Forradalom Angliában: cseh edző a kispadon!

---

---

A FourFourTwo magazin legutóbbi számának Visszajátszás rovatában egy különös esetet dolgoztak fel angol kollégáink: 1990-ben cseh – akkor még csehszlovák – menedzser ül le egy angol csapat kispadjára. Finoman szólva is szokatlan dolognak számított a konzervatív Angliában.
A titokzatos figura dr. Jozef Venglos, az 54éves csehszlovák (Csehország és Szlovákiacsak 1993-ban vált külön) szakember volt,aki testnevelésből doktorizott, és rajongott afilozófiáért is. „Megtaláltuk Európa legjobbedzőjét – lelkendezett Ellis. – Nincs mostnála jobb.”
Ám erre a forradalomra az angol futballmég nem teljesen állt készen.
Egy idézet a cikkből:
A diétás előírások nem jellemezték korábban az angol futballt, erről elég meggyőzőenbeszélt Tony Adams Jasper Rees Wengerrőlírt, 2003-as életrajzának egyik interjújában.„Mindig is sokat aggodalmaskodtunk a diétán. Ezért alakulhatott úgy, hogy ha kimozdultam otthonról egy kicsit szombat este, akkor gyakran harminc korsó is lecsúszott, amire véget ért a hétvége." Amikor a francia mester 1996-ban a Highburybe érkezett, már hozta magával a Japánban szerzett teljes étrendre vonatkozó tudását. Az étrend többnyire tartalmazta a főtt csirkehúst, a párolt halat és a nyers zöldségeket. A szintén sokat látott Venglos ugyanígy gondolkodott, de amíg Wengerben mindenki a nagy újítót, az előrelátó szakembert vette észre, a csehszlovák edzőt hat évvel korábban többnyire cikizték még. Gyakran a saját csapattagjai is. „Minden sportágban a bevált utakat kedvelik a játékosok – mondja a Villa egykori csatára, Peter Withe, aki segédként csatlakozott Venglos mellé a csehszlovák edző egyetlen idényének közepén. – Graham Taylor a brit utat járta, és ez otthonosan hatott a játékosokra. Úgyhogy amikor megjelent ez az étkezésre és ivásra vonatkozó új stratégia, számos labdarúgó mondott nemet rá.”
Daley is egyetért ezzel, és hozzáteszi, acsapatból többen is komolyan küszködtekazzal, hogy mit ereszthetnek le a torkukon,és mit nem. „Nem azt állítom, hogy a játékosok iszákosak volt, de a srácok nagyonszívesen ültek le hét közben is egy kispoharazásra. Mások más kluboknálszintén ezt tették. Azok, akik márnégyszáz mérkőzésen voltak túl, nem igazánértették, miért kellene a szokásaikon változtatni.”
A Venglosról és a Heysel-tragédia után éledező angol futballról szóló terjedelmes cikkért, valamint a további, csaknem 120 oldalnyi futballélményért keresd a FourFourTwo magazin novemberi számát az újságárusoknál!!!