Huszti milliós segítsége – videóval

Visszatérő vendégként fogadták a Madarász utcai Gyermekkórház dolgozói Huszti Szabolcsot, aki évek óta hűséges támogatója az intézet fejlesztéseit finanszírozó Gyermekkor Alapítványnak. Az 51-szeres válogatott labdarúgó 2008-ban csatlakozott a jótékony szervezethez, amelynek kampányleveleiben és a városszerte kihelyezett óriásplakátjain szerepelt. Az elmúlt években – a Zenit légiósát is menedzselő F-Group iroda vezetőjével, Filipovics Vladannal, és a szintén példaértékű karitatív tevékenységet végző Juhász Rolanddal – rendszeres adományokkal segíti a kis betegek korszerű gyógyítását, és sokadik alkalommal látogatja meg a kórházban fekvő gyerekeket. Huszti Szabolcs a keddi találkozóra sem érkezett üres kézzel: egymillió forintot fizetett be a Gyermekkor Alapítvány számlájára, valamint dedikált labdákat osztott szét, és a FourFourTwo februári számát – amelyben a magyar sajtóban egyedüliként szentpétervári riport jelent meg róla – ajándékozta az onkológián ápolt betegeknek. „Az ember ilyenkor mindig magába néz, átértékeli az életét, és rájön: valóban nincs fontosabb az egészségnél – összegezte a tanulságokat Huszti Szabolcs. – Hannoverben és a Zenitnél is megszokott program, hogy a klub játékosai ellátogatnak kórházakba, vagy jótékony szervezetek mellé állnak. Én ezt nem azért teszem, hogy jó színben tűnjek fel, vagy, hogy jobban aludjak. Hanem, hogy felhívjam a figyelmet arra: igenis van lehetőség segíteni, és aki teheti, az tegye meg, mert szükség van rá. Korábban a válogatottban kapott prémiumomat ajánlottam fel, de amióta nem szerepelek a nemzeti csapatban, a saját pénzemből adok – jó szívvel, teszem hozzá. Mert tudom, hogy jó helyre kerül. Végigsétáltunk kórházon, és láttam, hogy többek között a mi felajánlásaink is kellettek ahhoz, hogy modern intenzív osztály épüljön, vagy például, hogy az alapítvány megvásárolja azt az ultrahanggépet, amiért a napokban 15 millió forintot fizetett.” A Gyermekkor Alapítvány – Huszti Szabolcsék szerepvállalása óta – 18-ról 35 millió forintra növelte az egyszázalékokból érkező éves bevételét. Mindemelett a labdarúgó döbbenten hallgatta dr. Kemény János kuratóriumi elnök beszámolóját, amelyből kiderült: mindössze az emberek harminc százaléka jelöl be jótékony szervezetet, amikor felajánlhatja személyi jövedelemadójának egy százalékát. „Érdekes volt hallgatni a főorvos urat, aki széleskörű tájékoztatást adott a szervezetük munkájáról, és magáról az egészségügy helyzetéről – mondta Huszti Szabolcs. – A futballban élek, ami egy speciális közeg, és egy-egy ilyen alkalom, amikor a munkámtól távol eső témakörben kapok felvilágosítást, felnyitja a szemem. Amennyire öröm azt hallani, hogy immár itthon is ugyanazokkal gyógyszerekkel, hasonlóan korszerű műszerekkel gyógyítják például a súlyos betegeket, mint nyugaton, olyannyira megrázó értesülni arról, hogy egy nővér, aki éjszakákat, ünnepeket dolgozik végig s tart ki a betegek mellett, milyen anyagi nehézségekkel küzd, és a megterhelő munkája esetenként milyen negatív hatással van a családi életére.” Miközben az ereklyéket aláíró és szétosztó Huszti Szabolcsnak minden gyerekhez volt egy-két kedves szava, a folyosón vele szembetalálkozó – futballkedvelő – orvosik őt biztatták. Ami, valljuk be, rá is fér mostanság…. „Nem vagyok az a futballista, aki szeret szerepelni, ráadásul az elmúlt időszakkal kapcsolatban nincs is nagyon mit mondanom – jelezte, hogy miért nincs szem előtt. – A helyzetem változatlan, sajnos. Ugyanakkor furcsa helyzet ez, hiszen a csapat közben menetel, ami örömteli, de mivel nem jut nekem főszerep, bánom, hogy nem lehetek részese a sikereknek. De teszem a dolgom, edzek becsülettel, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő – a Zenitben, vagy máshol. Tizenharmadikán utazom Szentpétervárra, ahol orvosi vizsgálat vár ránk, majd indulunk a dubaji edzőtáborba. Húzós lesz, de ott kell formába lendülni, hogy ha esetleg adódik valami lehetőség, akkor tökéletes állapotban bizonyíthassak.”