Albert Flóriánra emlékezünk (Fotó: ftc.hu)
A Ferencváros és a magyar labdarúgás kiemelkedő egyénisége 1941. szeptember 15-én született Hercegszántón. A Császár 1952-ben került a Ferencvároshoz, amit egész hátralevő élete során hűséggel szolgált. Játékosként négyszer nyert bajnoki címet (1963, 1964, 1967, 1968), egyszer Magyar Kupát (1973), valamint tagja volt az 1965-ben Vásárvárosok Kupáját elhódító együttesnek. Legnagyobb egyéni elismerése, hogy egyetlen magyar labdarúgóként 1967-ben elnyerte az aranylabdát, emellett az 1962-es világbajnokságon négy góllal megosztva a torna gólkirálya lett. Többször volt tagja az Európa- és világválogatottnak, Magyarországon kétszer választották az Év Legjobb Játékosának (1966, 1967), amellett, hogy háromszor is a bajnokság gólkirálya (1960, 1960, 1965) tudott lenni. 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, egy évvel korábban pedig Budapest díszpolgárává avatták. Évtizedek óta a Ferencváros örökös bajnoka és aranydiplomása, 1992-ben pedig a Halhatatlanok Klubjába is beválasztották. Kivételes pályafutása során Albert először 1959. június 18-án játszott a magyar válogatottban, majd később további 74 alkalommal húzta magára a címeres mezt. A válogatottal megjárta az 1962-es chilei, és az 1966-os angliai világbajnokságot, az 1960-as római olimpián tagja volt a bronzérmes együttesnek, mint ahogy az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon is dobogóra állhatott a magyar válogatottal. Miután 1974-ben visszavonult a játéktól, Albert nem szakított szenvedélyével, gyakorlatilag folyamatosan a Ferencvárosért dolgozott. De nem csak szeretett klubjához, hazájához és a családjához is végig hű maradt. Visszavonulását követően napjait – a 2007-ben róla elnevezett – stadionban töltötte, figyelte a fiatal tehetségeket Rákosi Gyulával, valamint Szűcs Lajossal, akikkel életre szóló barátságot kötött. Albert Flórián 2011. október 31-én hunyt el, ma lenne 72 éves…
