Lovrencsics: „A magyarok futballoznak, a lengyelek harcolnak!”

Mi lesz veled: Pápa vagy Poznan? Hol folytatod? Nem látok bele az ügy minden részletébe. Bízom benne, hogy a Poznan kifizeti az értem járó összeget a Pápának és akkor maradhatok a Lech Poznanban, ahol nagyon jól érzem magam.
Miben más a lengyel és a magyar bajnokság? A lengyel brusztolós liga, rengeteg párharc van a meccseken és valami elképesztő futballszeretet jellemző a stadionokban. 25-30.000 néző tombolja végig a meccseket, és gondolj bele, ha egy ilyen mérkőzésen gólt szerzel, ugyanennyi ember üvölti hangosan a nevedet. Lúdbőrös leszek, ha erre gondolok!
És hogy tetszett a lengyel szurkolók 1956-os transzparense? A meccs alatt észre sem vettem, ugyan azt láttam, hogy valami hatalmas drapériát akarnak kibontani, de hogy mit is pontosan, azt nem vettem észre, csak az esti összefoglalóban láttam. Egyáltalán nem lepődtem meg! Poznanban nagyon szeretik a magyarokat, mindig megállítanak a szokásos mondókával, hogy „Magyar-lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát!”. Szóval, tényleg szeretnek ott minket.
Ezt a frizurát hogy sikerült kitalálnod? (Nevet…) A párom fodrász, szóltam neki, hogy találjon ki valami extrát, hogy mindig mindenhol felismerjenek. Ezt a furcsa frizurát álmodta meg…
Mit jósolsz Kuvait ellen? Ha 5 vagy 10 percet kapok a kapitánytól, már akkor is elégedett leszek, ha kezdek, akkor nagyon boldog leszek. Szeretném bebizonyítani, hogy helyem van a keretben és a széleken tudok segíteni a csapatnak. Hajnal Tomi sérült, így lehet, hogy a kapitány kicsit megkavarja a belső középpályásokat. Eljátszom a bal,- és a jobb oldalon, ahol Koman Vladimir és Dzsudzsák Balázs, nem is tudom, mi fog ebből kisülni. A lényeg az, hogy játsszak.
Szöveg: Szilágyi László
Fotó: Beke Norbert