Messi és Suárez forradalmi megoldása. Valakinek tetszett, valakinek nem…
Ezt is csak a Barcelona csinálhatta meg – lehetett olvasni az internetes portálokon pár perccel azután, hogy Messi a már ismert módon végezte el a tizenegyest a Celta Vigo elleni 6-1-es bajnokin. Ami amúgy is maga volt a delírium, így azonban nem vitás, még inkább totális show színhelye lett a Nou Camp. Az nem kérdés, hogy ha akarja, más csapat is tudna ugyanígy 11-est rúgni, a kérdés csak az, helyén való-e így elvégezni egy büntetőt egy ilyen bajnokságban, milliók szeme láttára. És az is kérdés, hogy egy ilyen megoldás egyáltalán való-e a futballpályára, vagy inkább a cirkuszban lenne a helye? A dolog nyilván kétélű: az ellendrukkerek vádolhatják tiszteletlenséggel a Barcelonát, a rajongók meg döngethetik a mellüket, hogy már megint egy forradalmi megoldás, amit az ő imádott csapatuk fejlesztett ki, és mindenki más irigy, aki mást gondol. Ez utóbbi állítás ilyen formában persze nem teljesen igaz, mert Messi előtt is lőttek már így büntetőt, az viszont tény, hogy mostanában nagyon elszoktunk az ilyen huncut ötletektől. Aki pedig szereti kicsit könnyedebben felfogni a dolgokat, az cukkolhatja azzal az ellendrukker haverját, hogy a Barcelona már annyira csúcsra járatta a kispasszos játékot, hogy a büntetőt sem hajlandó hagyományos módon elvégezni, valami furfangot oda is muszáj becsempésznie. Kérdezhetjük, hogy ha a kézilabdában szívesen nézzük a kínai figurákat vagy a teniszben a láb közötti ütéseket, akkor miért sírnak egyesek, amikor a futballpályán látunk egy ilyen tizenegyest. Hiszen az elmúlt évek mindenről szóltak a sportágban, csak az ötletes megoldásokról nem. A meccsek többsége sablonos, a játékosok gyorsak, de kiszámíthatóak, és a pályán amúgy is nagyon kevés a virtuozitás minden formája. Szóval ne sopánkodjunk, inkább élvezzük, amíg lehet. Ám hogy mennyire máshogy lehet megítélni egy-egy számunkra szokatlan szituációt annak fényében, hogy éppen ki az ötletgazda, azt mutatja, hogy amikor a Real Madrid rúgott tíz gólt a Rayo Vallecanónak (és ezzel olyat tett, amit már nagyon régen nem tett senki a spanyol bajnokságban), akkor a többség azonnal arról kezdett beszélni, hogy a Madrid ezzel mennyire megalázta Rayo Vallecanót, amely kilenc emberrel futballozott, és amúgy is, mennyire kicsinyes dolog egy jelentéktelen meccsen ennyire kifilézni az amúgy is agyonvert ellenfelet. S lám, most a többség mindenhol Messi és a Barcelona zsenialitását zengi – és csak lényegesen kevesebben merik felvetni (talán azért, mert úgy érzik, kisebbségben maradnak véleményükkel), hogy ez nagyfokú tiszteletlenség az ellenféllel szemben. Valaki az egyik spanyol fórumon azt írta: „Ha Cristiano Ronaldo gurította le volna így a labdát Benzemának, már régen földbe döngölték volna!” Elgondolkodtató az analógia. Luis Enrique a meccs után elmondta, nem lepte meg Messiék trükkje, hiszen tudja, játékosai több más mellett erre is képesek. Amikor fentebb azzal kezdtük, hogy a jó futball mellett a sumák megoldásokat is várhatjuk a Barcelonától, akkor a szebbnél szebb esernyők, a hatkupás idény, a tiki-taka újrafelfedezése vagy Messi mostani 11-ese mellett gondoltunk Busquets hírhedt szimulálására, Eto'o övön aluli beszólására az ünneplés perceiben és a sok teátrális jelenetre is, ami a régi idők futballszótárjába már nem férne bele, de legalábbis pofonért kiáltana. Tehát zsenik, és ha kell, még pimaszok is. El kell ismerni, ezt is csak ők csinálhatták meg 2016-ban.
Tóthpál Zoltán
