Détári: Aki sztárnak ment Bolognába (interjú)

---

---

Harmadik külföldi állomásaként, a Frankfurt és az Olympiakosz után került 1990-ben a Bolognához. Hogyan emlékszik vissza arra a két esztendőre?
Gyönyörű évek voltak, attól függetlenül, hogy az első idény után kiestünk, és nem sikerült a visszajutás sem. Jó csapat volt, a nyolcvankettes világbajnok Cabrinivel vagy Boninivel is együtt játszhattam, az UEFA-kupában is jól meneteltünk. Sajnos nem kíméltek a sérülések, az első idényemben már a negyedik fordulóban megsérültem a Torino ellen. A Serie B-s évadban pedig versenyben voltunk a feljutásért egészen április végéig, amikor a Palermo ellen rúgtak le. Az volt az utolsó meccsem a csapatban. Később az egyik palermói játékos a csapattársam lett az Anconában, ő mesélte, hogy mivel ők akkor a kiesés ellen harcoltak, a szurkolók fegyvert tartottak a fejükhöz, hogy ha kiesnek a C-ligába, megölik őket. Muszáj volt nyerniük, ehhez pedig azt az utat választották, hogy engem azonnal lerúgjanak. Így is szereztem tizennégy gólt, nyilván sokat többet értem volna el, ha végig egészséges maradok.
Melyik volt a legemlékezetesebb meccse vagy gólja Bologna-mezben?
Akadt néhány jól eltalált bombám, de a legélesebben egy felkészülési meccsre emlékszem. A bajnoki címvédő Napolival játszottunk nem sokkal azután, hogy oda kerültem, Maradona ugyan nem lépett pályára, de a többi sztár, Careca, Alemao mind ott volt. A félpályánál megkaptam a labdát, vezettem egy ideig, majd harmincötről hatalmas gólt zúztam a felső sarokba. Kinn volt a meccsen az MTI fotósa, szegény Németh Feri, Isten nyugosztalja, el is kapta a pillanatot, neki volt meg egyedül a kép. Jó meccsem volt még a Bari ellen aratott három nullás győzelem, amikor gólt lőttem, adtam két gólpasszt. De a Brescia ellen is volt olyan gólom, hogy talán azóta is tapsolják.

Akkoriban a Serie A volt egyértelműen a világ legerősebb bajnoksága. Érzékelted ezt belülről is, nagy ugrás volt nemcsak Görögországhoz, de Németországhoz képest is?
Valóban az olasz liga volt akkoriban a csúcs, én is oda vágytam, bár inkább a Juventusba, amely korábban hívott, de akkor még nem engedtek el. Bíztam benne, hogy ha Bolognában jó leszek, újra hív a Juve. Sajnos, ugye, a sérülések… Akkoriban még csak három légiós lehetett a csapatokban, tehát jól meg kellett fontolni, kiket szerződtetnek. A Milanban ott volt a három holland, Van Basten, Gullit, Rijkaard, az Interben a három friss világbajnok német, Matthaus, Klinsmann, Brehme, a Napoliban Maradona, Careca, Alemao, de minden csapatba jutott legalább egy világsztár, még a kicsikbe is.

Úgy hallottom, ott szeretett bele az autókba.
Figyelj, nem volt nehéz. Ott volt a közelben Modena, folyton különböző autócsodák csábítottak, és itthon eleinte Ladám volt, nem volt nehéz hozzászokni a Maseratihoz vagy Lamborghinihez. Egyszer majdnem bajba is keveredtem, mert sárga luxusjárgányom volt, és minden taxi is sárga volt a városban. Belekeveredtem egy taxistüntetésbe, alig akarták megérteni, hogy mennem kell edzésre… Amúgy csodás város Bologna, szép, jók az ételek, jól érzi ott magát egy fiatalember.
Mit gondol, Nagy Ádám jó helyre került, jó választás neki a Bologna?
Úgy gondolom, hogy igen. Olaszországban nem szerződtetnek egy külföldit ilyen fiatalon hosszú távra, ha nincsenek meggyőződve az adottságairól. Nagyon tehetséges fiú, és bár ilyen fiatalon nem lesz könnyű dolga, de az olaszok olyanok, hogy ha látják valakin, hogy lelkes, technikás és tenni akar a csapatért, akkor hamar befogadják. Szerintem meg fogja állni a helyét. Jobb helyre nem is kerülhetett volna, ha taktikailag fejlődni akar. Amikor odakerültem, engem is azon a poszton akartak játszatni, mint őt, védekező középpályásként, de én inkább lövöldöztem a gólokat, úgyhogy mondták, hogy menjek fel irányítónak.

Üzen esetleg neki valamit? Egy-két jótanács?
Először is, javaslom neki, hogy ismerkedjen meg helyi magyarokkal. Nagyon sok magyar van Bolognában, akiket, illetve akiknek a felmenőit az ötvenhatos események után befogadtak. Ha kéri, ajánlani is tudok konkrétan barátokat, ismerősöket, akik nagyon sokat segíthetnek a beilleszkedésben. Új világ lesz neki eleinte, meg kell tanulnia a nyelvet és egy más futballkultúrát. Az öltözködésére is kell figyelnie majd, télen muszáj rétegesen öltözködni, én minden héten beteg voltam, nagyon kiszámíthatatlan az idő. Ha pedig szabadon választhat mezszámot, javaslom, kérje a hetest, azzal nagyot fog nőni a szemükben. Eraldo Pecci viselte, aki ugyanazon a poszton játszott, mint Ádám, és óriási kultusza van, azelőtt egy évvel vonult vissza, hogy odakerültem. Ha hozzá fogják hasonlítani, csak szép jövő várhat rá.
Interjú: Bodnár Zalán