Kű Lajos: „A Fradi a magyar futball Nemzeti Színháza!”

„Múlt héten végig a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság szervezésével voltam elfoglalva, ki se látszottam a munkából, még a Kaposvár-Ferencváros mérkőzést sem tudtam megnézni, csak az eredményről értesültem” – említi az eddigi utolsó magyar labdarúgó, aki BEK-döntőn játszott. – Lesújtott a vereség híre, pedig az utóbbi időben jól játszott a csapat, a Videoton, illetve a Debrecen elleni győzelemre mindenki felfigyelt, de amikor kikaptunk, például az MTK-tól, akkor is jól játszottunk. Legutóbb, ahogy hallom, már nem…” Kű nem érti, miért nem igazol a Fradi góllövő csatárt, amikor az a poszt gyakorlatilag üres a zöld-fehéreknél. „Kalapot emelek Kubatov Gábor elnök úr tevékenysége, lelkesedése előtt, de nem nagyon értem, legutóbb is minek igazoltunk balhátvédet, amikor góllövő csatárra, centerre lenne szükségünk. Amikor Milan Perics megérkezett, azt hittem, megoldódtak a gondjaink, de Perics nem találja a helyét, számomra óriási csalódás. Böde Dániel, aki gyakorta középcsatárt játszik, nem az, bármennyire is jó labdarúgó.” Az egykori csupa szív középpályás a küzdőszellemmel elégedett, és többnyire a mutatott játékkal is, csak azok a fránya gólok jönnének már… „Hihetetlen mezőnyfölényben játszunk, csak azért nem mondom, hogy akkora a labdabirtoklási arányunk, mint a Barcelonának, mert megmosolyognának. A játékfelfogással sincs gond, hajtanak a fiúk, letámadnak, látszik, hogy van erőnléte, szerkezete, stílusa a csapatnak, csakhogy nincs, aki gólokat lőjön. Márpedig Kű roppant fontosnak tartja, hogy az Albert Stadionban kéthetente jó meccseket, eredményes csapatot lásson a publikum. „Még mindig a Fradi a legnépszerűbb magyar együttes, négy-ötezren mindig kijönnek az Üllői útra. Ezt a hűséges törzsközönséget ki kellene szolgálni – jó játékkal, gólokkal. A Fradi a magyar futball Nemzeti Színháza, de a Nemzeti Színházba a nemzet színészei kellenek. Sajnálatosnak tartom, hogy a jelenlegi Fradiban nincsenek saját nevelésű játékosok. Nem vagyok naiv, nem vagyok maradi, de vallom, hogy a publikum igazán a saját nevelésű játékosokért tud lelkesedni. Ha visszagondolok az én időmre, egy Szőke Pista, egy Juhász Pista, egy Varga Zoli, egy Géczi Pista, egy Páncsics Miki, egy Németh Miki szinte egyszerre játszott az ifiben, míg ma… Nem tudom, hol vannak a tehetségek, ez az akadémiai rendszer sem az igazi. Mintha itt is a kontraszelekció érvényesülne, a gazdag szülők gyerekei kerülnek be a csapatba, nem a tehetségesek. Ez pedig így nagyon nem jó… Ch. G. A.