Fotó: origo.hu
Guzmics Richárd Lnatos Gábornak elmesélte, hogy nagyon mélyről kellett visszakapaszkodnia a Románia leleni bakija után, amikor szitokszó lett a neve.
2015. szeptember 4-én az Üllői úton a magyar labdarúgó-válogatott Eb-selejtezőn Romániát fogadta. Emlékszik még ennek a mérkőzésnek a 25. percére?
Igen. Ez volt az a pillanat, amikor Juhász Roland sérülés miatt cserét kért. Bernd Storck szövetségi kapitány intett, tudtam, hogy pályára kell lépnem. Felmutatták a cserét, a stadionban lévők egy része pedig fütyülni kezdett. Amikor vége lett a meccsnek, megtapsoltak. Nem akarok nagy szavakat használni, de ez a 65 perc számomra egy különleges megtisztulással ért fel.
Tudja, tökéletesen megértem, amit mond. Szinte napra pontosan két évvel ezt megelőzően Bukarestben elkövetett egy hibát, amelyből a románok vezetést szereztek. Utána még játszott az észtek ellen és a 8-1-es vereséget hozó hollandok elleni meccsen Amszterdamban, majd 23 hónapon át a válogatott közelébe sem került.
A románok elleni hibám olyan pillanata volt a pályafutásomnak, amelyről akkor azt hittem, hogy egész életemben végigkísér. Tisztában voltam azzal, hogy a magyar emberek számára egy román-magyar futballmérkőzés kicsit több, mint sport. Ez egy kőkemény presztízsharc az örök rivális ellen. Megkockáztatom, ha ezt a meccset Bulgária ellen vívjuk, akkor közel sem okoz ekkora felhördülést az, amit tettem. Ha visszanézzük a jelenetet, jól látszik, hogy amolyan biztonsági megoldásként ki akartam rúgni a labdát a pályáról. Nem sikerült, indítottam az ellenfelet, a második percben gól, 1-0 oda.
Mi történt a meccs után? A pokol legmélyebb bugyrai felé tartó úton sétáltam. Elég hosszú séta volt, több hónapon át tartott. Ha megnézzük, hogy most Kínában beszélgetünk, akkor talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a magyar labdarúgás történetének egyik olyan játékosa vagyok, aki felfoghatatlan mélységből állt talpra, és került vissza egészen magas szintre.
Arról is beszélt Guzmics, hogy a nyáron majdnem a Serie A-ba szerződött.
Folytassuk Kínával. Miért igazolt ide Lengyelországból?
Szakmailag az számított, hogy a lengyel bajnokságnál itt magasabb színvonalú meccseket játszhatok, olykor világsztárok ellen. Elmúltam harminc, az ember ilyenkor már alaposan megfontol mindent. Tisztában voltam azzal, hogy a Bundesligába ennyi idősen már nincs esélyem elmenni. Hívott egy olyan olasz csapat, amely a Serie A-ban játszik. Ki kellett volna vásárolniuk a krakkói szerződésemből. Ez az üzlet nem jött össze. Akkor kicsit kiborultam.
El lehet árulni, melyik együttes invitálta? Legyen annyi elég, hogy hamarosan ki fognak esni az első osztályból. Ha innen nézem, akkor mégiscsak jó, hogy Kínában vagyok. Ezt akkor még nem tudtam, amikor meghiúsult az olasz meló.
A teljes interjú az origo.hu-n, ITT olvasható.
