Ibrahimovic könyve irodalmi díjat kaphat

Biciklitolvaj a nagy rózsaszín házban
Zlatan őszinte, keresetlen, öntörvényű, és azt sem játssza meg, hogy ő írta a róla szóló könyvet
A nagyvilágban, ahol a futballnak nemcsak dicső múltja, de jelene is van, zsákszámra jelennek meg a futballkönyvek, angol anyalapunk havonta ötösével is alig győzi bemutatni a leginkább figyelemre méltó kiadványokat. Ezeknek csak igazán elenyésző töredéke jut el addig, hogy egy honi kiadó is fantáziát lásson benne, megrendelje a magyar fordítást, és helyet találjon neki az itthoni könyvesboltok polcain.
Amióta megjelent magyarul is Zlatan Ibrahimovic életrajzi könyve, az Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic, azon töröm a fejem, miként lehetséges, hogy épp egy olyan játékos életrajza ment át a rostán, és kapott magyar fordítást, aki sem válogatottként nem nyert soha semmilyen érmet világversenyen, sem klubcsapataival nem jutott el még BL-döntőbe se, és egyéni díjai sem olyan fényesek, mint például az Aranylabda. Hogyan lehetséges, hogy az olyan közönségkedvencek, mint Thierry Henry vagy Wayne Rooney könyvei nem érik el az ingerküszöböt, a futballszurkolók túlnyomó többségét mélyen irritáló Ibra könyve viszont hamar bestseller lesz, abban az országban, ahol talán úgy utálják, mint sehol máshol, elvégre talán nincs olyan ország, amelyet többször keserített volna a svéd csatár, mint a miénk?
Talán a közutálat is érdekessé teszi, de ennél is nyomósabb érv a könyv kézbe vétele mellett, hogy Ibra igazán szuggesztív személyiség. És jó a könyve. Kicsit olyan, mint ő: nyers, pengés, szókimondó, férfias, bátor. Képzeljük csak el Messi vagy Xavi önéletrajzi könyvét: „Mindig mindent jól csináltam, mindig pontosan passzoltam, mindig kifogástalanul viselkedtem, örültem, ha nyertünk, szomorkodtam, ha nem nyertünk, vége.” Ezzel szemben Ibra: „Te töketlen f***sz! – ordítottam Guardiolának. – Tele-szarod a gatyádat, ha csak meg-látod Mourinhót. Menj a p***ba!” Szerencsére Zlatan sokakkal ellentétben meg sem próbálja megjátszani, hogy ő írta a könyvet, David Lagercrantz tolmácsolásában olvashatjuk, aki vérprofi, és könnyen elfeledkezünk arról, hogy nem közvetlenül a futballsztár szól hozzánk a lapokról, pont ilyennek képzelnénk, ha itt ülne mellettünk, és élőszóban mesélne.
Szintén szerencsés, hogy nem a keserű gyerekkorral kezdi a mesét, hanem azonnal Guardiolának megy neki, ez az, ami érdekel minket leginkább, beolvas neki rendesen, aztán jöhet a gyerekkor, ami egyébként tényleg keserű. Alkesz szülők, válás, éhezés, állandó veszekedés, bandázás, biciklilopás, mindennapos történetek Malmö külvárosából, Rosengardból, ahol a főleg balkáni bevándorlók tengetik nyomorúságos életüket. Kitörni szinte lehetetlen, akinek pedig sikerül, az sem felejthet soha.
Zlatan nem tartozik azok közé, akik gyerekkoruktól arra vágytak, hogy nagy futballsztárok legyenek, nem is volt sok képe a világról, azt sem tudta, hogy a Malmőben futballozni még nem a világ csúcsa, őt csak az adrenalin hajtotta, csak le akarta vezetni a focival fölös energiáit, miként az agresszív számítógépes játékokkal és a biciklilopással. Csak éppen véletlenül átkozottul tehetséges volt, olyan, amilyen fél évszázadonként egy születik Svédországban. A foci csak menedék volt a kirekesztés ellen, a siker csak dopping a feltöréshez. Olyan világból jött, ahol az számított férfinak, aki megszerzi, ami kell neki, és megszerezte. Ezért már Inter-sztárként visszament Malmőbe, megkereste azt a hatalmas, gyönyörű rózsaszín családi házat, amelyet gyerekkorában látva, el sem tudta képzelni, hogy van annyi pénz a világon, amiből valaki megveheti, és nem lévén tekintettel családi örökségre, generációk érzékenységére, a tulajdonosok érzelmeire, addig emelte az árat, amíg meg nem szerezte. Számomra ez a könyv legplasztikusabb története, de ne higgye senki, hogy ebből már fel tudja vázolni Zlatan „pszichológia kórképét”. Bonyolult, izgalmas és vibráló fickó. Óvatosan kell olvasni a könyvét, mert általa bele lehet szeretni Ibrába. Őszintesége, keresetlensége és öntörvényű lénye azokat is lefegyverezheti, akiknek eddig csak az jutott róla eszébe, hogy mekkora szemétség volt tőle az utolsó percben olyan éles szögből bevágni a rövidre Királynak.
Bodnár Zalán
A legjobb szövegek „Mourinho állati jó fickó. Amikor először találkozott Helenával, azt súgta a fülébe: Helena, három dologra kell csak odafigyelned. Etesd Zlatant, hagyd aludni, és tedd boldoggá!” „Egyszer beálltam a kapuba […] A meccsen egyik gólt lőtték nekem a másik után. Ezen aztán nagyon felhúztam magam, és nekimentem mindenkinek, üvöltözve elküldtem őket az anyjukba. Hogy az egész foci egy kalap szar, menjen az egész világ a pi***ba, egyedül a jégkorong ér valamit. – Majd megmutatom, hogy sztárhokis leszek! Ti meg mind kinyalhatjátok majd! Utánajártam ennek a jéghoki dolognak, kib***ott sok cucc kellett hozzá! De beszerzem, kerüljön, amibe kerül. Aztán mégis folytattam azt a szaros focit. De soha többé nem álltam be a kapuba, és csatár lettem. Kegyetlenül jó voltam.” „Nem hiszek a rendezett emberekben. Időnként fel kell rúgnod a szabályokat, csak akkor tudsz továbblépni. Mi történt a Malmö FF ificsapatából azokkal a kölykökkel, akik minden szabályt betartottak? Írnak most könyvet róluk?”
Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic (David Lagercrantz elbeszélésében) Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó,Szeged, 2012 Formátum: ragasztott papírkötés,360 oldal Ára: 2999 Ft Osztályzat: •••••