Állva maradt a magyar válogatott (fotó: FFT/Tóthpál Zoltán)
A meccs előtt különösebb jele nem volt annak, hogy Bernd Storck megkeveri a kártyákat, ehhez képest jó egy órával a meccs előtt kiderült: a védelem Bese Barnabás és Korhut Mihály beállításával szinte teljesen újszerű köntöst önt a megszokotthoz képest, a középpályán Gyurcsó Ádám is megpróbálja segíteni a támadásokat, a kihagyhatatlan Szalai Ádám mellé pedig ezúttal bekerül Nikolics Nemanja. Vagyis a jelszó: teljes offenzíva.
Az első tíz perc – akárcsak Svájc ellen – még elfogadható játékot hozott, a mieink passzolgattak többet, jelezte a csapatok közötti csekély különbséget, hogy birtokoltuk a labdát. Szalai kiosztott egy kötényt a saját térfelén, a 11. percben pedig megszereztük a vezetést: egy régi videotonos összjáték végén előbb Nikolics csapta be ellenfelét, középre tette a labdát, a lendületből érkező Gyurcsó pedig állítgatás nélkül a kapu közepébe bombázott.
Az elfogadható első percek után aztán leült a játék, mi elégedettek voltunk az 1-0-lal, a lettekben pedig – leszámítva néhány kontratámadást – nemigen volt több, mintha harminc perc után teljesen kifogyott volna belőlük a szufla. A félidő vége előtt viszont a semmiből majdnem nagy bajba kerültünk: a 43. percben egy kiugratás után Davis Ikaunieks tiszta helyzetben Gulácsi Péter kapuja mellé gurította a labdát.
A második félidő is lett helyzettel kezdődött: csak négy perce jöttek ki a csapatok az öltözőből, amikor egy egyszerű kiugratással megint a védőnégyesünk mögé kerültek, de szerencsénkre Aleksej Vislakovs ugyanolyan ügyetlen volt, mint az első félidő végén csapattársa, vagy inkább mondjuk úgy: Gulácsi megint jól zárta a szöget.
A csípős hidegben különösen bosszantó volt nézni, hogy mindkét csapat mennyi technikai hibát követett el, pedig lehetőségek itt is, ott is adódtak, csak éppen azok az utolsó apró jó megoldások mindig hiányoztak a legvégén. Mint a 61. percben, amikor Gyurcsó került szembe a lett kapussal, a labdát még jól vette át, de aztán rettenetes mozdulattal a kapu fölé emelt.
Ekkor úgy tűnt, egyik csapat sem tud már újabb gólt szerezni, de a nyugodt hajrához azért szükség volt Szalaira, aki a 77. percben eldöntötte a meccset: a Hoffenheim támadójának fejesét először még a léc alól kitornászta a lett kapus, az ebből következő szöglet után viszont már tehetetlen volt – 0-2, ezzel biztossá vált, hogy elhozzuk a három pontot Rigából.
Ezután mindenki csak azt várta, hogy leperegjen a hátralévő néhány perc, és végre mehessen melegedni. Gulácsi azért még védett egyet a 91. percben, de az eredmény már nem változott. Megnyertük első meccsünket a 2018-as vb-selejtezősorozatban, a többit most hagyjuk, és amúgy is másodlagos.
Tóthpál Zoltán (Riga)
A mérkőzés eseményei percről percre ITT OLVASHATÓK!
