(Fotó: FFT/Mravik Gusztáv)
Megint adott a shownak, tovább táplálta az immár globálisan terebélyesedő legendát a lába között kigurított labdával, és volt egy nagy védése is lábbal, ziccerben ám a – jogos vagy nem annyira jogos – tizenegyes előtt hibázott, amikor kiejtette a kezéből a labdát. A büntetőnél nemigen volt esélye, s végül a csapat jóvátette a hibáját, amelyhez hasonlót valóban régóta nem követett el, s reméljük, egy ideig most megint nem tesz meg. A rendkívül passzív izlandiak egyébként nemigen tették próbára.
Aki alapesetben az egyik középső védőnk, kényszerűségből, a sérült Fiola Attila helyén, a jobb szélen játszott, de remekül helytállt! A meccs elején sorra jöttek a beadásai a szélről, Dzsudzsákkal többször sikerült a védők mögé kerülniük. Később kevesebbet ment előre, és Dzsudzsák is helyet cserélt Stieberrel, de a védőfeladatát megoldotta, és a gólunk előtti akcióban is részt vett. A 95. percben majdnem nehéz helyzetbe hozta a csapatot, de a szabálytalansága szerencsére a tizenhatoson kívül történt, a szabadrúgást pedig megúsztuk.
Az Eb egyik legnagyobb felfedezettje lehet, csodálkoznánk, ha nem kapna ajánlatokat a jelenlegi klubjánál jelentősebb csapatoktól. A tizenegyesünk előtt talán hibázott, hogy előre vágta a labdát (Király láthatóan mondta is neki, hogy tegye inkább vissza), máskor viszont jól jött a vállalkozó kedve, a második félidőben egyszer megindult az ellenfél kapuja felé, s csak hatvan méter sprint után tudták őt sárga lap árán, szabálytalanul leteríteni. A 95. percben az ő lába volt a labda útjában az izlandiak ismétlésénél a közeli szabadrúgás után. Azt mondani sem kell, hogy az ívelgető és elvileg a levegőben erős izlandiak nemigen okoztak légi veszélyt a kapunk előtt, ami nyilván a magas és magabiztos belső védőink érdeme is.
Nehéz feladatot kapott: miután kimaradt a norvégok és az Ausztria elleni sikerekből, vissza kellett térnie a védelem közepére, egy magas, atlétikus csapat ellen. De ez, ahogyan ő is mondta a meccs után, nem okozott neki különösebb problémát, ahogyan a csapatból sem lógott ki, elvégezte a feladatát, hajtott, küzdött és boldogan üzent mindazoknak, akik már leírták: ő is stabil tagja a bravúrt bravúrra halmozó magyar Eb-csapatnak.A végső rohamokra a helyére jött Szalai Ádám (-), jóllehet egykori csatárként akár őt magát is felküldhette volna a kapitány a kapu elé…
Ezúttal talán kicsit kevesebbet tudott hozzátenni a csapat játékához, mint legutóbb, amikor a válogatott egyik hőse volt, de most is fontos fogaskerék volt a gépezetben. Az izlandiak kevés helyzete közül az elsőnél lepattant az ellenfeléről, majdnem baj lett belőle.
A válogatott csodagyereke, meccsről meccsre többet fut, passzol és egyre magabiztosabb. A gyors, pontos, tiszta passzai teremtenek kohéziót a csapatrészek között, s ezúttal egy ilyen remek ütemben, egyérintőből Nikolics elé tolt labda kellett ahhoz, hogy helyzet alakuljon ki az egyenlítő gólunk előtt. A Storck-féle sikercsapat egyik emblematikus figurája.
Ki tudja, hányadszor múlja felül önmagát és szárnyalja túl mindazt, amit legszebb álmaiban eltervezett. Fantasztikus Championship- és Premier League-karrier, Európa Liga-döntő, sikeres visszatérés a Fradiba, bajnokság, kupagyőzelem, kijutás az Eb-re, s aztán ott megint megújulva kulcsembere, vezére, egyben alázatos közmunkása a válogatottnak. A félelmetes, Bozsik Józsefet idéző, Ausztria elleni teljesítménye után most önmagához, de csakis önmagához képest halványabb volt, de bőven elég az előzetesen nagyon ijesztőnek gondolt izlandiak elleni döntetlenhez.
Rátermettségét csapatkapitányként az Eb előtt megkérdőjeleztük, ám szemmel látható, hogy amióta Dárdai vezérnek nevezte ki, visszanyerte az önbizalmát, ami a románok elleni szabadrúgásgólt is eredményezte, s a csapat, sőt a közönség is elfogadja őt csékának. Sőt, már nem egyszerűen csapatkapitány, hanem ő a válogatott ideológusa is: már mindenütt idézik a kijelentését, miszerint a válogatott tizenötmillió magyarért futballozik, legutóbb Grosics Gyulától hallottunk ilyet. Balázs leglátványosabb megmozdulása az volt, amikor lecsendesítette az őrjöngő tömeget egy kézmozdulattal, ám ezúttal a csapatnak is nagyon hasznos tagja volt. A pontrúgásai az Eb-n eddig nem voltak igazán veszélyesek (előzetesen ezt tartottuk a leghatásosabb fegyverünknek), reméljük, a nyolcad- vagy negyeddöntőre tartogatja a szabadrúgásgólokat.
Kétségkívül életveszélyes labdarúgó az ellenfelek szempontjából. Bárhonnan képes célba venni és tűz alá vonni a kaput, harcol, passzol, labdát szerez, minden tud, és mindent ösztönösen, természetesen képes végrehajtani , amit a futballban csak tudni lehet. Most mégis azt mondjuk, hogy pontosan annyival kellett pontosabban céloznia négy (vagy legalább az egyik) kapura lövésénél, amennyi energiát a reklamálásra fordított, s akkor még a jelenleginél is nagyobb szenzáció lehetne az Eb-szereplése.
Munkájára nagyon nagy szükség volt az első félidőben, s érthető, ha az osztrákoknak lőtt csodagólja után ezúttal a kezdőben kapott helyet. Azt gyanítjuk azonban, hogy a portugálok ellen Németh Krisztián vagy Lovrencsics Gergő visszatérése várható a posztjára. A helyére beállóNikolics Nemanjának (7) megint nem jutott hálás feladat, vesztett állásnál kellett csodát tennie rövid idő alatt, hiszen talán még soha nem kapott egy teljes 90 percet a válogatottban a bizonyításra. És igen, Niko csodát rövid idő alatt! A Bödének szánt beadása annyira jól és jó ütemben érkezett a kapu elé, hogy csak a hálóba juttatni lehetett…
Kétszer kis híján kapura fejelt, volt egy szép sarkazása és neki is megvolt a része az izlandiak „ledarálásában”, ahogy az ellenfél kapitánya fogalmazott. Felvidéki magyarként már a második sikeres Eb-meccsén van túl piros-fehér-zöld színekben, ami nem csak neki, de a családjának, a felvidéki és anyaországi szurkolóknak is hatalmas élmény. Böde Dániel (6) jött helyette, és okozott is néhányszor zűrt az izlandi védelemben, ám a gólt „elvette” tőle Birkir Saevarsson. De persze ehhez kellett, hogy mögötte fenyegetően érkezzen a Fradi gólkirálya.
