Mourinho kezei meg vannak kötve – ő maga tette rá a bilincseket (fotó: 101greatgoals.com)
Miért?
Lássuk csapatonként!
Chelsea: A londoni Kékekhez – amely saját bevallása szerint a kedvenc állomása volt – most egy ideig biztosan nem mehet vissza, hiszen épp most bukott meg ott másodszor. Valószínűleg most már nem is akar.
Real Madrid: Romokat maga mögött hagyva távozott, már szinte mindenki haragudott rá, kicsinált egy ikont (Casillas), és nem nyerte meg a beígért BL-serleget. Most lett volna rá lehetősége, hogy újra bizonyítson, ám Madridban mégis inkább egy nullkilométeres edzőt választottak helyette, Zidane személyében.
Barcelona: Gyalázkodás, "szemkinyomás", verbális háború – a madridi évek alatt Mourinho mindent elkövetett, hogy szép barcelonai emlékei (amikor még tolmács volt a klubnál) eltorzuljanak a katalán lelkekben. Barcelonában mindenre szükség van, csak arra stílusra és modorra nem, amit ő képvisel.
Manchester City: Egyrészt túl sokat szapulta a Cityt az elmúlt években, amit aligha felejtenek el, másrészt nyílt titok, hogy Pep Guardiola veszi majd át a nyártól a munkát, miután benne látják a biztosítékot arra, hogy BL-t nyer végre a dúsgazdag csapattal.
PSG: Nemrég még kiváló opció lehetett volna, ám Laurent Blanc vezetésével a PSG most Európa legjobb csapata statisztikailag. Az egyetlen veretlen topligás együttes, 22 francia bajnokin 19-szer győzött, háromszor játszott döntetlent. A gólkülönbség: 56-10. A BL-ben is áll a csapat, és ha csak valami nagy tragédia nem történik a nemzetközi porondon, ugyan mi oka lenne a vezetőségnek a váltásra?
Internazionale: Egyrészt, Roberto Mancininél most jó kezekben van a csapat, másrészt Mourinho is megtanulhatta már Londonban, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó. Sansztalan, még a BL-győzelem emlékével együtt is.
Milan: Dédelgetett egy időben ilyen álmot a Milan, de már letett róla. Talán az Inter ősi riválisához nem szívesen menne, bár ez nem kizárt, viszont az szinte biztos, hogy nincs kedve ilyen kutyaütő kerettel bajlódnia.
Roma: Amikor már nagyon ingott Rudi Garcia alatt a kispad, a Farkasok konkrétan felkérték Mourinhót az edzői munkára, kihívás is volna, perspektíva is volna, gondolná az ember, ám a Special One kerek-perec kijelentette, hogy nem szerződik Rómába és kész.
Megmaradt lehetőségek:
FC Porto: Onnan indult, ott érte el első nagy sikereit, talán visszafogadnák azok után, hogy 2004-ben, a BL-győzelem után azonnal lelépett, és amikor a Chelsea trénereként először visszatért ellenfélként, a portói nézők közül sokan megköpködték. De nem hisszük, hogy volna kedve és türelme újra "alulról" felépítenie önmagát.
Portugália: Fernando Santos minden jel szerint jó munkát véget a portugál válogatottnál, és ha csak nem üt be valami nagy krach az Eb-n – mondjuk Magyarország oda nem ver nekik… -, akkor aligha érzik majd nagy szükségét a váltásnak. Ráadásul rizikó is lenne benne, hiszen Mourinho korábban soha nem volt szövetségi kapitány.
Manchester United: Ha igaz, hogy a napokban önmagát ajánlgatta írásban az Old Traffordon Mourinho, ha nem igaz, nagyon úgy néz ki, hogy ez az egyetlen reménye van, ha tényleg igazi nagy csapatnál akar dolgozni. Van Gaal már tuti megbukott, persze jó kérdés, hogy a MU-nál akarnak-e megint egy ilyen nagy egójú edzőt? Van Gaal és Mourinho egymás után azért megfeküdheti a gyomrokat arrafelé is.
