Ma lenne 83 éves Puskás Ferenc

A száguldó Őrnagy. A XX. század legnagyobb magyarja. Pancho. Öcsi bácsi. Minden idők egyik legjobb futballistája. A világ legjobb bal lábának tulajdonosa. Ilyen és ehhez hasonló elnevezésekkel lehet találkozni, ha valaki felüt egy Puskás Ferenccel kapcsolatos könyvet, vagy egy régi újságot, esetleg megkérdezi nagyszüleit, hogyan emlékeznek vissza rá.
Sokmindenen kellett Puskás Ferencnek keresztülmennie ahhoz, hogy ma úgy emlegessék a nevét, a sikereit, ahogyan azt szerte a világon teszik.
A „száguldó Őrnagy” 1927. április 1-jén született Purczeld Ferenc néven Budapesten, egy sváb családba. Családnevüket 1937-ben változtatták Puskásra. Kisgyerekkorától kezdve focizott, és ekkor ismerte meg későbbi barátját, klubtársát, Bozsik Józsefet. Már 15 évesen bemutatkozott az akkor még Kispesti AC felnőttcsapatában. 1945. augusztus 20-án játszotta első válogatott meccsét, amin góllal vette ki a részét a magyar csapat 5–2-es győzelméből.
És ekkor megindult egy csodálatos karrier. A hatalom által Budapesti Honvéddá lett egykori AC-ből hamarosan a világ egyik legjobb klubcsapata lett, mi több, ez a klub adta az Aranycsapat gerincét is. Ekkor már csúcssebességgel ívelt felfelé a pályafutása. Bajnoki elsőség, gólkirályi címek, és persze a boldog családi élet feleségével, Hunyadvári Erzsébettel, aki haláláig kitartott mellette, majd az 1952-ben született lányával, Anikóval.
Aranycsapat. Sokak szerint minden idők egyik legjobb nemzeti válogatottját jelenti ez a szó, aminek Puskás nemcsak a csapatkapitánya, hanem igazi vezére is volt. Olimpiai arany (innen ugye a név), római stadionavatón aratott siker, évekig tartó veretlenségi sorozat, 6:3 – utóbbiban ott van minden idők egyik leghíresebb találata is. A visszahúzós csel…
De 1954 nyarán valami megroppant. A toronymagas esélyesnek titulált magyar csapat elbukott a döntőben. Az okok keresése a mai napig tart. Puskás pályára lépett ugyan a döntőben, viszont korántsem volt 100%-os állapotban, hiszen a nyugat-németek elleni csoportmérkőzésen Werner Liebrich mozdulatának következtében úgy megsérült, hogy már csak a „visszavágón”, a döntőben léphetett pályára. És még így is lőtt két gólt – de a második kapcsán tudjuk, hogy nem adták meg…
Az 1956-os események és következményei majdnem derékba törték Puskás karrierjét. „Öcsi” nem jött haza, hanem Bécsben maradt, és ezután évtizedekig nem lépett magyar földre. A hatalom árulónak bélyegezte meg, és igyekezett elhallgatni, hogy mi mindent ért el „Pancho” Spanyolországban, a Real Madridnál.
Micsoda akaraterő kellett ahhoz, hogy a másfél éves eltiltás után ilyen karriert befusson a királyi gárdánál! Pedig először leírták őt, mondván, hogy elmúlt már 30 esztendős, sőt, még túlsúlyos is…
Akár második karriernek is lehet tekinteni ezt az időszakot. Mi ebből most csak egy momentumot emelünk ki: az 1960-as BEK-döntőt, amikor a Real Madrid 7–3-ra legyőzte az Eintracht Frankfurtot. Puskás négy gólt lőtt! De Magyarországon a hatalom agyonhallgatta a sikereit…
Az 1966-os évről elsősorban mindenkinek Farkas János fantasztikus gólja ugrik talán be, de meg kell említeni azt is, hogy „Pancho” ekkor, 39 évesen hagyott fel az aktív játékkal, majd ezt követően edzőnek állt. Legnagyobb sikereit Görögországban, a Panathinaikosz csapatával érte el, hiszen bajnoki címeket nyert, és közben 1971-ben BEK-döntőbe kormányozta csapatát, de ott a Johan Cruyffal felálló Ajax erősebb volt náluk. Később edzősködött Egyiptomban és Ausztráliában is. Csupa olyan eredményeket ért el a külföldön töltött évtizedekben, amik a legtöbb magyar ember számára nemhogy akkoriban, de talán még ma is egész egyszerűen… felfoghatatlan, elképzelhetetlen, hihetetlen.
És közben véget ért egy hosszú fejezet: 1981-ben Puskás Ferenc hazatért. És hiába igyekezett a hatalom korábban elfeledtetni őt az emberekkel, „csak” a repülőtéren ezrek várták őt, az Aranycsapat kapitányát.
„Pancho” 1991-ben véglegesen hazaköltözött Magyarországra. Volt rövid ideig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is, majd a 75. születésnapján, 2002-ben a Népstadiont Puskás Ferenc-stadionnak keresztelték át. Ő azonban kezdett egyre kevesebbet érzékelni a külvilágból, hiszen Alzheimer-kórt mutattak ki nála, és ekkoriban már szinte minden napot a Kútvölgyi kórházban töltött.
De a betegségét úriemberként viselte, és bár az egész világ tudott róla, hogy milyen állapotban van a „száguldó Őrnagy”, mégis mindenkit meglepett és lesújtott a hír, hogy 2006. november 17-én reggel elhunyt. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Tanítsátok focizni a gyerekeket!” Ő tudta, hogy mit beszélt – őt is igyekeztek annak idején tanítani, csiszolni technikáját azon a bizonyos grundon. És lám, megérte…
Nevét (a számtalan történet mellett) többek között még a róla elnevezett, tavaly első ízben átadott díj, valamint a felcsúti labdarúgó-akadémia, és persze a holnap kezdődő Puskás-Suzuki Kupa is őrzi. (A torna három külföldi csapata, a Real Madrid, az AC Milan és a Panathinaikosz tagjai Puskás sírjánál találkoznak majd, és közösen emlékeznek meg róla.)
Sokan elfelejtik, hogy „Öcsi bácsi” nemcsak zseniális labdarúgó volt, hanem kiváló ember is. Ezt remekül szemlélteti az alábbi történet: „Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk, 1963 decemberében Madridban lépett szorítóba hivatásos mérkőzés keretében a spanyol Folledo ellen. A tét a középsúlyú Európa-bajnoki cím volt. A hatalmas csarnok zsúfolásig megtelt. Laci kissé szorongva nézett a mérkőzés elé. Nem az ellenfél izgatta, hanem a győzelemre áhítozó, heves vérmérsékletű, 15 ezer főnyi hazai közönség várható hangorkánja. Zúgott is a harsány bíztatás a spanyolok kedvence felé. Egyszer azonban váratlanul felharsant a lelátó egyik szögletében a harsány "Hajrá, Papp!" kiáltás is. És míg Folledo hívei olykor szünetet is tartottak, Papp szurkolói megállás nélkül a mérkőzés végéig lankadatlanul bíztatták a magyar fiút. Laci önbizalmát láthatóan növelte a váratlan buzdítás. Fölénye egyre fokozódott. Végül biztos győzelemmel harcolta ki az "Európa-bajnok" büszke címet. Az első gratuláló Puskás volt, aki a szorító közvetlen közelében szurkolta végig a mérkőzést. – Nem értelek, "Öcsi"! – jegyezte meg Papp – Te amiatt panaszkodsz, hogy alig hallasz Spanyolországban magyar szót. És íme: ma este több száz magyar buzdított itt engem. – Tévedsz. "Görbe"! (ez Papp kedvenc beceneve) – magyarázott Puskás. – Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubala és én fogadtuk fel ezeket az embereket itt. Kasztíliai munkanélküliek. Megvettük nekik a jegyet és órabért fizettünk, hogy téged bíztassanak. Becsülettel rászolgáltak a fizetésre. A kemény öklű Papp Laci meghatottan, csillogó szemekkel borult "Öcsi" nyakába…"
Puskás Ferenc ma lenne 83 esztendős. Nyugodjék békében.
Forrás: honvedfc.hu, pfla.hu, puskas.com Lendvay Lajos
Az Eintracht Frankfurt elleni mérkőzés: