Jó lesz vigyázni: a bundázás sajnos a vb-n is simán elképzelhető!

---

Mikor és miért kezdett el foglalkozni a nemzetközi bundázással? Brett Forrest: Két évvel ezelőtt írtam egy cikket sportfogadások témában az ESPN-nek, de nem volt olyan nagy visszhangja, mivel a fociról szólt, ami Amerikában nem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé. Viszont pár hónappal később kaptam egy telefont Hollywoodból, hogy filmet szeretnének csinálni a cikkemből. A FOX meg is vette a jogokat, és akkor kezdtünk el beszélni a könyvről, mert egy cikk azért mégsem elég egy egész estés filmhez. A projektben mi volt a legnehezebb? Brett Forrest: A szűk időkorlát, ugyanis még az idei, nyári világbajnokság előtt ki kellett jönnie a könyvnek. Így viszont kevesebb, mint egy évem volt a munkára, amiből ráadásul hat hét csak magára az írásra ment el. Nagyon pörgős időszak volt. A többi, gondolom a nyomozómunka volt. Hol gyűjtött anyagot? Brett Forrest: Az eredeti cikk miatt eljutottam Szingapúrba és Nagy-Britanniába is, a könyv miatt viszont körbe kellett utaznom az egész világot. Például bejártam Ázsiát, mert onnan szervezik az egész világméretű bundázást, ott van a központ. Voltam Hong Kongban, Makaóban, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Thaiföldön és Kambodzsában is. És mint hallom, eljutott Budapestre is. Brett Forrest: Így van, háromszor is voltam Önöknél, itt az Oktogonon volt a találkozóm Wilson Raj Perumallal, aki itt élt Budapesten, és a magyar hatóságok védőőrizete alatt állt. Egyébként Perumal, aki a szingapúri bundamaffia egyik feje volt, a könyvemnek az egyik főszereplője. A másik Chris Eaton, a FIFA akkori biztonsági főnöke. Az itt folytatott beszélgetéseket fel is használta a könyvében? Brett Forrest: Igen, a történetei nagy részét felhasználtam, és nagyon sok információhoz juttatott hozzá. Nyilván ő döntötte el, mit oszt meg velem, és mit nem, így egy kicsit az ő oldaláról ismertem meg a sztorit. Elmondta, hogyan jutott idáig, hogyan szervezte meg ezt az egészet, és terjesztette ki világméretűvé. És természetesen a magyar cinkostársairól is beszélt, akikkel egyébként más piacokon volt aktív, nem az ittenin. Nekem legalábbis ezt mondta. Került veszélyes helyzetbe a munkája során? Brett Forrest: A lehetőség persze mindig ott volt, de igazából sosem éreztem úgy, hogy fizikai értelemben ne lennék biztonságban. Szingapúrban azért volt, amikor nem a szokványos úton mentem vissza a hotelbe, miután találkoztam pár nehézfiúval, kis utcákban rohangáltam fel-alá, próbáltam elvegyülni a tömegben, hogy megtévesszem őket. Ott sosem tudhattam, éppen ki figyel engem. Nem volt személyes összetűzése senkivel? Brett Forrest: Nem, mert ezek a figurák általában nagyon kedvesek, hiszen a munkájuk megköveteli ezt. De mögöttük olyan szervezett bűnözői csoportok állnak, mint az orosz maffia vagy a kínai Triádok. Ezektől viszont simán kaphatott volna fenyegető telefonokat. Brett Forrest: Sosem fenyegetett meg senki, aminek az az oka, hogy az igazán nagy főnökök árnyékban akarnak maradni valahol Ázsiában, és nem kockáztatják meg az esetleges nyilvánosságot, amit egy ilyen ügy okozhat. Pont emiatt az ismeretlenség miatt nem is érzik veszélyben magukat, és ezen nem is akarnak változtatni. Nekik nincs szükségük arra, hogy bárkivel fenyegetőzzenek. Nagy kérdés így vb előtt pár héttel, hogy oda mennyire szűrődött be a bundázás? Brett Forrest: A bundázás Brazíliában is simán elképzelhető, főleg a Harmadik Világ országainak válogatottjainál, ahol nem keresnek sokat a játékosok. Még a FIFA is figyelmeztetett mindenkit, hogy legyünk óvatosak például az utolsó csoportkörök meccseivel, ha fogadni akarunk. Vigyázni kell az olyan csapatokkal, akik nem nyerni mennek a vb-re, viszont a felfokozott érdeklődés miatt megvan lehetőségük arra, hogy sok pénzt keressenek. A pénzen kívül van még motiváló erő ebben a világméretű csalásban? Brett Forrest: Általában nem, mert a focisták azért mennek bele, hogy meggazdagodjanak. Egyszerűen nem keresnek olyan jól, hogy nemet tudjanak mondani. De a könyvemben említek egy finnországi sztorit, ahol egy barátságosnak indult találkozón a bűnözők – akik az akcentusból ítélve Kelet-Európaiak lehettek – halálosan megfenyegettek 5-6 játékost, így azok nem a pénzért bundáztak, hanem mert féltették a saját bőrüket. Ráadásul soha nem kapták meg az ígért pénzt. De örültek, hogy egyáltalán élnek. Volt valamilyen célja ezzel a könyvvel? Mondjuk, hogy harcoljon a bunda ellen? Brett Forrest: Nem igazán, én nem vagyok aktivista. Újságíró vagyok, aki keresi és meg akarja írni a jó sztorikat. Persze lehet ez az első lépés, de nem az én dolgom ezt megoldani, mert az én munkám nem az. Én csak szeretném, ha az emberek megtudnák azt, amit én megtudtam, és lássanak többet ebből az egész, világméretű dologból. Ön szerint egyáltalán megállítható a bundázás valaha? Brett Forrest: Azért ha nem hinnék benne, akkor meg sem írtam volna a könyvet. Már csak azért is tartom megállíthatónak, mert ez igazából már nem a sportról szól, hanem a szervezett bűnözésről, ami ellen igenis fel lehet venni a harcot.
Vincze Szabolcs