Szabics Imre és Korcsmár Zsolt túltette magát a román meccs peches befejezése okozta sokkon
Elsőnek Egervári Sándor szövetségi kapitány lépett be a viharos szélben a ferihegyi I-es terminál várótermébe.
– Mi történt a pénteki, románok elleni meccs óta, hogyan sikerült feldolgozni a feldolgozhatatlant, azt, hogy másodpercekkel a lefújás előtt elszalasztottuk a biztos győzelmet? – kérdezte a szakvezetőt a fourFourTwo.hu.
– Arra kell törekednünk, hogy a románok ellen mutatott játékunk értékeit megőrizzük és megerősítsük a játékosokban. Azon voltam, hogy mentálisan kimozdítsam a fiúkat abból az apátiából, amit a román meccs balszerencsés végkifejlete okozott. Nyilván érthető módon, amit aznak este megéltünk, azon minél hamarabb igyekeztünk túllendülni. A lényeg, hogy a hitünk meglegyen a számunkra roppant fontos isztambuli mérkőzés megnyeréséhez. Hogy mindenki felvértezetten, mentálisan megerősödve lépjen a Fenerbahce-stadion gyepszőnyegére.
– Egy tízes skálán hányas volt a hangulat közvetlenül a román meccs után, és most hányas?
– Nem vagyok jó a skálabeosztásokban, mindenki másképp dolgozta fel a történteket, de örömteli volt, hogy a közösség tudott segíteni azokon a játékosokon, akik apatikusabb állapotba kerültek, akik egy-egy hiba következtében maguk alatt voltak. Nem kell rágni magukat, mert utólag is az a véleményem, a teljesítmény egyénenként és csapatrészekben is megfelelő volt, hiszen egy jó román válogatotton tudtunk játékban felülkerekedni.
– Lesznek változások az összeállításban?
– Egy-két poszton elképzelhető, a mai edzésen sok múlik. Mindenki eltérő állapotban van, fizikálisan és mentálisan is, a mai mozgás sok mindent meghatároz.
– Mit tud a törökökről?
– Nemrég játszottunk velük, minden meccsüket láttuk, így a februári, csehek elleni találkozójukat is, amit otthon 2-0-ra elveszítettek, meg természetesen az andorrai 2-0-ás győzelmüket is. Jelentős változások vannak a keretükben a budapesti összecsapáshoz képest. Képzett, remek futballisták, akik Európa meghatározó csapataiban futballoznak, de nem féltem a mieinket. Akárhogy is, nehéz mérkőzés lesz.
– Nehezebb, mint a románok elleni volt?
– Mindig a soron következő a legnehezebb.
– A román meccs után említette, hogy most már bravúr kell a továbbjutáshoz.
– Kezdettől fogva tudtuk, hogy csak bravúrok árán juthatunk el a pótselejtezőt érő csoportmásodik helyig. Ezt továbbra is fenntartom.
– Mindenképpen nyernünk kell Isztambulban, vagy az egy pont is jó?
– Győzelemre kell játszanunk, mint minden mérkőzésen, még akkor is, ha egy nálunk esélyesebb csapattal állunk szemben.
– Mennyire lehetett felkészíteni a csapatot egy zárt kapus meccs után egy olyanra, amelyet 50 000 néző előtt a földi pokolban kell megvívni?
– A játékosokat csak segíti, hogy lesznek szurkolók, 50 000 ember szurkolása mindenkit feldob, még az ellenfelet is. A törökökön is győzelmi kényszer van, ezt fel is vállalják, már a csehek és az andorraiak ellen is kétékes rendszerben futballoztak, támadásban szinte négy csatárral, biztos, hogy parázs hangulatú, magas fordulatszámú mérkőzés lesz. Úgy érzem, az utóbbi két napban talpra tudtunk állni, az értékeinket Isztambulban is meg tudjuk majd jeleníteni.
Ch. G. A.
