Cristiano Ronaldo döntött, a Real Madrid győzött az Anoetában

San Sebastián a találkozó előtt futball-lázban égett: az RTVE (spanyol közszolgálati rádió- és televíziós társaság, azaz Radio Televisión Espanola) minden fórumán hirdette, aki a mérkőzés napján akar jegyhez jutni az Anoetába, az jobb, ha el sem indul, ugyanis a magas jegyárak ellenére is minden belépő elkelt már a hétvége előtt. A nagy érdeklődés érthető, az Anoetában a Real Madrid tette tiszteletét, amelynek skalpja minden csapat számára értékes ereklye és pluszmotiváció, pláne Baszkföldön! Martín Lasarte, a hazaiak mestere meglehetős magabiztossággal jelentette ki: „Senki nem tudja elvenni tőlünk a győzelem illúzióját”, majd elhivatottságát hangsúlyozva hozzátette, „el kell hinnünk, hogy lehetséges a siker, habár nagyon nehéz lesz. Nem fogunk se négy, se tíz meccset játszani a Madrid ellen, csak egyet, és egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Nem könnyű a feladat, ez világos”. A statisztika előzetesen a Madridnak kedvezett A két együttes utoljára a 2006-2007-es szezonban találkozott egymással az első osztályban (a Real Sociedad idén jutott fel ismét a Primera Divisiónba). Akkor sem az Anoeta, sem a Bernabéu nem hozott szerencsét baszkoknak, a Real Madrid odahaza (Real Madrid–Real Sociedad, 2–0) és idegenben (Real Sociedad–Real Madrid, 1–2) is magabiztosan nyert. Támadni nem elég, gólt kell lőni A hazaiak reménye a Mourinho-éra eddig mutatott vérszegény helyzetkihasználása volt. Csak egy példa erre, hogy a Ajax elleni hétközi BL-meccsen a Bernabéu közönsége 36 alkalommal szisszenhetett fel Real-lövésnek köszönhetően, ennek ellenére a királyi alakulat csak két gólt ért el a találkozón, és ezek közül az egyiket Ajax-játékos szerencsétlenkedte be saját kapujába. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Cristiano Ronaldo a mérkőzés előtt még gól nélkül állt (jó, jó, ez még csak a harmadik forduló, de a Mallorca (Mallorca–Real Madrid, 0–0) és az Osasuna (Real Madrid–Osasuna, 1–0, gólszerző a védő Ricardo Carvalho) ellen rengeteg lehetőséget puskázott el), Benzema formája miatt a padot koptatja (neki Mourinho csak annyit üzent a sajtón keresztül, hogy nem tartja „hülye gyereknek”, azaz biztos benne, hogy Benzema tudatában van annak, mit kell tennie ahhoz, hogy több lehetőséget és bizalmat kapjon …) és Higuaín is jóval visszafogottabb a tavalyi önmagához képest, Mourinónak bőven akad csiszolgatni valója, hogy a Real úgy robogjon, ahogy azt a vezetőség és a szurkolók elvárják. Ami az egyik oldalon egy visszatérő, az a másik oldalon egy fájdalmas hiányzó Mourinhónak jó hírt jelentett, hogy az Ajax elleni BL-meccset vádliproblémák miatt kihagyó Sergio Ramos újra játékra jelentkezett. A hazaiaknál egy neves hiányzó akadt, az idén nyáron a Villarrealtól igazolt Joseba Llorente nem volt bevethető állapotban, így a kezdőben helyet kapott az Espanyoltól szintén idén megszerzett tapasztalt játékszervező és hatékony befejező Tamudo, akitől uruguayi trénere sokat remélt. Tamudo nem is maradt adósa, de erről később. Xabi Alonso hazatért A találkozónak egy érdekessége volt még Xabi Alonso „hazatérése”, ugyanis a válogatott középpályás az Anoetában hivatalos mérkőzésen most először lépett pályára ellenfélként. A baszk játékos az összecsapásról beszélve melegen üdvözölte egykori csapatának szurkolótáborát, akik között elmondása szerint a mai napig vannak barátai, majd kiemelte, 90 perc erejéig félretesz minden érzelmet és profi módjára küzd jelenlegi kenyéradója sikeréért. A Real-hívek így előzetesen abban reménykedtek, hogy Mateu Lahoz játékvezető nem fog sokat hosszabbítani…. Összefoglaló Nagy iramban kezdődött a találkozó, amelyen mind a két kapu veszélyben forgott. Nem kellett sokat várni az első hazai helyzetre, az 5. percben egy jobb oldali akció után jött a szokásos beívelés Prietótól, de a teljesen üresen fejelő Griezmann (miért nem Sutil játszott?) körülbelül öt méterről fölé bólintott. Mekkora helyzet maradt kihasználatlanul – a Mourinho-védekezésre ez a fajta tolódási hiba nem jellemző! A másik oldal Khedira és Özil révén veszélyeztetett, siker nélkül. Az első negyedórát ennek ellenére a vendégek uralták, akik beszorították a baszkokat a saját kapujuk elé. A 24. perben aztán szívükhöz kaptak a Real-hívek: kirúgást követő ügyes csiki-csuki után Tamudo tálalt Griezmann elé, aki kilépett egy az egyben helyzetben, de végül bántóan gyengén a kapu mellé gurított. Jó ég, mi kell még?! A dühöngő Casillas ezután nyugalomra intette a pepecselő védelmet, nagyobb koncentrációt kérve. A kapus felhívása nem segített, a 30. percben ugyanis bal oldali akció végén Tamudo nagyon közel állt a gólszerzéshez, centikkel lemaradt csak le a beadásról. A játék irányítását ezekben a percekben teljesen átvette a Real Sociedad. A Real Madrid csak kergette a labdát. Összegzésként annyit írhatunk az első félidőről: izgalmas, lendületes csata folyt, amelyen nem érződött az eurómilliókban kifejezhető különbség, amit a fővárosiak szempontjából kritikaként is értelmezhető. Mourinho a második játékrészt rágóval kezdte, volt is miért levezetnie a feszültséget: csapata ugyanis nagyon ötlettelenül játszott az első játékrészben a labdával és anélkül is jól mozgó ellenfelével szemben. A 45. percben Di María beadását Higuaín fejelte fölé szorongatott helyzetben. Majd derült égből villámcsapás: a Real Madrid megszerezte a vezetést. Az 51. percben Ángel Di María hatalmas bombát akasztott a hazaiak kapujába. Álomgól. 0–1. Nem sokáig tartott a királyiak öröme, a Di María szabálytalansága után elvégzett jobb oldali szabadrúgást a 61. percben Tamudo csúsztatta a megdermedt Casillas kapujába. 1–1. Az egyenlítés felpörgette a vendégeket, akik újra megszerezték a vezetést: a 75. percben Cristiano Ronaldo szabadrúgása Pepe hátán megpattant, így becsapta Bravót, aki tehetetlenül nézte ahogy a felpördült labda a hálójába hullik. 1–2. A Real Sociedad ezután mindent egy lapra feltéve rohamozott. Casillasnak résen kellett lennie, tette is a dolgát rendesen. A 83. percben például ő mentette meg csapatát az egyenlítéstől: Griezmann lecsúszott beadása ugyanis megtréfálta volna, ha nem koncentrál megfelelően, parádés mentés volt. A lefújás előtt még Marcelo került helyzetbe, de beadása (lövése?) elsuhant a kapu előtt. A Real Sociedad nagyot küzdött, roppant szimpatikusan játszva. A Real Madrid továbbra sincs még „kész”, viszont győz, s jelenleg számukra ez a legfontosabb. Real Sociedad: Bravo, C. Martínez, Ansotegi, M. González, D. La Bella, Aranburu (Sutil, 81.), Rivas, X. Prieto, Zurutuza (Viguera, 68.), Griezmann és Tamudo (Agirretxe, 77.) Real Madrid: Casillas, S. Ramos, Pepe, R. Carvalho, Marcelo, X. Alonso, Khedira, D. María (Granero, 80.), Özil (Lass, 77.), C. Ronaldo és Higuaín (Benzema, 90.) Vezette: Mateu Lahoz Gólok: 0–1: Di María (51.), 1–1: Tamudo (61.), 1–2: Cristiano Ronaldo (75.) Gyutai Péter