Ihász Kálmán az Eb eddigi összes meccsét látta a tévében (Fotó: faktor.hu)
Lassan véget ér az Európa-bajnokság, mi a véleménye az eddig látottakról? Engem nagyon meglepett, hogy ilyen hatalmas közönséget mozgatott meg a torna, nem csak magyar részről, hanem egyáltalán egész Európában! Az összes résztvevő nemzet szurkolótábora nagy meglepetést szerzett nekem, mert őszintén, nem hittem volna, hogy ilyen nagy érdeklődés lesz az Európa-bajnokság iránt. Gyakorlatilag minden meccsen telt ház volt, és azt gondolom, jót tett a tornának, hogy 24 fősre emelték fel a létszámot. Franciaországba a meglévő fenyegetések ellenére is mindenki szívesen utazik, de nekem összességében nagy meglepetés volt, hogy ennyi ember volt kíváncsi a találkozókra. Élvezi is a meccseket? Természetesen! Az összes meccset láttam, az első perctől kezdődően. Hihetetlen, milyen nagy változás történt az élvonalban szereplő és a kisebb csapatoknál is. Elámított, milyen fizikai képességekkel rendelkeznek a mai játékosok, és hogy – nem számítva a kapusokat – a húsz mezőnyjátékos milyen nagy lelkesedéssel tud játszani kilencven percen keresztül. A játékosok hozzáállásával is nagyon meg voltam elégedve, nem tudok egyetlen olyan csapatot sem mondani, amely egy biztos győzelem után úgy állt volna hozzá a meccshez, hogy innen már tartalékol a következőre… Ma már egy öt-kettes meccsnél is végig megszakadnak a pályán a játékosok. A magyar csapat szereplésére áttérve: emlékszik arra, mikor volt utoljára ilyen mértékű futballőrület az országban? Nem emlékszem rá. Úgy gondolom, utoljára talán a mi időnkben övezte ilyen lelkesedés a futballmeccseket, mert akkor még hetente telt ház volt a bajnokikon, és még a meccsek után is együtt ünnepeltek a szurkolók. Azonban meglepett, aminek nagyon örülök, hogy most így állt hozzá az Európa-bajnoksághoz a közönség! És ne felejtsük, hogy a játékosok szívüket-lelküket kitették a pályára. 1964-ben tagja volt a Spanyolországban Eb-bronzérmes magyar válogatottnak, és amikor visszatértek Magyarországra, bizony nem ilyen fogadtatásban volt részük, mint a mai csapat tagjainak. Vissza tud emlékezni azokra az időkre? Vissza tudok, és valóban azt kell mondanom, hogy nemhogy elismerésben nem volt részünk, de inkább cikiztek minket az akkori eredmény miatt. Tudásban ugyanis egyforma képességűek voltunk a legjobbakkal, és csak egy kis szerencse kellett volna, hogy ott legyünk a döntőben. A csapatnak akkor megvolt ehhez a képessége, akkor még nagy csapatnak számítottunk világszinten is. Most ez már nincs így, de minden elismerésem, hogy ilyen remek csapatot tudtak összehozni. Tehát jogos volt a hatalmas hurráhangulat a Hősök terén és Budapest utcáin? Pontosan azért volt jogos, mert így tudtak hozzáállni a játékhoz. A közönség is mindent beleadott, nem véletlen, hogy még a kiesést követően is mindenki dicsőítette a játékosokat. Én úgy érzem, megérdemelték. Pedig kiindulva a portugál és az izlandi válogatott példájából – akiket ugye megelőztünk a csoportban – lehet, hogy még tovább is tudtunk volna jutni ezen az Európa-bajnokságon. Ez már a nüanszokon múlik. A lényeg szerintem, hogy a évtizedek óta nem volt ennyire jó a csapat hozzáállása, mint most. Mindenki olyan csapatmunkát végzett, amely nagyon régóta nem volt meg a magyar labdarúgásban. Ki volt az a magyar játékos, aki a legnagyobb hatást gyakorolta Önre? Nem szeretnék kiemelni senkit sem, nekem az tetszett a legjobban, hogy végre csapatként tudtunk odaállni a meccsekhez. Nekem ez rengeteget jelentett. Tényleg senkit? Mindig is a csapatmunka híve voltam a labdarúgásban, nekem elsősorban most is az tetszett, hogy ennyire jól össze tudott kovácsolódni ez a társaság. Bernd Storck szerepvállalásáról, munkájáról mit gondol? Csak gratulálni tudok neki! Viszonylag rövid időn belül hozta össze ezt a csapatot, nem is hittem volna, hogy egy idegen országból érkező szakember majd így össze tudja hozni az együttest. Meg is lett az eredménye, a közönség maximálisan meghálálta a játékosok hozzáállását. Ma már az első elődöntőt rendezik Franciaországban, mit gondol, melyik két csapat lesz ott a párizsi döntőben? Szurkol valakinek? Most kivételesen a meglepetéscsapatnak, Wales-nek drukkolok, mert ők sem kiemelkedően jó képességű játékosok, viszont ahogy hozzáállnak minden találkozóhoz, az nagyon tetszik. Ők is szinte megszédítik a közönséget, és teljesen fel vannak dobva a sikerektől. A másik ágon a németeket jobbnak tartom, de a franciák mellett szólhat a hazai pálya. Ha nem akarják agyontaktikázni, akkor az egy igazán jó meccs lehet, és persze a végén, nyerjen a jobbik! Interjú: Tóthpál Zoltán
