Értékeltük a válogatott teljesítményét – blog

Tudom, egy napot késtem ezzel az értékeléssel, de egyrészt Tallinnból Budapestig nagyon hosszú és fárasztó volt az út, másrészt így legalább időm is volt arra, hogy valamelyest letisztuljanak a gondolataim a pénteki meccsről.
A sokat emlegetett hollandok elleni rémálom után hullaszag lengte körbe a válogatottat. Főként Egervári Sándorra zúdultak lavinaként a kritikák,tőlem is kapott a szöv. kap., és a levegő hamar áporodott lett körülötte. Néha már úgy tűnt, csak napjai vannak hátra a kispadon. Bár ezt sem ő, sem más nem mondta ki, érezhette: amennyiben az észtek és a törökök elleni vb-selejtezőkön nem szerez hat, de minimum négy pontot a Szerethető, akkor számára „game over”.
Az első, kötelező feladatot Tallinnban ilyen előzmények után oldotta meg a csapat, ezért kivételesen hajlok arra, hogy a nem szokványos ráhangolás miatt szemet hunyjak a mutatott játék felett, és csak örüljek a győzelemnek.
De röviden azért utalnom kell arra is, hogy Észtországban a védelemben, a középpályán és a támadósorban is láthattunk figyelmeztető jeleket. Hátul a bizonytalanság, középen az ötlettelenség, a kevés vállalkozókedv, elöl pedig a koncentráltság hiánya volt feltűnő.
Most pedig nézzük az egyéni értékelést, a szokásos szívecskékkel. Aki még nem tudná: egy szívet a leggyengébb, öt szívet a legjobb kap a Kedves úrtól.
A teljes bejegyzés és az egyéni bírálat a Kedves úr blogjában olvasható!