Jerikói harcok

---

Sok példa világította már meg rovatunkban is, hogy a nagyvárosok lakótelepi „dühöngői”, ketreccel körbevetett játszóterei milyen nagy szolgálatot tettek a magyar futballnak. Ezt bizonyítja a Sallai testvérek, Sándor és Tibor esete is, hiszen Debrecenben ilyen körülmények között sajátították el a játék alapjait, és lettek mindketten NB I-es labdarúgók – a kilenc évvel idősebb testvér, Sándor 55-ször a magyar válogatottban is pályára léphetett, hat vb-meccsen is szerepelt.
A család Hajdúhadházról költözött Debrecenbe, a Jerikó utcai lakótelepre a hetvenes évek elején, amikor az 1960-as születésű Sándor már felsős volt.
„A futballal először a hajdúhadházi általános iskola földes kézilabdapályáján találkoztam, de a debreceni lakótelepet tekintem inkább a grundomnak, hiszen ott fejlődtem nagyon sokat, és ott tanultam meg, hogy meg kell küzdeni a játéktéren az érvényesülésért – mondja a FourFourTwo-nak a Budapest Honvéd védőjeként ötszörös magyar bajnok, kétszeres Magyar Népköztársasági Kupa-győztes Sallai Sándor. – A Jerikó utcai grund klasszikus dühöngő volt, bitumenes pályával a tízemeletes panelházak között. De arra tökéletes, hogy megszerezzük az alapokat. Amint véget ért a tanítás, már kinn is voltunk, nyáron meg szinte egész nap, és ment a foci, amíg bírtuk erővel.”

Kíváncsi vagy a cikk folytatására? Megtalálod a FourFourTwo aktuális számában. Keresd az újságárusoknál!