Gyermekkorunk 10 legmenőbb csapata, amelyet felkapott a divathullám

---

Deportivo Alavés (Spanyolország) A 2000-es évek elején a spanyol bajnokságra rá sem lehetett ismerni, abban az értelemben legalábbis semmiképp, hogy ekkoriban a Barcelona történelme egyik legsötétebb időszakát élte meg, így a Real Madridnak évről évre olyan kihívói akadtak, mint a Valencia, a Deportivo La Coruna vagy a Real Sociedad. A rendkívül rokonszenves, alacsony költségvetésből építkező Deportivo Alavés ugyan sosem volt igazán a közvetlen élboly tagja, ámde ki ne emlékezne a 2001-es UEFA-kupa döntőjére, amikor a Mané vezette együttes minden idők egyik legjobb döntőjét játszotta a Liverpool ellen? A baszkok végül hosszabbítás után maradtak alul, de azzal a meccsel rengeteg szurkoló szimpátiáját szerezték meg. Manapság felemás időket élnek meg Vitóriában, a csapat a nagy sikerek után többször is kizuhant az élvonalból, de idén újra a legjobbak között szerepel, mi több, ősszel nyerni tudott a Barcelona otthonában.

A 2001-es Alavés Javi Morenóval (Fotó: dreamteam.com)
1. FC. Kaiserslautern (Németország) A német edzőlegenda, Otto Rehhagel által vezetett Kaiserslautern az egyetemes német labdarúgás egyik legnagyobb hagyományú klubja. A piros-fehér együttes 1998-ban sporttörténelmi tettet hajtott végre azzal, hogy az élvonalba történő visszajutást követő első évében azonnal meg tudta nyerni a Bundesligát, megelőzve az akkor is bivalyerős Bayern Münchent. Abban az együttesben szerepelt például a bajuszáról híres, egykori német válogatott Olaf Marschall, a cseh Pavel Kuka, a brazil Ratinho, de később honfitársunk, Szűcs Lajos is megfordult a csapatnál, amelynek máig hatalmas szurkolótábora van Németországban. A sikerek után azonban hirtelen jött anyagi és szakmai csőd következett, aminek hatásait máig nyögi a korábbi sikercsapat. Jelenleg a Bundesliga 2-ben szerepelnek, és évek óta képtelen visszajutni a legjobbak közé.

Olaf Marschall volt a Lautern egyik vezéregyénisége (Fotó: dynamodresden.com)
Chievo Verona (Olaszország) Verona másodikszámú csapata, a Chievo (amelynek állítólag senki nem szurkol a városban…), a teljes ismeretlenségből érkezett meg 2001-ben a Serie A akkor még rettegett mezőnyébe, és rögtön olyat tett, amit előtte senki nem tudott volna elképzelni: a nevesincs kiscsapat a bajnokság első fordulóiban nem talált legyőzőre, mi több, a két szélsőnek, Manfredininek és Eribertónak (az anyakönyvezési botránya után már Lucianónak…) a játéka újszerű stílust hozott a Serie A-ba, ahol mindig is jobbára a biztos védekezésre alapoztak a csapatok, viszont a Chievo szakított ezzel a hagyománnyal, és annak ellenére, hogy újonc volt, abszolút nyílt játékot vállalt fel – és ezzel sokakat ámulatba ejtett. A veronai csoda – amelynek sikerkovácsa az akkor még ismeretlen Luigi Del Neri volt – persze nem tarthatott örökké, a Chievo az idény második felére visszaesett a tabellán, de azért így is az előkelő ötödik helyen fejezte be a bajnokságot. A mai csapatot már szürkeség és jellegtelenség jellemzi, jóllehet most is ott vannak az élvonalban.

Manfrediniékkel a Juvénak is meggyűlt a baja (Fotó: larena.it)
Bayer Leverkusen (Németország) Michael Ballack, Zé Roberto, Carsten Ramelow. Csak néhány nagyobb név abból a Leverkusenből, amely a 90-es évek végén kezdte el letenni a névjegyét a Bundesligában és a Bajnokok Ligájában, majd sziporkázó játékkal 2002-re egészen a BL-döntőig menetelt – ahol csak drámai csata után kapott ki a Real Madridtól. Azok a tényezők azonban, amik egyszerre szimpatikussá és megnyerővé tették a Leverkusent, egyben genetikailag mintha el is átkozták volna, hiszen a csapat hiába volt sokszor egy lépésre a nagy trófeától, nem tudott semmit sem nyerni, sőt mára a legtöbben szimplán az örök vesztessel azonosítják a Leverkusent. Napjainkban sincs rossz csapata a Bayernnek, de azért az a szint távol van, amit a 90-es évek legvégén, és méginkább a 2000-es évek elején el tudtak érni.

A Bayer Leverkusen a 2002-es BL-döntő előtt (Fotó: the42.com)
AC Parma (Olaszország) A Serie A egykori ezüstérmeséről, a korábbi UEFA-kupa-győztesről az utóbbi pár évben is sokat lehetett hallani, sajnos nem éppen a legjobb értelemben: a klub ugyanis a hanyag gazdálkodás miatt 2015-re csődbe ment, s a csapatot csak mostanra tudták újraalapítani Parmában. Pedig az AC Parma a 90-es évek végén Olaszország egyik sikercsapata volt, ahol számtalan világklasszis szerepelt: emlékezhetünk Gianluigi Buffonra, Fabio Cannavaróra, Enrique Chiesára, Lilian Thuramra vagy Marco Di Vaióra, mind-mind szerepeltek korábban a Parmában. A sok nagy játékos miatt a Parma nem is akármilyen futballt játszott fénykorában, sokan azt mondják, az a csapat még a bajnoki címet is megérdemelte volna. Manapság már jóval kevesebbel is beérnék a klub hű támogatói, kezdetnek mondjuk azzal, hogy a kedvencek néhány éven belül újra a Serie A-ban szerepeljenek. De ha így is lesz, majd egyszer talán, akkor sem lesz már olyan, mint régen…

Gigi Buffon, és a háttérben Fabio Cannavaro (Fotó: espn.com)
AS Bari (Olaszország) A most kiválasztott történelmileg is sikeres csapat között az egyik kakukktojás lehet a Bari, amely nem feltétlenül jó eredményeivel hívta fel magára a figyelmet a 2000-es évek elején, hanem azzal, hogy a sok óriás között egy tüneményes, barátságos társaság benyomását keltették. És persze, sokan emlékezhetnek még Antonio Cassanóra, aki 1999 és 2001 között a Bariban futballozott, és indította el későbbi sikerkarrierjét. A csapatnak főleg külföldön lehettek hívei (ismert, hogy a Sport TV népszerű kommentátora, Fülöp László is megszállottan drukkolt akkoriban a csapatnak), lévén a klub hatalmas otthona, a Stadio San Nicola többnyire bántóan üresen kongott a Bari hazai meccsei alatt…

Az ifjú Cassano még Bari-mezben, a háttérben a Roma "sziklája", Walter Samuel (Fotó: webcalcio.net)
Leeds United (Anglia) Természetesen angol képviselő sem hiányozhat a felsorolásból. A Leeds United 1997 és 2001 között élte fénykorát, de akkoriban volt időszak, amikor a klub Európában is a legjobb csapatok közé emelkedett. A dicső években a Leedsben szerepelt például Alan Smith, Harry Kewell, Lee Bowyer, Mark Viduka, vagy a veterán kapus, Nigel Martin, David O'Leary pedig afféle sikermenedzserként véste be magát mindenki emlékezetébe. Nem meglepetés, hogy a Leeds lendületes, fiatalos játéka sokakat magával ragadott, Európában hirtelenjében Leeds-szurkolók tömegei jelentek meg, ám a pénzügyek itt is közbeszóltak: a klub idővel elkezdett hanyatlani, a csapat krízishelyzetbe került, és a sok probléma végül odáig vezetett, hogy a csapat kiesett az élvonalból. Jelenleg a Championshipben próbálkoznak.

Alan Smith volt a Leeds-szurkolók egyik kedvence (Fotó: caughtoffside.net)
Rayo Vallecano (Spanyolország) Nehéz sors a Rayo Vallecanóé, hiszen a két történelmi óriás, a Real Madrid és az Atlético Madrid mellett a "darazsak" harmadik madridi csapatként próbáltak szerencsét a spanyol élvonalban az elmúlt években többször is, mint mondjuk a 90-es évek legvégén, amikor a legszebb éveit élte meg az együttes. Ekkor volt időszak, amikor a lesajnált, és a Madridban sokak által "semmibe nézett" kis Rayo néhány forduló erejéig még a La Liga tabelláját is vezette, igaz végül stabilan nem tudott megragadni az élmezőnyben. De nem is feltétlenül a jó eredmények miatt szurkoltak sokan a Rayónak, hanem pontosan az elnyomottság miatt, amit a Real és az Atlético hatalma miatt a klubbal évről évre érzékeltettek a spanyolok. És persze a jellegzetes, piros csíkkal átszelt, darázsmintás mez is jellegzetessé tette egy kicsit a madridi szegény emberek csapatát.

A Rayo támadója, Luis Cembranos még a spanyol válogatottba is meghívót kapott (Fotó: matagigantes.com)
1860 München (Németország) Általánosságban elmondható, hogy Németországban minden a Bayernről szól, Münchenben azonban ha hiszik, ha nem, nem. Legalábbis nem mindig volt ez így. Ugyan jó pár éve már, de voltak olyan idők a 90-es években, amikor az annalesekbe nagyon szép sorok kerültek be az 1860 Münchenről, és bizony előfordult, amikor a Bayern és az 1860 egymás elleni találkozója még hatalmas figyelmet kapott Európában. A csapat 2000-ben a Bundesliga negyedik helyén végzett, ekkor többek között az apró szőke zseni, Thomas Hassler is a münchenieket erősítette, az állandó gólfelelősnek pedig Martin Max számított. Nagy figura volt még az akkori csapat vezetőedzője, Werner Lorant is.

A csodálatos Thomas Hassler (Fotó: tz.de)
Deportivo La Coruna (Spanyolország) A mostani válogatás talán legfajsúlyosabb csapata az egykori SuperDepor. A Javier Irureta vezette galíciai együttes a 90-es évek előtt sem számított ismeretlennek a spanyol mezőnyben, de a legnagyobb sikerét kétségkívül 2000-ben érte el, amikor megnyerte a spanyol bajnokságot, majd 2002-ben a Király-kupában is győzni tudott, éppen a Real Madrid századik születésnapján, a Bernabéu-stadionban, az ünnepelt ellen. A Depor a BL-ben is letette a névjegyét, a keretükben pedig igazi szupersztárokkal találkozhattunk, elég említeni a holland gólvágót, Roy Makaayt, a korábbi spanyol válogatott játékost, Albert Luquét, a még negyven évesen is aktív Donatót, a pengés Juan Valerónt, vagy a brazil Djalminhát, akinél színesebben kevesen játszották ezt a sportágat. A nagy sikerek után látványos visszaesés következett, a szurkolók megjárták a poklot is, amikor a csapat kizuhant a másodosztályba, mostanra azonban visszatértek a legjobbak közé.

A 2002-es Deportivo a Bernabéuban győzte le a Realt a Király-kupa döntőjében (Fotó: marca.es)
Ugye, hogy akkoriban minden szebb és jobb volt?
Tóthpál Zoltán