A jövő kulcsemberei lehetnek: De Gea, Mata és Rooney
Már a vasárnapi, Fulham elleni hazai 2-2-es döntelen előtt is úgy tűnt, hogy 2014-re kisebb válságba került a Manchester United, amelyet Sir Alex Ferguson visszavonulása váltott ki, és az is jól látszik, hogy utóda, az Evertontól érkezett David Moyes eddig nem tud mit kezdeni a rá zúdúló hatalmas örökséggel, valamint az ezzel járó felelősséggel és nyomással. Így van ez még akkor is, ha az Old Traffordon egyelőre töretlenül bíznak benne, vezetők és szurkolók egyaránt. Nincs kirúgással fenyegetőzés a sajtóban, nincs fütty a lelátón. Itt azonban már nem csak arról van szó, hogy a United 25 forduló után mindössze hetedik a tabellán. Az alapvető probléma az, hogy az új tréner egyáltalán nem örökölt bivalyerős keretet, amiből Ferguson ugyan bajnokot csinált, de más valószínűleg erre képtelen lett volna. Így erősen sántít az a szurkolói hozzállás, hogy mivel ez a keret bajnok volt, nem is kell nagyon erősíteni. Rossz válasz, mert nagyon is kell. Ennél viszont sokkal katasztrofálisabbnak bizonyult az, hogy Moyes túl visszafogottan indított akkor, amikor a nyáron szépen elkente az átigazolási időszakot, és csak egyetlen, az egyelőre használhatatlan Marouane Fellainit sikerült áthoznia magával a Goodison Parkból, ráadásul szuperdrágán. Holott a keret megújítása nem ördögtől való dolog, elég, ha csak arra gondolunk, hogy a világ egyik legjobb edzője, José Mourinho is mindig nagybevásárlással kezdi a munkáját egy-egy új csapatnál, tavaly nyáron és idén télen éppen a Chelsea-nél, ahol úgy nyúzza a klubtulajdonos Roman Abramovicsot, hogy annak talán már bőre sincs. De eléri, amit akar. Az Old Traffordon viszont ez a csapat egyáltalán nem Moyes csapata. Ez Ferguson csapata, aki ezért is tudott vele a bajnoki címig menetelni. A problémát januárban már Robbie Savage, a balhés játékosból szakkommentátorrá avanzsált egykori United-nevelés is felvetette, bár ő drasztikusabb megoldást javasolt: tizenkét, nem MU-szintű játékost kérdés nélkül kirúgna, vagy nyugdíjazna az Old Traffordról. Ha nem is ilyen véreskezű és ész nélküli végrehatással, de a megoldás ezen a vonalon képzelhető csak el: a türelmen kívül egy komolyabb keretátalakítás kell, mert a mostani gárda alkalmatlannak tűnik a megújulásra, az idei szezon pedig már úgyis elúszott. A természetesen még mindig a világ élvonalába tartozó csapatnak csak három igazi világklasszis játékosa van, Juan Mata, Robin van Persie és Wayne Rooney, de utóbbi, túl két sértődéssel feldúsított hisztin, makacsul nem akart eddig hosszabbítani, és egyelőre az együttes szurkolói csak remélhetik, hogy nem hagyja el a klubot. A szerződése 2015 nyarán jár le, így ha nyárig nem hosszabbít, akkor nem is fog soha. Ha viszont marad, szinte biztosan csapatkapitány lesz, és tovább hajthat a klub – és Sir Bobby Charlton – gólrekordjára. A bajnoki címvédő azonban komoly hátrányból indul, és sajnos mostanra már nem igazán tekinthető címvédőnek sem. A nyári piacon csak turkálta az ételt Moyes, miközben a riválisok gőzerővel zabáltak, így erősödtek és stabilabbak lettek. Télen viszont már klubrekordért (37,1 millió font) megszerezte a Chelsea-től Juan Matát, aki az első komoly átigazolásnak tekinthető az edző- és korszakváltást követően. Kicsit megkésett, de remek kezdet. Azonban itt nem szabad, hogy vége legyen. A keret nyáron alapból átalakul majd azzal, hogy Nemanja Vidics biztosan távozik, és meglepetés lenne, ha egykori védőtársa, a 35 éves Rio Ferdinand maradna. Patrice Evra Monacóba tart, és ezzel gyakorlatilag szétesik szinte a teljes védelem. Marad az inkább középszerű Jonny Evans, aki hosszú távon nem biztos, hogy elég lesz a tehetséges Phil Jones mellé. A hírek szerint Moyes 200 milliót kap a nyáron, és még ha ebben mondjuk már benne van Mata ára, akkor is komoly összeg a kereterősítésre. Angol sajtóértesülések szerint Moyes először a védelem széleit akarja megerősíteni, ezért 45 milliót áldozna két fiatal tehetségre, a 18 éves Luke Shaw-ra (Southampton, balhátvéd), és a 25 éves Séamus Coleman-re (Everton, jobbhátvéd). Kétség kívül megérné, de nem lesz könnyű, mert az előbbiért nagyon sok a jelentkező. Számoljunk azzal, hogy ezután is marad százmillió font, ebből kell megerősíteni a középpályát, és a támadást, de inkább az előbbit. A skót szeretné az Old Traffordra hozni Diego Costát, az Atlético Madrid csatárát, akinek az ára 25 millió körül lesz, viszont az érkezése felvetné azt a problémát, hogy mi lesz Rooney-val, aki szeretne középcsatár maradni. Még akkor is, ha tökéletes támadó középpályás lenne belőle, csak ő még nem tudja. Azaz tudja, csak nem akarja. Moyes közben Torinóban is ostrom alá vette a Juventus-székházat, mert egyrészt érdekelné Arturo Vidal megszerzése, másrészt Paul Pogba visszavásárlása is. Azzal azonban számolnia kell, hogy 60 millió alatt nem nagyon ússza meg a kétség kívül tökéletes páros leigazolását, akik viszont egy csapásra megoldanák a United évek óta húzódó problémáját a középpályán. És azért számoljunk azzal is, hogy nyárig talán Fellaini emlékei is csak-csak visszatérnek, és azzal, hogy elhagyta Liverpoolt, még nem felejtett el futballozni. És persze ott a remény, hogy Mata érkezése Ashley Young és Antonio Valencia játékára is olyan pozitív hatással lesz, mint anno Alexander Büttneré volt a megtáltosodó Patrice Evráéra. Várható még egy támadó középpályás érkezése (Toni Kroosról és Marco Reusról suttoganak a bokrok alatt, de az egyik drágább mint a másik), és a legújabb hírek szerint a United vezetése gőzerővel dolgozik azon, hogy meghosszabbítsa a kapus David de Gea szerződését 2018-ig, nehogy a spanyolnak eszébe jusson hazamenni, mondjuk Barcelonába. Mert az a latin játékosoknál bizony elfőrdul. Ezt alapul véve a következő szezon egyik lehetséges Manchester Unitede: De Gea – Coleman, Jones, Evans, Shaw – Fellaini, Pogba – Mata, Rooney, Vidal – Van Persie. Jól hangzik? Ez persze még egyáltalán nem biztos, egy dolog viszont igen: a United szurkolóinak nem kell mindent feladni, mert a helyzet lehet, hogy egyelőre lesújtó, de egyáltalán nem reménytelen.
Vincze Szabolcs
