Legendás meccsek nyomában: Ajax-Bayern 4-0 (1973)

---

---

Az 1970-es évek futballját a holland és a nyugatnémet labdarúgás uralta: előbbi ország válogatottja 1974-ben és 1978-ban is vb-ezüstérmes, 1976-ban Eb-bronzérmes lett, utóbbié 1972-ben és 1980-ban megnyerte az Eb-t, 1974-ben a vb-t, és döntőt játszott az 1976-os Eb is. Az 1974-es vb-döntőt egymás ellen vívta a két csapat, és korántsem biztos, hogy az NSZK nyer, ha történetesen nem hazai pályán játszhatott volna. Klubszinten az Ajax-Bayern München vetélkedésben jelentkezett a rivalizálás: az amszterdami klub 1971 és 1973, a müncheni 1974 és 1976 között nyerte meg zsinórban háromszor a BEK-serleget (miközben 1970-ben a Feyenoord BEK-győzelmével már megindította a holland sikerszériát).

1974-ig a bajorok csak söröskorsóval koccinthattak
Ebben a hat évben a két szupercsapat csupán egyszer keresztezte egymás útját: az 1972-73-as kiírás negyeddöntőjében. Hiába volt azonban fantasztikusan erősnek nevezhető mindkét gárda (a hollandoknál ott volt a csapatban Johan Cruyff mellett Neeskens, Krol, Haan, Mühren, Rep vagy Keizer is, míg a német együttesben Beckenbauer, Sepp Maier, Schwarzenbeck, Breitner, Hoeness vagy Gerd Müller), az első meccs, az amszterdami találkozó nagyon egyoldalúra sikeredett: 4-0-ra nyert az Ajax. Itt tetőzött az Ajax sikerhulláma, talán ez volt a legnagyobb diadal – leszámítva természetesen a megnyert döntőket – a mámorító évek alatt. Zenitjére jutott a „totális futball” – noha ekkor még nem is, csak az 1974-es vb után kezdték el így nevezni a holland stílust, és már nem is Rinus Michels ült a kispadon, akinek a nevéhez kötik a forradalmi újítást, hanem a romániai magyar edző, Kovács István.

Két korszakos ikon az élen: Cruyff és Beckenbauer
Kovácsról megoszlanak a vélemények, mennyire volt ez az ő csapata és mennyire Michels öröksége. Tény, hogy a holland mester találta ki a rendszert, ugyanakkor az is tény, hogy Kovács ezt remekül megőrizte, sőt csiszolta és fejlesztette, hiszen anélkül aligha nyerhetett volna ő is két BEK-et az együttessel. „Kovács jó edző volt, de túlságosan kedves ember. Michels sokkal profibban viselkedett. Szigorú volt, mindenkit egyenlő mércével mért. Az első évünkben Kováccsal még jobban játszottunk, mint korábban, mert jó játékosok voltunk, és nála szabad kezet kaptunk a pályán. De aztán a fegyelem teljes hiánya miatt lett vége mindennek” – mondta Kovácsról a középpályás Gerrie Mühren, aki ezen a meccsen is lőtt egy remek gólt a bal felső sarokba. A jugoszláv középhátvéd, Vaszovics kicsit másként látja: „Akik azt mondják, hogy a totális futball Kováccsal kezdődött, nagyot tévednek. Kovácsnak semmi köze nem volt hozzá. Ő csak átvett egy nagyon jó csapatot, amely Európa bajnoka is volt éppen, és hagyta, hogy úgy folytassák, ahogyan az érkezése előtt is csinálták.” Mondandóját árnyalja, hogy haragudott Kovácsra, amiért kitette a csapatból és Blankenburgot játszatta helyette a védelem tengelyében. A kérdést Cruyff zárja rövidre: „Az eredmények azt mutatják, hogy Kovács nem végzett rossz munkát.” (Az idézetek Jonathan Wilson Futballforradalmak című könyvéből valók.)

Kovács István, a(z egyik) sikerkovács
A hatvanas évek liberális és üdítő amszterdami légköréből kinövő Ajax-iskola lényege az volt, hogy Michels nem ragaszkodott mereven a posztokhoz, játékosaitól komplex tudást várt el, a hátvédeknek is tudniuk kellett támadniuk, a csatároknak is védekezniük, miközben a játékosok folyton váltogatták, cserélgették a helyüket, ám nem csupán oldalirányban, de hosszanti irányban is. Ez a módszer a hatvanas éveket uraló rettegett catenaccio feltörésének zálogául szolgált. A három nagy egység, a hátvédsor, a középpályások és a csatárok nagyon közel helyezkedtek egymáshoz, és amint valaki előre lépett, azonnal betöltötték a helyét. A kiscsapatok elleni presszing része volt, hogy a védők is felmentek nyomást gyakorolni, a középhátvéd, Blankenburg pedig rendszeresen a támadások irányítója, szervezője volt. A két kulcsfigura persze a háromszoros aranylabdás Cruyff, illetve Neeskens volt, aki amellett, hogy parádés támadásokat is vezetett, azzal tűnt ki, hogy az ellenfél irányítójával rendre hátra ment és kivette a játékból. Mindez forradalmi újítás volt, és nem is volt ellene sokáig fegyvere az ellenfeleknek, még olyan csapatokban sem, amelyekben Beckenbauerek és Gerd Müllerek futballoztak (tegyük hozzá: utóbbi ezen a meccsen nem teljesen egészségesen, igaz, védője is cserejátékos volt, a Barry Hulshoffot helyettesítő Heinz Schilcher).
Ebben a felállásban feszültek egymásnak a felek:

A Bayern nem igazán tudott hozzászagolni a meccshez, jobbára védekezni kényszerült, és csak kósza kontrákban bízhatott, olyan nagy volt a hazaiak fölénye. A holland dominanciát jelzi, hogy a müncheni visszavágóra Cruyff már el sem utazott, olyan biztosnak látszott a továbbjutó csapat kiléte (végül 2-1 lett a németeknek, így 5-2-vel jutottak elődöntőbe a hollandok). Gerd Müller nyilatkozta is, hogy legjobban ez az arrogancia fájt neki, hogy Cruyff kihagyta a visszavágót. Minden idők legjobb kapusainak egyike, Sepp Maier – aki két gólban is benne volt – úgy nekikeseredett, hogy a meccs utáni éjjel kikelt az ágyából, a kapuskesztyűjét kidobta az ablakon egy kanálisba, majd azt nyilatkozta, hogy visszavonul, ha kap valahonnan egy állásajánlatot, ahol havi 3000 márkát kereshet… A németekben úgy benne maradt a tüske ez után a meccs után, hogy amikor 1978-ban Cruyff búcsúmeccsén a Bayern volt az Ajax ellenfele, Gerd Müller parancsba adta: „Zúzzuk szét őket”, és az eredmény olyan lett, amit sosem látunk gálameccseken: 8-0-ra nyertek a bajorok…

Cruyff (14) fejesgóllal tette fel az i-re a pontot a 89. percben
Ám ez már késő vigasz volt, 1973 tavaszán az Ajaxnak még a korszakos Bayern sem lehetett ellenfele. Mint ahogy a következő három évben a Bayernnek senki.
BEK-negyeddöntő, első mérkőzés 1973. március 7., Amszterdam, 53 230 néző, vezette: Scheuer (svájci). Ajax-Bayern München 4-0 (0-0) Ajax: Stuy – Suurbier, Blankenburg, Schilcher, Krol – Haan, Mühren, Neeskens – Rep, Cruyff, Keizer. Edző: Kovács István. Bayern München: Maier – Hansen, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner – Zobel, Roth, U. Hoeness – Dürnberger, G. Müller, Hoffmann. Edző: Udo Lattek. Gól: Haan (53., 70.), Mühren (67.), Cruyff (89.).
A mérkőzés itt nézhető meg:

Bodnár Zalán
A korábbi részek:
Milan-Real Madrid 5-0 (1989)
Magyarország-Lengyelország 5-3 (1987)