A közelbe érkezve, rögtön feltűnik – hazánkban sajnos kevésbé erre az idilli képre nincs példa: – kisgyerekes családok, fiatalok és idősek vonulnak boldogan az utcán már-már szinte eufórikus hangulatban, és természetesen egytől-egyig kedvenc klubjuk, a Fulham eredeti felszerelésében. Nem kellett sokáig várnom, hogy ízelítőt kapjak a találkozó hangulatából, mivel már a metrón átélhettem, ahogy köszöntik egymást a Fulham és a Hamburg drukkerei: „Viszlát a pályán!”. A jegyek már néhány nappal a meccs előtt elkeltek, de azért könnyen lehet találni itt is még feketén persze, ha engedi pénztárcánk, mivel igen borsos áron kínálják. Mind a két szurkolótábor rendkívül magabiztos csapata sikerében, és nem tudja elképzelni a vereség gondolatát sem. Másfél órával a kezdés előtt már ellepik a stadiont, a Craven Cottage-et környező utcákat a reménykedő drukkerek.
Félórával a kezdés előtt már nem nagyon találni üres helyet a lelátókon. Nagy üdvrivalgás fogadja Dennis Turnert, a német szurkolók azonban őt sem kímélik és nemtetszésüknek hangot adva, kifütyülik őt. A Fulham igazgatótanácsának tiszteletbeli tagja nem szívbajos, nemes egyszerűséggel és angol eleganciával bemutat a német szektornak. Természetesen az összes angol szimpatizáns röhögésben tör ki a lelátón, ahol helyet foglalt Fabio Capello, az angol szövetségi kapitány is.
Az első félidő nem hoz túl nagy iramot, Gera Zoltán néhány jó passzal dicsekedhet. A Hamburg többet birtokolja a labdát, és megérdemelten vezet. Szünet után, köszönhetően a pokoli hangulatnak, a Fulham rátalál saját, remek játékára, és kiharcolja az egyenlítést. Később Gera Zoli góljával a győzelmet is, ezzel története során először nemzetközi kupa döntőjébe jut. A sors fintora: az Európa-liga döntőjét május 12-én Hamburgban rendezik.
A Videoton 1985-ös sikere újra van magyar játékos európai torna fináléjában. A Fulhamnek nemzetközi porondon ez az eddigi legnagyobb sikere, túlszárnyalva az 1973-as, barátságos mérkőzésen aratott győzelmet a Santos ellen, amelyen Pelé játszott, és gólt is lőtt, igaz büntetőből. Fulham ünnepel, s még hátravan a döntő…
Gera, a hős
A Fulham magyar támadója nem csak a meccsen volt főszereplő, őt rohamozták meg az újságírók is: Hihetetlen sorozatot produkálunk, el sem tudtuk képzelni, hogy a döntőig juthatunk az Európa-ligában. Mit szólsz, hogy ilyen nagy klubokat győztetek le, pedig nem titeket tartottak favoritnak? Tudjuk, hogy a többi nagy csapathoz képest kis klub vagyunk, de, eddig mindig mi kerültünk ki győztesen. Mi történt a szünet után? Nem kellett sietnünk, nem estünk pánikba, volt még egy félidőnk, és megpróbáltunk mindent abban a negyvenöt percben. Ez eddigi karriered csúcsa? Igen. Életem eddigi legnagyobb sikere, és, hogy még gólt is lőttem csak hab a tortán. Nem gondolkodtam. Elém került a labda, és valahogy bekotortam. Mit gondolsz a döntőről? Az is csak egy meccs, egy újabb nehéz meccs, amit meg kell és meg is akarunk nyerni. Milyen érzés, hogy magyarként ott lehetsz egy ilyen fontos tétmérkőzésen? Nagyon büszke vagyok rá!
Bruckner Zsolt (London)
Gera: Ez életem eddigi legnagyobb sikere
Rangos futballnemzethez illően, Angliában, Londonban is már órákkal a mérkőzés előtt zajlik az élet. És itt-ott lehet látni egy egy „eltévedt” vendégdrukkert.
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!