A szenegáli születésű, azonban francia válogatott Patrice Evra jelenleg a Manchester United játékosa, az angol csapattal pedig rengeteg címet szerzett már: háromszor nyert bajnokságot és ligakupát, egy–egy alkalommal pedig a Bajnokok Ligáját és a Klubvilágbajnokságot is elhódította csapatával. Az egykori Monaco-játékost 2009-ben beválasztották az UEFA, a Premier League és a FIFPro legjobb csapatába is, így jelenleg a világ legjobb balhátvédjének mondhatja magát.
Patrice, helyet kaptál a FIFA/FIFPro legjobb 11–ében 2009–ben, ahova a profi társaid választottak be. Milyen érzés, hogy a világ legjobb balhátvédjének szavaztak?
Ez egy kitüntetés, és igazán kielégítő, mert a profi labdarúgók voltak azok, akik megválasztottak. Minden, amit tehetek, az az, hogy megköszönöm nekik és remélem, hogy továbbra is a legjobbamat nyújtom, hogy továbbra is kiérdemeljem az elismerésüket.
A díj a lenyűgöző 2009-es éved megkoronázása volt. Van olyan pillanat, ami különösen kiemelkedő volt számodra?
Lehet, hogy meglepő lesz számodra, de egy dolog ragadt meg bennem a legjobban, mégpedig az év legrosszabb pillanata: a Barcelona elleni vereség a Bajnokok Ligája-döntőben. Ez az, ami a legjobban megmaradt, mert győztes típus vagyok. Igaz megnyertük a bajnokságot meg a ligakupát, de a BL elvesztése volt a legnagyobb hatással rám. Ez a rossz emlék bármelyik jó pillanatnál nagyobb hatással volt rám az előző szezonban.
A döntőbéli vereségre való tekintettel, mért gondoltad, hogy a Manchester United sikeresen megvédi a címét?
Első és legfontosabb, hogy a Barcelona nyert, mert igazán jól játszottak. De ugyanakkor csalódott vagyok, mert nem a Manchester United igazi arcát mutattuk. Kicsit túl magabiztosak voltunk és erre ráfáztunk.
Sok nagy trófeát nyertél a Uniteddel, mint a Bajnokok Ligája vagy a Klubvilágbajnokság. Mik a céljaid 2010-re és, hogyan maradsz motivált?
Minden szezont ugyanúgy kezdünk, azzal a vággyal, hogy mindent megnyerünk. A Manchesternél egy évben egy címet nyerni nem elég. Minket arra köteleznek, hogy a legtöbbet megnyerjük, ha nem az összest. Idén a fő cél az, hogy sorozatban negyedszer is bajnokok legyünk, ami történelmi tett lenne. De újra meg szeretnénk nyerni a Bajnokok Ligáját is, mert a tavalyi vereség mindenkiben tüskét hagyott. Személy szerint – bár már nyertem BL-t – szeretném háromszor is megnyerni, mielőtt visszavonulok. Három döntőben játszottam (Monaco, 2004; Manchester United, 2008, 2009), ebből kettőt elvesztettem. Az a célom, hogy újra megnyerjük, ami lehetőséget adna, hogy újra Klubvilágbajnokok legyünk.
Eltávolodván a klubbéli kötelezettségektől, 2010 legnagyobb futball eseménye kétség kívül a világbajnokság lesz. Franciaország csak küszködött a selejtezőkön mielőtt nehéz körülmények között továbbjutott volna az Írország elleni pótselejtezőn. Beszélnél nekünk az ottani tapasztalataidról?
Újra erről beszélni olyan, mint visszamenni a múltba, míg én inkább a jövővel foglalkoznék. Ebben a pillanatban egyszerűen alig várom a világbajnokságot, azzal a céllal megyek oda, hogy megnyerjem azt. Igaz, hogy a „hátsó ajtón” kvalifikáltuk magunkat, de az számít, hogy ott vagyunk, nem az, hogy hogyan. Számomra ez különösen fontos volt, mivel afrikai felmenőkkel rendelkezem és tudom, hogy milyen sokan drukkolnak Franciaországnak a kontinensen. Így az összes afrikait nagyon boldoggá kéne tennie, hogy látnak minket a világbajnokságon.
A tavaly decemberi sorsoláson Cape Townban Franciaország az „A”–csoportba került Mexikó, Uruguay és a házigazda Dél–Afrika mellé. Hogyan tekintesz a házigazdák elleni meccsre?
Ez egy kiváltság, hogy velük együtt vagyunk. Nagyon jó hangulatra számítok a stadionban. A nyomás rajtuk lesz, mert jól kell szerepelniük a saját szurkolóik előtt. Nehéz lesz, de egy szép ünnepnek látom ezt a meccset.
Mit mondasz a sorsolásról? Egyetértesz azokkal, akik szerint sokkal nehezebb is lehetett volna Franciaországnak?
A világbajnokság mindig különleges. Minden játékos azért harcol, hogy büszkévé tegye az országát és világbajnok legyen, ami azt jelenti, hogy minden ellenfél erős. De nincs értelme tagadni, a sorsolás lehetett volna erősebb is számunkra. De ez nem jelenti azt, hogy könnyű lesz. Mexikó mindig jól szerepel a világbajnokságokon, Dél–Afrika mindent bele fog adni hazai pályán, Uruguay pedig egy elég erős csapat. Mindegy mit mondanak az emberek, szerintem ez semmi esetre sem egy könnyű csoport. Egy dolog biztos: ha Franciaország nem a legjobb formáját mutatja, nem jut be a következő fordulóba.
A következő tényeket figyelembe véve, valójában milyen jónak mondanád a francia csapatot? Rengeteg tehetséges játékos áll rendelkezésre, hogyan magyarázod a 2008–as Európa-bajnoki kudarcot, illetve a küzdelmet a 2010–es vb-ra való kvalifikációért?
Szerintem az Európa–bajnokság egy igazi selejt volt. Ez idegesítő, mert, ha megnézed a pályán lévő játékosokat, mindenki a világ legnagyobb csapataiban játszik. És mindenki fontos játékos ezekben a csapatokban. De Franciaországgal nincs egy játékos se, aki sztár lehetne, csapatnak kell lennünk és egyre többet és többet dolgozunk ezért. Ami a selejtezőket illeti, az, hogy pótselejtezőt kellett játszanunk, egyszerűen nem elég jó. Igaz, hogy kijutottunk, de nem lehetünk rá büszkék. Ezért nem igazán ünnepeltük meg a kvalifikációt. Előbb ki kellett volna jutnunk és ezt nagyon jól tudtuk. Teljesen a tudatában kell lennünk, hogy milyen jók vagyunk és a ténnyel, hogy igazán mit is jelent a francia csapat. Azzal a minőséggel, amivel rendelkezünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy leszerepeljünk a világbajnokságon.
A selejtezőbéli nehézségek és a kritikák sora rossz hatással volt rátok vagy közelebb hozott titeket egymáshoz?
Az olyan csapatok, mint Franciaország vagy Argentína, akik jó labdarúgó-nemzetek, de küszködtek a selejtezőkön, jól szerepelnek majd a tornán. Erről meg vagyok győződve. Azt, amit elértünk, a saját erőfeszítéseinknek köszönhetjük, senki sem segített nekünk. Az elmúlt két évben nehéz időkön mentünk keresztül, de ez közelebb hozott minket egymáshoz. Megvan bennünk a tűz. De nem azért játszunk, hogy bizonyítsuk, hogy a kritikusok tévednek, hanem azokért játszunk, akik szeretnek és hisznek bennünk.
Végezetül pedig, éltél a lehetőséggel, hogy beszélj a manchesteri ír válogatott csapattársaddal, John O’Shea-val a pótselejtező visszavágója után?
Persze. Ugyanazon a járaton utaztunk vissza Manchesterbe hat másik ír sráccal. Boldognak tűntek nekem és mondták, hogy mindennek ellenére, ami történt, remélik, hogy így folytatjuk, és jól szerepelünk a tornán. Nem akarok újra erről beszélni (Henry kezezéséről), de az én szemszögemből ez csak a játék része, mint az a tény, hogy az első meccsen nem kaptunk meg egy büntetőt. Ismétlem, ez csak a játék része volt, mint minden más. Ami most számít az az, hogy Franciaország megy a világbajnokságra.
A Diego Forlánnal készült interjút ide kattintva olvashatják. (fifa.com)
