Jan Simak célkeresztben

Ha lenne egy könyv, ami az Ön életéről szólna, mit adna neki címként: „Aki mindig talpra tud állni”, „Meghiúsult”, „Tönkrement”, vagy „Vissza az életbe”? Miért kell megint a múltról beszélni? Akárhányszor egy új csapathoz igazolok, mindig felhánytorgatják a múltat. A hibám egy életen át követni fog engem. Igen, hibáztam. De nem nézhetek mindig csak hátra. Valamikor megint el kell majd vonulnom. Nem vagyok problémás. Három éve ismét Németországban játszom, és azóta semmi rosszat nem tettem. Semmi problémám a fegyelemmel. Erről miért nem beszél senki? Akkor beszélhetünk majd a hibáimról, ha megint csinálok valamit. Jól érzem magam, csak még egy lehetőséget akarok, és meg mutatni, hogy jó vagyok. Azért tekintünk vissza, mivel már többször fogadkozott, de mégsem teljesítette, amit megfogadott. Például, amikor a Stuttgarthoz igazolt is azt mondta – „Esküszöm, mindent megteszek, hogy megmutassam, jó labdarúgó vagyok” – azonban mégsem sikerült. Az első évem nem volt túl kimagasló, de rossz sem. A bajnokságban és a Német kupában együttvéve játszottam 27 meccsen, harmadikak lettünk az év végén, és az én gólomnak köszönhetően kaptunk esélyt a nemzetközi kupákban való részvételre. Csupán az utolsó fél év volt nehéz. Mindannyiunk egy nagy válságot élt meg. Az edző nem bízott meg bennem, így „ejtettek”. De most nagyon boldog vagyok a Mainzban, ez a tökéletes klub számomra. Itt más a szemlélet, mint a Leverkusennél, vagy a Stuttgartnál. A Stuttgartnál nem én voltam a csúcs játékos, azonban egy kisebb csapatnál könnyebben meg tudom mutatni, milyen jó is vagyok valójában. Na de éppen ezeket a mondatokat hangoztatja gyakran, ugyanakkor a sportmérlege nyikorog. A BILD így kommentálta Stuttgartból való eligazolását: „Az első eladhatatlan áru elkelt.” Horst Heldt (a Stuttgart menedzsere – szerk.) soha nem nevezett így, és az ő véleménye számít. Elégedett volt velem, és amíg bíztak bennem, jó teljesítményt nyújtottam. De mit számít, ha ódákat zengek itt? Az embereknek előítéletük van velem szemben. Ezzel együtt kell élnem, és senkitől nem veszem zokon. De szavakkal nem nyerem vissza a bizalmat. Nem ér semmit, ha szóban 60 gólt ígérek. Tudom, hogy nem vagyok egy átlagos profi, de még mindig el tudok dönteni meccseket. Hiányozni fog Önnek Stuttgart? Nem. Az utolsó fél év tönkretett teljesen. Mindig elégedetlen voltam. Az emberek, és a játékostársak kedvesek voltak, de sok energiámba került. A sport része katasztrofális volt, esélyem sem volt bizonyítani. Egy nappal az edzőtáborba való indulás előtt hívtak, hogy nem kell mennem. Hol itt az esélyegyenlőség? Egy portréban Önt a következőképp jellemezték: „A legnagyobb momentumaiban Jan Simak játszott a labdával, az ellenféllel, és a közönség érzelmeivel is. A legszebb jeleneteivel belevéste magát a szurkolók emlékezetébe; technika és dinamika, erő és gyorsaság ritka ötvözete. De az életével nem vergődött zöldágra.” Mi igaz ebből még ma is? A gyorsaságom a régi, az erőt idővel az edzésnek köszönhetően visszanyerem, és a labdával is még mindig jól kijövök. Az egyedüli, ami változott, az a korom, és természetesen, hogy az életemmel immár megbirkózok. Akkor mi az Ön problémája? Az önbizalmam. Arra keményen kell dolgoznom. Stuttgartban az önbizalmam okozta a legnagyobb dilemmát, mivel túl kevés volt belőle. Talán 50 százalékos voltam, de ismét jól állok a dolgokhoz, és csak két-három jó meccsre van szükségem. Ha tiszta a fejem, egy jó Bundesliga játékos vagyok. Pszichológus segített Önnek? Nem, és soha nem is kellett. Egyedül is megy. A pályán már köpték szemközt, és alkoholistának is nevezték. Tartott emiatt valaha az ellenfél játékosaitól? Tartani soha nem tartottam tőlük. Az ilyen embereken csak nevetni tudok. Ezek sötét, nagyon sötét emberek. Nem kell tőlük megvédenem magam. Legyőztem a betegségem, ami mutatja, milyen erős vagyok. Nem én vagyok az egyedüli a földön, akinek alkohol problémái voltak, de én legyőztem. Ha mindezt elértem, nem fogok a provokációk miatt kiborulni. Mi a véleménye a könyvcímről: „Mainz az utolsó esély”? Stimmel. Ezt a lehetőséget ki akarom használni. Azt kívánom magamnak, hogy Mainz legyen az utolsó állomásom. Azt akarom, hogy az újrakezdés sikerüljön, boldoguljak, és élvezzem az időt, amit a pályán töltök. Ha mindez teljesül, akkor boldog leszek.