Leonardo nem zárkózik el a magyar válogatottól (Fotó: fradi.hu)
A magyar élvonal talán legjobb formában lévő idegenlégiósa, sőt, talán játékosa volt a vasárnapi Harmadik Félidő vendége. Leonardo, a Ferencváros brazil vendégművésze egy góllal és két gólpasszal járult hozzá csapata Lombard Pápa elleni 4-0-s győzelméhez. A támadó már azelőtt rengeteg dicséretet kapott, hogy először megszólalt volna, Nyilasi Tibor, a Sport TV állandó szakértője például felvetette a honosítás, ezzel együtt a magyar válogatottban való szereplés lehetőségét is. Rekop György, a Trollfoci internetes közösség szóvivője annyit tett még hozzá: „Ha kapsz egy e-mailt a.pinter címről, abban meghívó van, és fogadd el”. Ezek után persze mindenki kíváncsi volt arra, miként vélekedik Leonardo az esetleges országváltásról. „Nagy megtiszteltetés lenne a számomra, de jelenleg a klubfutball fontosabb számomra. Szeretem a válogatottat is, de most a Ferencvárost akarom támogatni. A válogatottságtól nem zárkózom el, nagyon szívesen segítek, ahol csak tudok” – fogalmazott a Harmadik Félidőben Leonardo. A játékos természetesen beszélt a Ferencváros céljairól is: „Egy Ferencváros szintű csapat nem maradhat a nyolcadik helyen, az első három között kell végeznie. Nem szabad annyi gólt kapnunk. Legközelebb az Újpesttel találkozunk, amely minőségi csapat. A Pápa ellenihez hasonló meccset kell produkálnunk ellene is, meg kell bonyolítanunk az életét. A végsőkig ki kell tartanunk.” A légiós ecsetelte a Böde Dániellel való viszonyát is: „Jó játékosnak tartom, aki azonban elveszítette az önbizalmát, miután kihagyott egy tizenegyest. Szerintem ezzel a góllal újra egyenesbe került” – valamint elmondta, milyen érzés meccsről meccsre rúgások sorát elviselni. „Mostanában nagyon fizikális a labdarúgás, amit szabadabban hagynak művelni a bírók. Hozzászoktam, ilyen lett a futball. A pályafutásom során úgy ötévnyi sérülést szenvedtem el, most már nem akarok ilyeneken gondolkodni, csak a játékon. Régebben előfordult, hogy azon töprengtem, abbahagyom. Ez még az Ajaxban volt, az utolsó nagyon súlyos sérülésem idején, akkor előfordult, hogy úgy éreztem, nincs türelmem és energiám újrakezdeni.”
