A FIFA.comnak az Atléticó Madrid céljairól, a 2010-es világbajnoki reményeiről és a tenisz iránti szenvedélyéről beszélt.
Diego, hogyan értékelnéd Uruguay szereplését a világbajnoki selejtezősorozatban?
Kemény volt, mint Dél-Amerikában mindig. Néha jól játszottunk és pontokat szereztünk, máskor viszont ellenkezőleg. Hiányoltuk az egyenletességet, de végül kvalifikáltuk magunkat, és ez az, ami számít.
Mi volt a fordulópont?
Az Ecuador elleni meccs volt a döntő. Magasan játszottunk egy nagyon erős csapat ellen, aki szintén a kijutásra pályázott és mi kimentünk a pályára és a torna legjobb teljesítményét nyújtottuk. Ez volt az a meccs, ami a javunkra vált, bár ezután, az Argentína és Costa Rica elleni meccseink igazán kemények voltak.
Aztán jött a FIFA-sorsolás. Hogyan tudtad meg az ellenfeleket és mit gondolsz a csoportról?
Épp a repülőn ültem az Atléticós csapattársaimmal, vártunk a felszállásra. Péntek volt és idegenben játszottunk, és mindenki, aki jön a világbajnokságra, sms-t kapott. Maxi Rodriguez mindenkinél gyorsabban megkapta és ő küldte tovább nekem. Ez egy nagyon nehéz csoport (Dél-Afrika, Mexikó és Franciaország lesznek Uruguay ellenfelei az „A” csoportban), de a harmadik kalapban voltunk és mindig szembe kell néznünk néhány igen erős csapattal. Tudjuk, hogy Uruguay soha nem fog favoritként kezdeni, de ott vagyunk és nem zárunk ki semmit.
Mi a véleményed Oscar Tabarezről, Uruguay szövetségi kapitányáról?
Nagyon jó véleménnyel vagyok róla. Az edzői stáb igazán profi mióta ő megérkezett, már a 2006-os vb előtt barátságos meccseket szervezett, és annak a munkának most látható a gyümölcse. Ez megmutatja neked, hogy milyen edző Tabarez. Már szerepelt egy világbajnokságon, 1990-ben, és ez egyértelműen a segítségünkre lesz Dél-Afrikában.
Az uruguayi csapatokat mindig a garrájukról ismerik, a határozottságukról és eltökéltségükről. Igaz ez, vagy ez csak egy mítosz?
Ez nem egy mítosz. Keményen játszunk. Évek óta így játszunk és ez része a válogatottnak. Uruguay nem fog változtatni azon a játékán, amit most játszik. Különböző játékosaink vannak, tehetséges fiatalok. Tudunk jó focit játszani, ahogy ezt meg is mutattuk pár selejtező meccsünkön és reméljük, hogy a vb-n újra meg tudjuk mutatni.
Hogyan jellemeznéd a többi dél-amerikai csapatot, akikkel szembekerültetek a selejtezőkön?
Mind más-más futballt játszanak. Tudod mit, vegyük például Argentínát. Jelenleg az embereknek kétségeik vannak felőlük, de még mindig erősek és fantasztikus játékosai vannak és biztos vagyok benne, hogy a nagy csapatok mellett lesznek. Brazília is ott lesz, nem kérdés, Chile igazán jól szerepelt Bielsával. Összerakott egy fiatal csapatot és jó tornájuk volt. Paraguaynak egy nagyon határozott stílusa van, ami mindig működik, ahogy láthattuk most is.
Mit könyvelnél el sikerként Dél-Afrikában?
Még nem akarok ezen gondolkodni. Fontos, hogy továbbjussunk a csoportból, aztán meglátjuk kit kapunk a következő körben. Játsszuk le az első meccset, nézzük meg, hogy, hogy megy, aztán megtudjuk, hogy milyenek az esélyeink.
A világbajnokság még csak a kanyarban van. Milyen könnyű ilyenkor a klubra koncentrálni?
Mivel ez még tényleg elég messze van, így könnyű az Atlético céljaira összpontosítanom. Ott van a spanyol kupa, a bajnokság és az Európa-liga. Mindegyik fontos torna és ezekre kell koncentrálnunk. A vb a szezon végeztével jön, de a rövid távú célok klub szinten vannak. Legalább már nincs rajtam extra nyomás a selejtezőket illetően. Az intenzív volt.
Az Atlético formája elég ingadozó a szezonban. Mik a csapat céljai?
Nyilvánvalóan most a kupa lett a legfontosabb dolog. Aztán ott van az Európa-liga, ahol minél tovább mennénk. Ott is elég jók vagyunk. Ami a bajnokságot illeti, egyensúlyra lenne szükségünk, ami jó ideje nincs meg. Pontokat kell szereznünk és meglátjuk, milyen elől végzünk.
Mi a különbség a mai Diego Forlán és a között a fiatal Forlán között, akit a 2002-es világbajnokságon láttunk?
Sok időt töltöttem Európában és sokkal több tapasztalatot szereztem. Akkoriban kimondottan csatár voltam, míg most még mindig csatár vagyok, de több a kreatív szerepem. Jobb játékos lettem azóta.
Majdnem bejuttattad Uruguay-t a nyolcaddöntőbe 2002-ben. Vissza szoktál még gondolni arra a Szenegál elleni csoportmeccsre és gondolsz rá, hogy mi történhetett?
Az egy igazi szégyen volt. Egy szörnyű első félidő után háromgólos hátrányban voltunk, majd a második félidőben kiegyenlítettünk, hogy az utolsó percben pedig kihagyjunk egy nagy lehetőséget. Hihetetlen hiba volt. A kezünkben volt a lehetőség, hogy a következő körbe jussunk, de hagytuk kicsúszni.
Jó pár híres dél-amerikai játékos úgy döntött az elmúlt hónapokban, hogy hazatér. Te tervezel hasonlót?
Szeretnék visszatérni Argentínába az Independientéhez. Ez egy olyan klub, amit szeretek és jó lenne, ha alkalmam nyílna visszatérni. Édesapám miatt szívesen mennék a Sao Paulóba is, Brazíliába. Ő ott játszott. Azonban most boldog vagyok az Atléticónál és 2013-ig szerződésem van. Rövidtávon nem tervezek semmit.
A feleséged argentin és esélyetek van összekerülni az „Albicelestével” a második körben. Előre látod a családi problémákat?
Nem, nem igazán. (nevet) Majd meg kell kérdeznem, hogy kinek fog szurkolni.
Végül, tudjuk, hogy szereted a teniszt. Melyik teniszjátékoshoz tudnád hasonlítani magad?
Oh, ez nehéz kérdés. Balkezes vagyok, így nyilván Rafael Nadalhoz hasonlítom magam. Minden labdára szeretek rámenni és soha nem adok fel semmit, bár nyilván nem ugyanazon a szinten, mint ő. Ugyanakkor elég rossz vesztes vagyok.
(fifa.com)
