Palotai Károly (1935-2018) (fotó: nso.hu/Szabó Miklós)
"Az utolsó polihisztor volt a futballban: labdarúgóként,, játékvezetőként és játékvezető-ellenőrként is a BL (BEK) elődöntőjéig jutott, illetve játékosként olimpiai bajnok, futballbíróként három vb és három olimpia résztvevője, két BEK-döntőt vezetett, és a FIFA JB tagjaként része volt abban, hogy Puhl Sándor 1994-ben, eddig egyedüli magyarként világbajnoki döntőt irányíthatott – írja posztjában Szöllősi György. – Első interjúmat 22 éve készítettem vele a magyar futballbírók tatai edzőtáborában, ahol ő volt a táborvezető, s aztán még sok alkalommal hallgathattam, köszönthettem ezt a fantasztikus tudású, de rendkívüli szerénységű sportembert. Az 1998-as vb idején Nyúlon, legendás, Kelovich Lászlóéval szomszédos nyaralójában kellett hívnom mindig a meccsek után, amelyek szakkommentátora volt a Nemzeti Sportban, vállalta a zsűritagságot, amikor 2010-ben az induló magyar FourFourTwo magazinnal megválasztottuk minden idők 50 legjobb futballistáját, feleségével ott volt a ForFourTwo magazin 5. születésnapi partiján is 2015-ben, két éve az isztambuli repülőjáraton szelfiztem vele, ott lehettem, amikor az UEFA életműdíjjal tüntette ki a pesti kongresszuson tavalyelőtt, s még nincs egy éve, hogy a győri Sportújságíró-kongresszuson a gyirmóti vacsoránk díszvendége volt. Az utóbbi hetekben azonban aggasztó hírek érkeztek az állapotáról. Róla beszéltünk két hete a magyar futballbírók antalyai edzőtáborában, különleges egyéniségéről mesélt Nagy Miklós a minap felvett ECHO TV-s interjúnkban. Ma pedig újságíró és játékvezető kollégámtól, Vámos Tamástól jött a szomorú hír: Palotai Karcsi bácsi a kórházban ma délután meghalt. Azt hiszem, nagyon vágyott már ismét rajongva szeretett feleségével lenni, aki csak három évre hagyta őt magára, de ez a három év Karcsi bácsi életének legszomorúbb időszaka volt. Még akkor is, ha mindig éreznie kellett: nagyon szeretik őt a gyermekei, a rokonai, a kollégái, a szurkolók, s mindenki, aki csak egyszer is kapcsolatba került vele, a magyar labdarúgás történetének egyik legnagyobb egyéniségével. Állítom ezt úgy, hogy azok közé tartozom, akik sem játszani, sem meccset vezetni nem láthatták élőben. De rengeteg emberrel beszéltem, aki látta, s mind elismerően beszéltek róla. És ami több: szeretettel. Isten Veled, Karcsi Bátyám!"
