Egyetlen Varga-blog sem készül el…

Amikor Knézy Jenő, a Duna Tv-ben az Újpest–ZTE meccs riportere elcsukló hangon közölte a felfoghatatlan hírt, azt hittem rosszul hallok: elhunyt Varga Zoltán. Nem, ez nem lehet igaz. Délután még beszéltem vele, megállapodtunk, hogy a jövő héttől rendszeresen blogot ír a FourFourTwo.hu oldalra. Arról, ami a futballról eszébe jut, ami éppen foglalkoztatja. Abban maradtunk, hogy hétfőn minden részletet tisztázunk.
Egyetlen Varga-blog sem készül el…
Varga Zoltán, a zseniális labdarúgó nincs többé. Fantasztikusan tudott futballozni. A szó szoros értelmében játszott. Egyik nagy alakítása egy hétköznapi NB I-es meccshez fűződik: 1968 augusztusában az FTC a Népstadionban fogadta a Tatabányát; 4:1-re nyert, mind a négy gólt Zoli szerezte. Bámulatos volt. Nem sokkal később disszidált. Miután a ’90-es évek közepén hazajött, megosztotta az szakembereket, a szurkolókat. Egyesek remek edzőnek tartották, mások szerint rosszul csinált mindent. Nem volt könnyű természete, de mindig jót akart. Kíméletlen őszinteséggel beszélt, kritizált, nem gondolkozott azon, ez most használ-e vagy árt-e neki. Dolgozott az Üllői úton, Kispesten, Dunaújvárosban, Diósgyőrött, Győrött, az utóbbi időben pedig a gyulai Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia tanácsadója, valamint televíziókban szakkommentátor… Volt…
A mai telefonbeszélgetés előtt néhány nappal találkoztam vele. Nagyon jól nézett ki, senki nem mondta volna róla, hogy 65 éves. A Duna Tv-ben vette át magazinunk ajándékát, mint a TOP 50, Minden idők legjobb magyar játékosai szavazás 26. helyezettje. Nem értette, hogy rá is gondoltak a zsűri tagjai, hiszen, szerinte őt itthon már leírták. Mondtam neki, a zseniális futballista teljesítményét értékelték; azét a labdarúgóét, aki olimpiai aranyérmes, Eb-harmadik, VVK-győztes, négyszeres magyar bajnok, a szenzációs Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársor meghatározó tagja… Volt…
Sorsszerű? A futball volt az élete, a futballpályán halt meg. Miért, miért kellett így történnie…? Őri B. Péter