7-1-re nyertünk, de én kaptam egy gólt.
– Édesapját tartja a példaképének a civil életben? – Nemcsak a civil életben, de a fociban is, hiszen ő is kapus volt. Ő tanított meg a kapuban az első fogásokra, legördülésekre. Emberként pedig tőle tanultam meg azt, hogy valamilyen rendnek, rendszernek mindig lennie kell ahhoz, hogy menjenek a dolgok az életben.
– Ön milyen apa? – Nálam nem volt drákói szigor otthon, pláne, hogy két lányom van, de azért mind a kettő tudta, hol vannak a határok, és már egy szemvillanásból, vagy félmondatból értettek.
– Milyen céljai vannak a következő 50 évre? – Mivel az egész életem a labdarúgás körül zajlott, ezért nagyon kevés olyan dolog történt velem, ami nem ahhoz köthető. Ebből következően a célok, eredmények, fogadalmak is csak a focival lehettek, és lehetnek még ma is kapcsolatosak. Persze a család sem elhanyagolható, mivel a lányaim 26 és 28 évesek, az unoka-kérdés bármikor aktuális lehet. Tudom, hogy az öregség fejben kezdődik, én pedig egyáltalán nem érzem magam öregnek. Amikor kijövök a pályára, bent vagyok a srácokkal az öltözőben, 25 évet fiatalodom, és csak akkor érzem, hogy már nem vagyok a régi, amikor öregfiúk meccsen, vetődés után gyorsan fel kéne pattanni. Vágyam az, hogy minél tovább itt lehessek a Videotonnál.
– Mennyivel lett másabb, mint mondjuk 20 éve? – Régen sokkal vehemensebb, és szókimondóbb voltam. Ma már jóval megfontoltabb vagyok. A véleményem most is megvan mindenről, méghozzá határozott formában, de nem nyilvánítom ki, kivéve, ha megkérdezik. A másik, ami rám jellemző, hogy nehezen lehet, és régen is nehezen lehetett kihozni a sodromból. Ha viszont kihoztak, akkor nagyon. Mára ez is csendesedett.
– Melyik volt a legemlékezetesebb szülinapja? – Nehéz kérdés. Ha mérkőzésben gondolkodom, nem jut eszembe semmi emlékezetes, bár nyilván számos összecsapás esett erre a napra a pályafutásom során.
– A legnagyobb siker? – Viki, és Gabi, a lányaim. No meg az, hogy a válásom, és az életem rosszabb periódusai után most ismét helyreállt köztünk a béke, a kapcsolatom tökéletes velük.
– A legnagyobb csalódása? – A válásom, ami a mai napig fáj.
– A legjobb döntése? – Amikor eljöttem Bajáról a Videotonba, 15 évesen.
– Legnagyobb büszkesége? – Az hogy tagja lehettem a magyar válogatottnak, és kijutottunk a világbajnokságra.
– És végül, úgy hírlik, Ön készíti a legjobb halászlét, és ezzel együtt nagyon büszke bajai származására. – Ez így igaz! Ez nálunk minimum két halból készült. Ami Baját illeti, ahogy apám megszerettette velünk a focit, úgy nevelte belénk a szülővárosunk iránti szeretetet is. Baja a szívem csücske, minden évben ott vagyok például a július második hétvégéjén szervezett, nagy halászléfőző versenyen.
Isten éltessen, „Szőr”! (Videoton.hu)