Madrid megőrül érte – a BL-kupáért. 12 év után már illik nyerni Európában
Aki emberként már átélte, milyen érzés évek óta valaminek a bűvöletében élni, pontosan tudja, milyen helyzetben van a szombati BL-döntő előtt a Real Madrid. Egy kicsit olyan ez, mint egy szerelem, amely évek óta nem teljesedett be, most azonban hirtelen lehetőséged lesz meghódítani álmaid nőjét. Akiről mondjuk tizenkét éve álmodoztál. Tudtad, hogy egyszer eljön a te időd, de fogalmad sem volt róla, mikor jön el a nagy nap. Csak reménykedtél, de kitartottál, mert biztos voltál abban, hogy igenis lesz az a nap. A Real Madrid pontosan 12 éve él hasonló, egy a saját megszállottsága által táplált bűvöletben. A 2002-es utolsó BL-siker óta minden egyes idény azzal a címszóval indult, hogy "majd most." Az elején még szó sem volt kötelességről, hiszen a Real ténylegesen uralta Európát, és olyan – a riválisok által is csodált, és nem megvetett – labdaművészeket foglalkoztatott, mint Zidane, Figo, Roberto Carlos, Beckham vagy Ronaldo. Amikor 2003-ban a Juventus egy szoros párharcban, az elődöntőben búcsúztatta a madridiakat, senki nem hitte volna, hogy ez a kiesés egy évtizedes vesszőfutás kezdete lesz Európában. Aztán egy évvel később már a negyeddöntő volt a végállomás, és ez megfelelt egy intő jelnek: a Monaco ellen összesítésben már háromgólos (!) előnyben is volt a Real, mégis képes volt elveszíteni a meccset, és mivel a Hercegségben 3-1-re kikapott, kevesebb idegenben lőtt gólja miatt búcsúzott Európától. Ezt megelőzően utoljára 1999-ben fordult elő, hogy a Real Madrid nem jutott elődöntőbe a sorozatban. Már tudjuk, 2004-nek szimbolikus jelentősége volt, hiszen egy nagy korszak tulajdonképpen azzal a keserű monacói éjszakával zárult le. A Marca is óriási betűkkel írta a meccs után: Fin del Ciclo – vagyis egy ciklus vége. Ami utána következett, a klub történelmének legsötétebb oldalaira kívánkozik, bár a Tizedik (szándékosan nagy betűvel, a spanyolok is így kezdik a Décimát) megnyerése egyre inkább kezdett egyfajta kötelesség lenni. Azóta tudjuk, hogy ez milyen nagy hiba volt, mert az európai porondon valóban ínséges idők következtek: sorozatban hatszor (!) is a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, most már kimondható, hogy túl nagyok voltak az elvárások. Aztán jött José Mourinho, és hirtelen megváltozott minden. A Real Madrid ekkor már nem volt ugyanaz, ami az elmúlt években, igaz ez a nemzetközi porondra kivetítve egyértelműen pozitív változást hozott. A nyolcaddöntős átok megtörése után a Barcelona ellen 2011-ben az elődöntőben esett ki a csapat, majd pedig még kétszer eljátszotta ugyanezt: a 2012-es eset a rekordpontszámmal megnyert bajnoki cím miatt még bőven bocsánatos bűn volt, a 2013-as már védhetetlen kudarc. Egy évvel később átlépte saját árnyékát a Real Madrid. A nyolcaddöntős átok 2014-re már régóta a múlté lett, senki nem emlékszik azokra az időkre. Carlo Ancelottinak hála az elődöntős is, de senki ne higgye azt, hogy a döntő megnyerése egy szimpla lehetőség. Tizenkét évnyi böjt után ez már kötelesség. Talán 2014 lesz az az év, amikor találkoznak a szerelmesek. T. Z.
