Kiss Imre és Németh János (fotó: Vidi.hu)
A nemrég a hetvenedik születésnapját ünneplő Dr. Lejkó Dezső, aki a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia és az Országos Sportegészségügyi Intézet Sportsebészeti osztályának főorvosa, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét (polgári tagozat) vehette át.
Dr. Lejkó Dezső (fotó: pfla.hu)
A magyar labdarúgásban eltöltött több évtizedes munkájuk elismeréseként a Magyar Arany Érdemkeresztet kapta Kiss Imre, a Videoton FC utánpótlás-edzője és Németh János, a Videoton FC utánpótlásának vezetője.
Németh János 1982. január 19-én, egy nappal 37. születésnapja előtt lépett a Vidi kötelékébe. Az elmúlt több mint harminc évben szinte minden területen kipróbálta magát és állítja, semmit sem tenne másként; végtelenül hálás a sorsnak az elmúlt évtizedekért. A FourFourTwo magazin 2012. áprilisi számában a Focis melók című rovatban interjút közöltünk Németh Jánossal, ami alább olvasható:
Fotó: FourFourTwo/Makádi Péter
[Focis melók] Az intéző Foglalkozása: a Videoton utánpótláscsapatainak technikai vezetője Neve: Németh János Kora: 67 év Puskás nem lett végül… Nem, pedig amikor a helsinki olimpia után új református pap került a falumba, Lovasberénybe, a kérdésére, hogy mi akarok lenni, hétévesen egyből rávágtam: Puskás! Mégsem a futballtudásomról lettem híres, bár ma is nagyszerűen játszom. Viszont már huszonhét évesen a megye egyben lettem edző. Pár évvel később összefutottam a pappal, akkor már a MÁV Előrénél voltam technikai vezető, mondta is, hogy a Puskás majdnem bejött.
A MÁV Előréből sem mindenki labdarúgóként futott be. Van, akiből miniszterelnök lett. Orbán Viktor tizenhét-tizennyolc évesen a játékosom volt, már akkor sem hagyott semmit szó nélkül, mindenről megvolt a véleménye. Jó kis csatár volt, de érettségi előtt én is azt javasoltam neki, ne legyen tömegfutballista, tanuljon, mert nagyon sokra viheti.
Ön sem panaszkodhat, az első osztályból kieső Előre után a Videoton következett. És harminc gyönyörű piros-kék év. Módszertani előadóként kezdtem, szép szakma, négy szakosztály ügyes-bajos dolgai tartoztak hozzám, a foci mellett a kerékpár, az atlétika és a tájfutás is. Amint beléptem, másnap fizetésnap volt, ahogyan a vasútnál megszoktam, be is mentem egy liter pálinkával, csak néztek, mondván, náluk nem így szokták kezdeni. Mondtam, hogy a MÁV-nál igen.
A nyolcvanas években a Videotonnál pálinka nélkül is virágos jókedvük lehetett. Csodálatos csapataink és edzőink voltak, én két évvel az 1985-ös UEFA-kupa-döntő után kerültem teljes munkaidőben a labdarúgókhoz technikai vezetőként. De nevezhetjük bárhogy, ma is intézőnek hívom magam. Ami Bakos Blumi az MTK-nál, én az voltam a Vidinél.
A medencébe ugrás is a munkaköréhez tartozott? Az 1989. januári, indiai Nehru-kupán igen. Az első meccset megnyertük, utána az egy szem vasalt ingemben és nyakkendőmben, a táskámban a csapat összes iratával belevetettem magam a szállodánk medencéjébe. A papírok megúszták, de az órám tönkrement, végül Koszta Jani lett az órásmester, ő szárítgatta meg a napon. Onnantól kezdve minden győzelem után ugrottam, de már a táskám nélkül, és hát megnyertük mind a hat meccsünket.
Kik voltak a kedvencei? A hetvenes évek nagy Vidijéből Kovács Józsi, Karsai és Nagy II, ők Albert-szintű futballisták voltak, később Csongrádi vagy Szabó Józsi, neki az ifiben edzője is voltam. Csucsánszkyéknak, Sallóiéknak már a technikai vezetőjük lehettem, tele volt a Kaszás Gabi-féle csapat tehetséges fiúkkal, mögöttük a nagy öregek, Horváth Gabi, Emmer, Végh és a kilencvenkilósan már hátvédet játszó Novath.
Intézőként a stadionon kívül is figyelnie kellett rájuk. A csapat öregjei tudták a dolgukat, ettek, ittak, edzettek, néha tíz üveggel is legurult. Velük a nyári felkészülés alatt, az edzések után mindig megittunk egy-két üveg sört, de az ifjú Kuttor Attila is olyan komolyan vette a futballista szakmát, hogy mindennap jött velünk. Látszott, hogy sokra viszi majd, szó nélkül hozta a söröket és magának egy bambit. Nem véletlenül játszott vagy hatszáz meccset az NB I-ben.
Mit jelent önnek a Videoton? Mindent… Amikor gyermekkoromban Lovasberényben álmodoztam, hihetetlennek tűnt, hogy valaha ebbe a közegbe csöppenhet az ember. Úgy voltam vele, hogy már szurkolónak lenni is egy csoda. Azt hiszem, annál azért egy kicsit több lettem, ma például hatvanhét évesen az utánpótláscsapatok technikai vezetőjeként dolgozom.
Fotó: FourFourTwo/Makádi Péter
Interjú L. Pap István Fotó Makádi Péter
