Dózsás lötyögés: belügy vagy minisztérium?

---

Napsütéses októberi kora délután. Ám a kellemes idő ellenére a nyomasztó lustaság érzete üli meg a tájat a Megyeri úton. 1980 októbere van, mintha ez a nap szimbolizálná, hogy beköszöntött a Kádár-korszak utolsó évtizede. Az alkotókedv és alkotóenergia fékezetten habzik már, a gazdasági élet peresztrojkáért kiált, a moziba is csak depizni járnak már az emberek. A Megyeri úton edzést tart az Újpesti Dózsa, alig százhúsz néző lézeng a lelátón (no persze, ide nekünk azt a százhúszat manapság egy edzésre!), közöttük egy újságíró inkognitóban. Senki nem ismeri fel, ő pedig nem mutatkozik be. Jakab Józsefnek hívják, a Népsport nem futballal foglalkozó munkatársa, de arra az edzésre a Magyar Ifjúság küldte ki. Néhány nap múlva pedig megjelenik cikke, amelyben aztán mindenki kap hideget-meleget: a játékosok alig mozognak valamicskét, van, aki a kocsiját mossa az edzésen, a vezetőedző épphogy csak kidugja az orrát az öltözőből, a játékosokból árad az unalom és a fásultság. (…)
A teljes cikket elolvashatod a FourFourTwo magazin novemberi számában!