Copa America bemelegítő (második rész)

A Copa America a világ legrégebb óta futó nemzetek közötti futballtornája, melyet 1916-ban rendeztek meg először, éppen Argentínában. A versenyeket kezdetben kétévenként kívánták megrendezni, ám a korai időszakban sokáig minden esztendőben megtartották, sőt 1959-ben két viadalt is lebonyolítottak gyors egymásutánban. A világ legtöbb részén megszokott négyéves rendszert 2007-ben vezették be.
Döcögős kezdet
A XIX. század végén Dél-Amerikában a különféle nemzetek a sport révén tudták leginkább felvenni a kapcsolatot egymással a gyakorta feszült politikai viszonyok mellett. A félig-meddig barátságos rivalizálás révén sorra jöttek létre a nemzeti labdarúgó-szövetségek: elsőször az argentin 1891-ben, majd a chilei 1895-ben, harmadikként pedig az uruguayi a századfordulón. 1910-ben Argentína e két labdarúgó-válogatottat hívta meg az úgynevezett ”Copa Centenario Revolución de Mayo 1910”-re, amelyet a 100 évvel korábbi Májusi Forradalom tiszteletére szerveztek. Ez volt az első olyan torna, amelyen kettőnél több kizárólag dél-amerikai labdarúgócsapat vett részt. A körmérkőzések során a házigazdák két győzelemmel megszerezték az összetett elsőséget is, míg Uruguay egy győzelemmel a második helyen zárt. A mérkőzéseket Buenos Aires-ben tartották, nagyjából 8,000-10,000 néző látogatott ki átlagban a találkozókra. Sokan ezt az eseményt tartják az első Copa Americának, ám a dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (Confederación Sudamericana de Fútbol, közismertebb nevén CONMEBOL) nem ismeri el hivatalos tornának. Ezután 1916-ban Argentína újabb emléktornát szervezett, ezúttal a függetlenség kiharcolásának 100. évfordulója alkalmából. Erre a kontinensviadalra a házigazdák mellett Uruguay, Chile és Brazília is hivatalos volt, így már egy 6 mérkőzéses lebonyolításra került sor, melynek végén Uruguay került ki győztesen 2 győzelemmel és egy döntetlennel (utóbbit Argentína ellen érték el). Annak érdekében, hogy a csapatok a jövőben könnyebben szervezhessék meg tornáikat, az uruguayi Héctor Rivadavia kezdeményezésére az argentin függetlenség napján, július 9-én megalapították a CONMEBOL-t, a négy ország jóváhagyásával. A szövetség 1952-ben érte el ma ismert teljes létszámát (10 tag), amikor Venezuela is csatlakozott hozzá. Guyana, Suriname és Francia Guyana elsősorban történelmi és kulturális okok miatt az északi CONCACAF-zónához szegődött.

Argentin-uruguayi versenyfutás
A kupák kezdeti szakaszában rendre a két kék-fehér gárda dominált, az első 20 alkalommal mindössze háromszor fordult elő, hogy nem egyikük szerezte meg a címet az adott évben (1919, 1922 – Brazília, 1939 – Peru). A Dél-amerikai Válogatottak Bajnokságának – ekkor még így hívták – sora zavartalanul folyt a körmérkőzéses rendszerben évről-évre. 1919-ben első alkalommal rájátszást is tartottak, ami egy amolyan döntőt jelentett a pontvadászatban élen zárt két csapat között. Ez a két együttes Brazília és Uruguay volt, akik közül a 150(!) percen át tartó gigászi küzdelemből előbbi került ki győztesen Friedenreich 122. minutumban szerzett találatával. (A mérkőzésen négyszer 15 perces hosszabbítás volt.)
1921-re végre bővült a CONMEBOL tagjainak sora Paraguayjal, ám Chile távolmaradása miatt ezúttal is csak négycsapatos tornát tartottak, egy évre rá, már teljes volt a létszám a brazil játékokon. 1929-ben aztán elérkezett az első jelentősebb törés a kupa történelmében, hat éven keresztül nem tartottak újabb kontinensviadalt. Rendeztek ugyanis 1930-ban egy világbajnokságot, szám szerint az elsőt, amelyen a házigazda uruguayi válogatott a döntőben 4-2 arányban felülmúlta Argentínát. A mérkőzés után az argentin szövetség megszakított minden kapcsolatot szomszéd országa szervezetével, mondván annak labdarúgói nem a fair play szellemében viselkedtek a meccset megelőzően és közben. (A történet ennél persze jóval árnyaltabb, ám ez inkább a világbajnokságok krónikájához tartozik.) Lényeg a lényeg, a két meghatározó CONMEBOL-tag kommunikációjának híján nem volt esély újabb tornára. 1935-re aztán enyhült a helyzet, a felek elásták a csatabárdot és egy semleges helyszínen, Peruban ismét egymásnak feszültek., hogy aztán az „uruk” megnyerjék hetedik címüket.
A Dél-amerikai Válogatottak Bajnokságaiban gyakran voltak kiemelkedő csapatok, akik 100%-os teljesítménnyel lehengerelték ellenfeleiket, ám az 1949-es brazil-válogatott talán mindközül egyedülálló. A Jair, Ademir, Tesourinha, Zizinho fémjelezte csapat +39-es gólkülönbséggel abszolválta a nyolc mérkőzését, amelyen összesen 46 találatot szerzett. Ez meccsenként majdnem 6-os gólátlag! Brazília úgy tűnt egészen simán fogja behúzni története harmadik kupagyőzelmét hazai pályán, ám a sors közbeszólt, hiszen a Paraguay elleni utolsó mérkőzésüket elbukták, így rájátszásra kényszerültek. A ”visszavágón” végül 7-0-s sikert arattak, így valójában egészen simán győztek 55,000 őrjöngő brazil szeme láttára. Érdekesség, hogy négy évvel később, a következő kupán ismételten ez a két együttes játszott a végső győzelemért, ekkor azonban már a kisebb állam sportolói örülhettek, hiszen a 2-1-es csoportmérkőzés után a fináléban is győzedelmeskedtek 3-2-re, megszerezve így történetük első kontinenstrófeáját.

Az 1950-es brazil labdarúgó-válogatott
1942 után megszűnni látszott az argentin-uruguayi hegemónia, hiszen míg korábban tízszer is ez a páros végzett a dobogó két legfelső fokán, ez után már csak kétszer, 1959-ben és 1967-ben volt ez a felsőház végeredménye. Helyettük azonban egyre többen fértek oda a húsos fazékhoz, így Peru és Chile erősödése mellett Ecuador is felmutathatott egy negyedik helyezést, sőt Bolívia hazai környezetben a végső győzelmet is megkaparintotta 1963-ban, hogy aztán négy évvel később győzelem nélkül, egyetlen döntetlennel tökutolsó legyen.
Új rendszer
1975-ben nyolc éves szünet után rendezték meg a következő tornát, melynek az új rendszer szerint már nem volt házigazdája. A csapatokat három csoportra osztották, ahonnan csak az első helyezett jutott tovább az elődöntőkbe oda-visszavágós mérkőzések után. A címvédő Uruguaynak nem kellett részt vennie a csoportküzdelmekben. Ez a szisztéma működött még a következő két megmérettetésen is, így Peru, Paraguay és Uruguay nyert tornát úgy, hogy a játékokat nem egy országban tartották. A sorozat egyébiránt 1975-ben kapta a Copa America elnevezést. A CONMEBOL 1987-ben határozott úgy, hogy rotációs rendszerben minden tagjának házigazdának kell lennie, így Argentínával kezdve elindította új, igazságos programját. Az első kör Venezuelával fejeződött be 2007-ben, kezdődik tehát a következő ciklus.
Mai formáját 1993-ban nyerte el a kontinenstorna. A jelenlegi rendszer szerint a csapatokat három csoportja osztják, ahonnan az első kettő és a két legjobb harmadik helyezett jut tovább a negyeddöntőkbe. Ezek alapján 12 csapatnak kell szerepelnie, hogy feltöltsék a helyeket, így 1993 óta mindig hívnak meg más szövetségből is két gárdát. Az eddigi meghívottak: Kanada (végül visszalépett 2001-ben), Costa Rica, Honduras, Japán, Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok voltak. Közülük a CONCACAF-zónából Mexikó a legsikeresebb egy második és három harmadik helyezéssel. A közép-amerikai gárda eddig minden évben élt a felkínált játéklehetőséggel, mellette a csatlakozó eredetileg Japán lett volna idén, ám a válogatott a súlyos földrajzi katasztrófa miatt nem tudta vállalni a játékot, így Costa Rica ugrott be a helyére. (Pletykák szerint szó volt arról is, hogy Spanyolország lesz a másik vendég, ám ebből végül nem lett semmi.)
Brazil-éra
Nincs mit szépíteni a történeten, Brazília az utóbbi időben szinte egyeduralkodójává vált a sorozatnak. '97-ben, '99-ben, 2004-ben és 2007-ben is ők vitték haza a dicsőséget, utóbbi két alkalommal ráadásul a mostani házigazdát verték meg a döntőben. 2007-ben a venezuelai tornán, a Maracaibói döntőben a brazilok Babtista és Dani Alves találataival, illetve Ayala öngljának köszönhetően 3-0 arányban győztek, ezzel megszerezve történetük nyolcadik kupaelsőségét. Az okosok szerint idén is ennek a párosításnak a legnagyobb a valószínűsége a fináléban, így akár előfordulhat az is, ami még soha a Copa America-történelemben, három egymást követő tornán játszaná a döntőt ugyanaz a két csapat. Kérdés azonban, hogy ez jót tesz-e a sorozat megítélésének…?

A 2007-es Copa America-győztes brazil labdarúgó-válogatott
Egy kis statisztika
A Copa America két legsikeresebb gárdája Argentína és Uruguay 14-14 győzelemmel, őket követi az aktuális címvédő Brazília nyolc sikerrel. Egy másik táblázat szerint pontokra lebontva Argentína egyedül vezeti a tabellát 353 megszerzett egységgel. Uruguay 334, Brazília 302 pontot gyűjtött eddig találkozóin. Legtöbbször Argentína adott otthont a játékoknak, Messi hazája idén kilencedszer látja vendégül a kontinenst. Uruguay hét, Chile és Peru 6-6 tornát rendezett eddig. A legtöbb gólt eddig a brazil Zizinho és az argentin Norberto Méndez szerezték, mindketten 17-szer vették be ellenfeleik kapuját.
Bemelegítésünk második szakasza ezzel be is fejeződött, hétfőn már az A-(izom)csoporttal foglalkozunk kicsit. Csak a ráhangolódás kedvéért: Argentína, Bolívia, Kolumbia, Costa Rica. Kellemes lazítást addig is!
Stummer András Zoltán
Korábbi részek:
1. A rendező ország és a helyszínek
További részek:
3. A-csoport
4. B-csoport
5. C-csoport
6. Időpontok