Harisz Sztambulidisz, a görög-ausztrál csodagyerek
A görög-ausztrál csalódból származó, mindössze 19 éves Sztambulidisz pályafutása már most annyira tartalmas és annyi fordulatot tartogatott, hogy arra a legprofibb idősebb játékosok is irigykedhetnének. Mindez nem is véletlen, Haris génjeiben ugyanis kódolva van a változatosság és a nyitottság a világ nagy dolgai felé. Egy igazi felfedező már 19 évesen, és emellett istenadta futballtehetség – rebesgetik róla már nem csak Ausztráliában, hanem Görögországban, Uruguayban, az Egyesült Államokban, és ha hiszik, ha nem, még Magyarországon is. Haris 1996. június 22-én született Melbourne-ben, és még a serdülőkort sem érte el, amikor már elhatározta, hogy minden percét a labdarúgásnak szenteli. Nem biztos, hogy ez magától értetődő dolog volt, mert bár Haris édesapja, Greg korábban félprofi futballista volt Ausztráliában, később eltávolodott ettől a játéktól: helyette kémiát tanított, majd üzleti tervezésből szerzett doktori fokozatot, s most a Stambo’s vállalatcsoport ügyvezető igazgatója.
Haris a görög válogatott mezében
Haris pályájának legelején három ausztrál ifjúsági csapatot is megjárt (sorrendben: Heidelberg United FC, Northcote City FC, Essendon Royals FC), miután óriási változás következett az életében: kiemelkedő tehetségének köszönhetően Uruguayba, a montevideói Diego Forlán Akadémiára került, ahol más szemszögből is megismerkedett a labdarúgással, és elsősorban technikai képzettségén tudott csiszolni. Olyan volt ez egy kicsit, mint amikor a fiatal fecske kirepül a fészekből felfedezni a messzeséget. Tündöklés a Puskás-Suzuki-kupán A dél-amerikai kitérő után újabb változás követezett Haris mindennapjaiban, visszatért szülővárosába, és a Melbourne City utánpótlásbázisában fejlődött tovább Ezzel együtt a nemzetközi hírnév is itt adatott meg számára, 2013-at írtunk, amikor Felcsúton az ötödik Puskás-Suzuki-kupát rendezték, és Haris a magyar közönségnek is megmutatta, mennyire különleges kvalitásokkal rendelkezik. Ezek a különleges kvalitások egészen pontosan azt takarják, hogy sok megfigyelő és szakíró már ekkor Xabi Alonso és Steven Gerrard tökéletes keverékének tartotta. Vagyis egyfelől fáradhatatlan és játékintellingens, amik jellemzik a spanyol középpályást is, de nem nélkülözi Gerrard „soha ne add fel”, szívós hozzáállását sem.
Haris (fehérben) a 2013-as Puskás-Suzuki-kupán a Panathinaikosz ellen
Mint az hamar kiderült, Haris számára tényleg a felcsúti torna jelentette az igazi áttörést – innentől kezdtek el érte kapkodni a játékosmegfigyelők, és tulajdonképpen a PSK hozta meg az újabb nagy kalandot: a belépőt egy teljesen másik világba és képzési-rendszerbe, az Egyesült Államokba. Amerikában a labdarúgás mellett a tanulás határozza meg Haris mindennapjait: idén New Yorkba költözött és a neves Columbia Egyetemen kezdett el tanulni atlétika ösztöndíjjal, közben pedig először a Columbia Lions csapatát erősítette az NCCA első osztályában. Itt már csak idő kérdése volt, mikor figyelnek fel rá a még egy szinttel feljebb dolgozó szakemberek, így történt, hogy a sokszoros amerikai válogatott labdarúgó, a Manchester City korábbi sztárja, Claudio Reyna megnézte őt, és látva szellemes megoldásait, valamint azt, hogy mindkét lábával remekül lő, rögtön az USL-ben (az amerikai harmadosztály az MLS és a NASL alatt) szereplő New York City FC második csapatához parancsolta. Jelenleg is itt játszik, de amatőr-státuszú játékosként fizetést még nem kap. Ronaldinho, a zene és a Liverpool A kétségeknek nem nagyon van helye Haris életében, és nincs ez másképp a válogatottsági-kérdéssel kapcsolatban sem, noha ez a téma ilyen korban sokaknak kényes szokott lenni. Haris korábban már szerepelt a görög U19-es válogatottban és volt ausztrál iskolaválogatott is, neki azonban a napnál is világosabb, melyik nemzet zászlaja alatt kíván majd a jövőben futballozni: „Ausztráliában születtem és itt is nőttem fel, így természetesen az egyik ambícióm, hogy válogatott játékos legyek. Éltem Uruguayban is, de mindig is ausztrálnak tartottam magam” – mondta el egy júniusi interjúban.
Haris mellett az ausztrál riporterlegenda, Les Murray
Haris természetesen folyamatosan fejleszti saját képességeit a labdarúgás terén, ám jól nevelt gyerekként az élet más területeire is megpróbál odafigyelni, elvégre ő is tudja az igazságot, hogy „több lábon kell állni” – így van az, hogy szabadidejében legszívesebben gitározik és olvas, már most érdeklődik az üzleti élet iránt (családi hagyomány!), a zenei irányvonalak közül az R&B-re esküszik, s angolul, görögül, franciául és spanyolul is hibátlanul beszél. Tudjuk jól, a színes egyéniség sosem hátrány egy a figyelem középpontjában lévő sportolónál. A Columbia Egyetemnek postázott CV-jében Haris saját magát roppant tudományosan„direkt és domináns” labdarúgónak írta le, az érdekességek között megemlítette, hogy a legelső futballhőse Ronaldinho volt. Harist ugye inkább Gerrardhoz és Xabi Alonsóhoz szokták hasonlítani, és mivel egyik kedvenc csapata a Liverpool, miért is ne lehetne az Anfield Road a következő állomás? A nyelvismeret nem akadály, s a gitár is jó pont arrafelé… Tóthpál Zoltán
