Komora Imre révfülöpi nyaralója előtt (Fotó: Hajdú D. András – Origó)
Komora Imre játékosként 17 évesen mutatkozott be a Haladásban, 1961-ben azonban a Honvédhoz került, az itt eltöltött éveket pedig érthetően máig nem tudta elfelejteni: „Novák Dezsővel együtt eredetileg a Fradihoz készültünk, ő már túl volt a katonaságon, én viszont megkaptam a behívót, így a Honvédnál kötöttem ki. Isten így akarta, de nagy örömömre szolgált, hogy ennél a klubnál játszhattam, és ha újrakezdeném, akkor sem csinálnám máshogy” – emlékezett vissza az Origón, majd újságírói kérdésre számtalan érdekes témát érintett. 1964, Tokió. Olimpiai bajnoki cím. Mi ugrik be elsőként? „Az, hogy a megnyert döntő után úgy sírtunk, mint a hároméves gyerekek. Ahogy a himnuszt hallgattuk, velünk szemben a japán császárt láttuk a páholyban, ezek olyan pillanatok, amelyeket nem lehet elfelejteni.” Edzőként három bajnoki cím a Honvéddal. „Az volt a szerencsém, azért tudtam eredményes lenni, mert a vezetők elfogadtak, és szabad kezet kaptam mindenben. Mindent el tudtam intézni, amit akartam, és engedték, hogy én igazoljak, így vittem a csapathoz Dajkát, Garabát, Esterházyt és a többieket.”
Imre bácsi 73 évesen is jól bánik a labdával (Fotó: Hajdú D. András – Origó)
Détári Lajos: a jószívű, de túl hiú srác. „Mint minden csúcsra törekvő játékos, Dömére is igaz volt, hogy ha nem figyelmeztetik, akkor elveszti a kontrollját. Mindenki tudta róla, hogy átlagon felüli játékos volt, de nem mindig állt be a sorba, és néha a barátai belevitték az éjszakába. Olykor előbb is hazamehetett volna, mert másnap két edzés volt.” Érzékeny téma: az 1983-84-es bajnokság utolsó fordulójában a Volán-Honvéd meccs 6-6-ra végződött, ami miatt pontokat is levontak a csapatától. Esterházy Márton egykor azt mondta, bár mindenki azt hitte, de ez a meccs nem volt bunda. „Ha ezt mondta, akkor valószínűleg így is volt. A játékosok engem soha nem avattak be, tudták, hogy kegyetlen óriás vagyok az öltözőben. Ennyi idő távlatából már az úristen sem mondja meg, hogy melyik volt bundameccs. Az biztos, hogy engedélyezve, tudomásul véve soha nem volt a bundázás.” Csak három meccs szövetségi kapitányként. „A vébé kudarca olyan hatással volt az emberekre, hogy a közönség, amely előtte még ünnepelte Nagy Antit, Garabát és a többieket, teljesen elfordult tőlük, és millió levelet kaptam, hogy hagyjam ki őket a keretből. Gondoljon bele, ők akkor 24-26 évesen a legideálisabb korban voltak, én pedig rájuk építettem volna a csapatot. De olyan tűrhetetlen ellenállást tapasztaltam, hogy azt mondtam, elég ebből, és visszajöttem a Honvédhoz. Nem volt tisztességes, hogy a szurkolók és az újságírók azt várták tőlem, cseréljem le azokat a játékosokat, akik a vb előtt sikeressé tették a válogatottat. Három meccs jutott, de ez nem volt probléma, nem csináltam belőle kabinetkérdést.” A mai futballról. „Szoktam meccseket nézni, a válogatottnak például nagyon szorítok, Egervári Sándort anno még én vittem a Honvédhoz. Tudom, hogy ma sem könnyű edzőnek lenni, de a válogatott tisztességes, becsületes kezekben van, erre Egervári személye a garancia.”
A Komora Imrével készített teljes interjút ide kattintva tudod elolvasni!
