A lelátó egy része már áll, világítás még nincs – a háttérben az csak naplemente
A megyében mondhatni semmilyen felvezetést nem kap az egriek első hazai meccse, ami nem is melepő, ha ismerjük a klub viszontagságos történetét. Még a Bitskey-uszodában megrendezett vízalatti hoki-vébéről (igen, ilyen is van!) is többen beszélnek, mint a Létavértes elleni találkozóról, ami ennek megfelelőel egyhangúan, szomorkás légkörben kezdődik el a városi stadionban. Itt focimeccs lesz! – segítek ki egy félig hajléktalant, aki miután ravaszul arról érdeklődik, miért áll ennyi kocsi a parkolóban, aprót kér tőlem a napi kisfröccséhez.
Szóval, még Egerben sem tudja mindenki, hogy ma bizony bajnokit játszik a kedvenc csapat, és ha nem nézzük meg jó előre az interneten, hozzánk sem jut el ennek a híre.
Az immáron székekkel, kerítéssel ellátott – amúgy abszolút tűrhető – lelátón lehetnek vagy százan: a húsz fős B-közép eleve ötperces késéssel érkezik, rajtuk kívül pedig leginkább az idősebb korosztálynak van ideje, hogy megtekintse az NB III-as találkozót. Ami egyébként nem is annyira borzalmas, mint lehetne, az első félidőben magyar nívón kifejezetten jó az iram, és a szünet után is legalább sokat futnak a csapatok.
Pedig felkészültünk a legrosszabbra: a sajtóteraszon már előre szólnak, hogy a volt egri kedvenc, Vojtekovszki Csaba által felkészített csapat lelkes fiatalokból áll, akik még ismerkednek az NB III-mal, és amúgy is: a Létavértes sokkal erősebb társaság, edzőjük az Újpesten is megfordult Szpisljak Zorán, ráadásul itt játszik a Loki első csapatát is megjárt Vinícius Galvao, akinek képességei alapján két osztállyal feljebb lenne a helye.
Nini, a magányos ember, aki egy egész szektort lefoglalt magának
És valóban: a göndör brazil negyedóra játék után bizonyítja, hogy tulajdonképpen az egyetlen olyan játékos a meccsen, aki nemcsak lehajtott fejjel rohan a labda után, de gondolkodik is a pályán, cselez és passzol.
A meccsen a Létavértes szerez vezetést egy vitatható tizenegyesből, ami kihozza az elfojtott indulatokat a hazai drukkerekből: jön az MLSZ-szidás, bírózás, de még a csinős női partjelző, Vad Anita (aki a jól ismert Vad II. István lánya) is megkapja a magáét, amikor később – Béla bácsi szerint – elnéz egy lest.
A sajtóteraszon is ekkor hág igazán tetőfokára a hangulat: a helyi hangosbeszélő kiakad, hogy nincs kellő hangosítás a stadionban, így a gólszerzőt csak pár perces késéssel tudja bemondani. A második félidőre ezt a problémát már megoldják, még jó, hiszen ekkor egyenlít az Eger! Apró, visszafogott öröm a nézőtéren, ami nem tart sokáig. Merthogy rögtön a középkezdés után nem figyelnek az egriek, a Létavértes pedig azonnal visszaveszi a vezetést. 2-1, oda.
Abban megegyezünk, hogy a helyi B-középen nem múlik semmi: látszik, hogy érdekli őket a csapat (ez nagy szó), lelkesek, amikor felpörögnek az események, eldalolnak egy-egy rigmust. A szektorukban még transzparensek is vannak, közülük az egyik azt hirdeti, hogy Egerben "a bunda már nem pálya."
A végefelé a volt ügyvezető, Kocsis Zoltánt is megtalálják a drukkerek, az egriek kapusa pedig annyira elveszíti az időérzéket, hogy már a 75. percben fel akar menni fejelni egy szöglet előtt. A végén még tisztességesen megnyomja az Eger, de nem tud egyenlíteni, így második bajnokiját is elveszíti.
A sajtóteraszon a többség összességében elégedetten megállapítja, hogy nem is olyan rossz ez, jól mentek a gyerekek, kis szerencsével lehetett volna döntetlen a meccs. Szimpatikus vesztes – ez a csendes kulcsszó a lefújás után.
T. Z.
