Egész Spanyolország bulikkal ünnepelte csapata hódítását Dél-Afrikában. Vannak, akik 24 órán keresztül partiztak, a mérkőzés végét jelentő sípszótól kezdve egészen addig, amíg a nyitott tetejű busz, amivel a válogatott utazott a madridi Puente del Reyhez nem ért, ahol egy nyílt színpadon folytatódott az ünnepség. Maguk a spanyol játékosok is 24 óráig pörögtek, nem számított a 120 perces kemény hollandok elleni találkozó, ami már csak egy távoli emléknek tűnt. Az ünneplés természetesen már Johannesburgban, a Soccer City Stadion gyepén, öltözőjében és folyosóján elkezdődött, királyi méltóságok és olyan hírességek részvételével, mint a jelenlegi világelső teniszező, Rafael Nadal. De nem volt pihenés az újonnan megkoronázott világbajnoknak, mivel már másnap korán repülőre szálltak, hogy hazautazzanak Spanyolországba. A fieszta a repülőn is folytatódott, a játékosok egymást szórakoztatták. Hangosan kántáltak, vuvuzelát fújva táncoltak, fel-alá sétáltak, hogy autogramot gyűjtsenek társaiktól. A repülőgép személyzete egyébként tortával köszöntötte őket.
A zenekar vezetője, Pepe Reina, David Villa, Sergio Ramos és Xavi segítségével énekeltek és kötekedtek a szerelmespárral: Iker Casillasszal és Sara Carbonero sportriporterrel.
Visszatérve Spanyolországba: a La Roja rajongói aznap, amikor a Spanyol Armada 1-0-ára legyőzte a hollandokat a döntőben, egész éjjel buliztak. A legtöbben csak a kora reggeli órákban tértek nyugovóra, míg mások egyáltalán nem feküdtek le. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy másnap a nemzeti hősök hazatérésénél folytassák az ünneplést. A repülő, amely az újdonsült világbajnokokat szállította, 13:30-kor szállt le a madridi Barajas repülőtéren. A buli azonnal megkezdődött: a személyzet és az összegyűlő tömeg hangosan üdvözölte a csapatkapitány Casillast és az edzőt, Vicente del Bosquét a kupával, majd együtt énekelték a jól ismert rigmusokat: „Campeones! Campeones! Ole, Ole, Ole!”
A játékosok, az edzői stáb és a csapat vezetői egy gyors sziesztára vonultak mielőtt a spanyol királlyal, Juan Carlosszal találkoztak volna. A király egyébként nem tudott személyesen megjelenni a döntőn Johannesburgban. „Köszönöm, bajnokok, köszönet az egész ország és az összes spanyol nevében! Ez egy jól megérdemelt győzelem egy kiváló csapat részéről, amely minden spanyol szívét megdobogtatta. Összehoztátok az országot, valóra váltottátok álmainkat és letettétek Spanyolország névjegyét az asztalra.” – szólt a király a diadal kivívóihoz.
Miközben a Madrid utcáin kezdett felforrósodni a levegő, egyre nagyobb lett a tömeg. A válogatottnak kötelezettsége volt José Luis Zapatero miniszterelnök előtt, aki Andrés Iniesta gesztusáról szólt: „Szeretnék említést tenni valakiről, aki egy olyan személynek ajánlotta győztes gólját, aki már nem lehet köztünk.” Iniesta meze alatt a következő üzenet volt olvasható gólörömekor: „Dani Jarque – mindig velünk leszel!”
Miután a találkozó Zapateróval véget ért, elkezdődhetett a lassú és hosszú utazás a nyitott tetejű busszal, a Grande Vián keresztül a Puente de Reyig. A játékosok integettek és a kupát mutogatták a tömegnek.
Del Bosque a következőket mondta, amikor több mint 200 000 ember előtt a színpadra szólították: „Ez a kupa, ez a diadal a tiétek és az egész spanyol futballcsaládé. Köszönjük mindazok támogatásást, akik velünk voltak Dél-Afrikában. Ti is világbajnokok vagytok!”
A kapitány, Iker Casillas folyamatos érzelmi kitörések közepette hozzátette: „Nem tudom mit mondjak, de büszke vagyok arra, hogy itt lehetek. Mindannyiunk gyerekkori álma ez!”
A döntő hőse, Iniesta különös dologról tett említést: „Köszönet a polipnak, világbajnokok vagyunk!” Aztán a viccet félretéve folytatta: „Csak azt akarom mondani, hogy büszkének kellene lenned, hogy egy ilyen csapatba tartozol. Ők a legjobbak. Nagyon büszke vagyok, hogy ennek a csoportnak a tagja lehetek!”
És ha még mindig nem elég Pepe Reinából és az előadásaiból, akkor tessék…
Pádár Anita (goal.com)
