Gallardót megviselte Benczés Miklós távozása
2011 nyarán érkeztél Diósgyőrbe. Könnyen alkalmazkodtál a magyar viszonyokhoz?
Roppant könnyen. Luque Józsi, a honfitársam akkor már itt játszott, ő sokat segített a beilleszkedésben. De ennél talán lényegesebb, hogy a Diósgyőr akkori edzője, Benczés Miklós megadta számomra azt a bizalmat, ami elengedhetetlen egy labdarúgónak. Mikivel jól ment a csapatnak, nekem is, folyamatosan számított rám, és nagyszerűen éreztem magam Diósgyőrben.
Szóval minden olyan volt, akár egy tündérmesében.
Körülbelül. Az őszi szezont újoncként a harmadik helyen zártuk, szárnyalt a csapat. Olyan jól éreztem magam, hogy amikor a téli szünetben ajánlatot kaptam Spanyolországból – nagyon hízelgő ajánlatot! -, kapásból visszautasítottam, mert úgy éreztem, ki kell tartanom Miki és a Diósgyőr mellett. Aztán elkezdődött a tavaszi szezon, és öt forduló után, április elején menesztették Mikit, és a szakmai igazgató, Szentes Lázár lett az edző. Labdarúgó pályafutásom legsötétebb időszaka kezdődött ezzel.
Így ment Gallardónak a Debrecen ellen
Ebből mi annyit láttunk, hogy egyre kevesebbet játszottál.
Szentes alatt három meccset sohasem játszhattam egyfolytában, ki-kihagyott a csapatból. Egyszerűen nem számolt velem. Ennél többet nem akarok mondani, legalábbis olyasmit nem, ami meg is jelenne az interneten. Sisa Tibor edzősége idején sem éreztem a bizalmat, aztán megint Szentes vette át az edzői posztot. Szenvedtem.
Mégis maradtál.
Igen, mert éreztem, hogy a szurkolók szeretnek, és én is szerettem Miskolcot. Sok a hasonlóság a magyar és az andalúz mentalitás között, merthogy én sevillai vagyok.
Aztán Szentes lemondott, és Kovac Zoltán vette át az irányítást. A legutóbbi fordulóban, a Debrecen ellen már futballcsapatra emlékeztetett a Diósgyőr.
Ennél sokkal többről van szó. Végre úgy éreztem magam a pályán, ahogyan Benczés Miki idején. Remek meccset vívtunk egy remek csapattal, boldogok voltunk mi, játékosok, és boldog volt a közönség is. Most sajnálom igazán, hogy négy forduló múlva vége a bajnokságnak. Most lendül formába a Diósgyőr, és most lendülök formába én is. Kovac Zoltan – úgy érzem – bízik bennem, számol velem, és én ezt meg akarom hálálni.
Nincs ellenséges viszonyban a labdával…
Mi a futballfilozófiád?
Az, hogy érezzem jól magam a pályán, szórakoztasson a futball, és akkor a közönség is jól fog szórakozni. És a szenvedély. Anélkül nem futball a futball.
Szerinted ki nyeri a magyar bajnokságot?
Most már a Győr, mert akkora az előnye. De ha most kezdődne a szezon, akkor a Videoton és a Ferencváros legalább annyira esélyes lenne. Jövőre nagyon izgalmas versenyfutás lesz e három csapat között.
És a Diósgyőr?
Jó lenne, ha a Diósgyőr is a dobogóért küzdene…
Soraiban veled?
Azt még nem tudom. Maradnék, mert szeretek itt élni, futballozni. De sok függ a nyári ajánlatoktól. De ismétlem, jó itt Magyarországon.
Miért? Például szereted a magyar konyhát?
Imádom! Egy jó gulyásért, vagy egy pörköltért mindent megadok. Csak egyvalami hiányzik a magyar konyhából, a tengeri kaja. A halak, a kagylók, a csigák, a rákok, a polip, a tintahal. Úgy mondjuk, mariscos. Ugyan hal van, de édesvízi, és az nem ugyanaz.
Kik a legjobb magyar futballisták az NB I-ben?
Most Kovács István a Videotonból, korábban klubtársam, Lippai Ákos volt az.
Nézted a Dortmund-Real Madrid és a Bayern-Barcelona BL-elődöntőket?
Természetesen. A fizikumukkal kerekedtek felül a németek.
Szoktál telefonon beszélgetni Benczés Miklóssal?
Időről időre felhívjuk egymást.
Ch. Gáll András
