Collina, Clattenburg és Kassai az Eb-döntő előtt a Stade de France-ban – Na és a párizsi molyok! (Fotó: Reuters)
Miután mindenki elmondta már a magáét az állítólag alacsony színvonalú Eb-ről, a meccset sem nyerő portugálokról, a tulajdonképpen Európa-bajnok magyarokról (engem egy internetes szavazás tudna talán végképp meggyőzni arról, hogy miénk lett az Henri Delaunay-kupa, de ha nem is a miénk, a hisztis Ronaldóé biztos nem!), s úgy gondolom, hogy részletesebb és érdemibb összefoglalót nehéz volna írni, mint amit a Washington Post, majd az ESPN kolumnistája megjelentetett, most csak hadd térjek vissza egy – magyar vonatkozású – részletkérdésre. Arra, hogy bár természetesen igyekszik jó képet vágni a szereposztáshoz, nem lehetett Kassai Viktor az Eb-döntő játékvezetője vasárnap a Stade de France-ban. Pedig úgy vélem, hogy elfogultság nélkül is kijelenthető: járt volna neki. Így volt ez már a meccs előtt is, de látva azt, amit vetélytársa, Mark Clattenburg a döntőben művelt, egyenesen azt állítom, hogy égbekiáltó igazságtalanság történt. Clattenburg az egész meccs legfontosabb pillanatában totálisan félreértette a helyzetet. Éppen agyonrúgták a világ legjobb futballistáját, a „vendégcsapat” kapitányát, talán hónapokra téve őt harcképtelenné (miközben a rá nehezedő irgalmatlan nyomás, meccsterhelés és az ellenfelek kitüntetett figyelme ellenére kimondottan ritkán sérült), ám nem, hogy a kirívó sportszerűtlenséget nem jutalmazta sárga lappal, még szabadrúgást sem ítélt az eset láttán. Az ismétlésben jól látszik, hogy az egy helyben álló (tehát nem lendületben lévő, szerencsétlenül lépő, óvatlan, stb.) Ronaldo játszótéri csellel húzza arrébb talppal a labdát a rárontó Payet elől, mire az a portugál letarolásának az árán is, utána nyúl a labdának, miközben a másik térdével kíméletlenül megroppantja oldalról (!) Cristiano támaszkodó lábát. A labdát valóban elérte, de csak olyan áron, hogy a másik lábával kivitte közben az ellenfél támaszkodó lábát, tipikus, „a labda és a baba” szituáció, amikor egy rutintalan bíró talán csak a labdát nézi, és képes még szabadrúgást sem ítélni, miközben egy rutinos játékos két legyet üt egy csapásra, a bírót becsapva elrúgja a labdát, és egy hatalmasat odapakol az ellenfélnek. A Daily Mailnek a játékvezető teljesítményét értékelő honfitárs, a szaktekintély Graham Poll (akit tíz éve a vb-ről azért kellett hazaküldeni, mert Simunicot a horvát-ausztrál meccsen csak a harmadik sárga lap után küldte le a pályáról, és a hibát a héttagú bírócsapatból sem szúrta ki senki) szerint szabadrúgást kellett volna ítélni (vagyis hibázott Clattenburg), de lapot nem ért az eset. Súlyosan téved, mi ér vajon sárga lapot, ha nem ez? A labda megszerzésének szándéka nélkül, durván és sportszerűtlenül sérülést okozni az ellenfélnek? Ha elfogadjuk, hogy ez történt, a piros lap sem túlzás, de én azt mondom, itt a sárga lett volna a megfelelő, hiszen azt persze nem tudhatja a játékvezető, hogy milyen következményekkel jár a sportszerűtlen belépő. (Puhl Sándort annak idején ennek ellenére azért tiltották el, és kellett kihagynia az 1998-as vb-t, mert ugyan szabadrúgást ítélt egy lábtörést okozó súlyos szabálytalanság után, de sárga lapot nem adott a Feyenoord-Manchester United BL-meccsen.) Természetesen lehet Clattenburgot azzal mentegetni, hogy ott és akkor ez egyszerű, átlagos, talán még a szabálytalanság határát sem súroló esetnek tűnt. Csakhát azért volt ő a döntő bírája, hogy kiszúrja, ha a pályán lévő legnagyobb sztár ellen alattomos (vagy, rendben: csak veszélyes) szabálytalanságot követnek el, és még véletlenül se engedje tovább a játékot csak azért, mert hihetetlenül lazának gondolja, hogy „ő engedi a kemény játékot, sőt Ronaldo ellen is engedi, nem esik hasra a nevétől”. Mert a konkrét tévedésein túl ez a pökhendi magatartás volt a leginkább bőszítő, a viselkedése. Tudom én, hogy a magabiztosság és a nagyképűség között vékony a mezsgye, többször a valaha élt egyik legnagyobb játékvezetőt, Puhl Sándort is az utóbbival vádolták, de a 2016-os párizsi döntőben kimondottan bántó és irritáló volt, amit Clattenburg elővezetett. Ámokfutásával pedig a játékvezetői szakma tekintélyét rombolta, mert sokan, akik felületesen követik a futballt, csak annyit láttak belőle, hogy itt egy bíró, aki rendkívül kiélezett helyzetben nem tudja megkülönböztetni a fehér bőrű védő és a fekete bőrű támadó kezét, nevetséges módon sárga lapot ad a teljesen ártatlan védőnek és majdnem (sőt közvetve) gólt eredményező szabadrúgást ítél a tizenhatosról befelé a támadó kezezése után, de ostoba döntései ellenére jópofáskodik és fölényeskedik a pályán. Hogy megtorlatlanul hagyja a meccs legfontosabb szabálytalanságát, de lekezelően bánik a játékosokkal.
Sajnos, önmagában túlzott, aránytalan bizalmat kapott azzal, hogy a BL-döntő után az év másik csúcsmeccsét, az Eb-döntőt is megkapta, annak dacára, hogy Milánóban lesgólt adott meg a Real Madridnak. Ráadásul mindezt úgy, hogy köztudott volt, ha valaki, Kassai Viktor nagyon megérdemelné ezt a finálét. Hiszen ő már 2011-ben túl volt a maga BL-döntőjén (korábban vb-elődöntőt és olimpiai döntőt is vezetett), s 2012-ben is minden együtt volt ahhoz, hogy övé legyen a döntő. Csakhogy hihetetlenül balszerencsés módon, a gólvonalon szolgálatot teljesítő kollégája, Vad István hibája miatt, egy pillanat alatt elszállt az addigi összes (és nem kevés!) esélye a döntőre, amikor nem adta meg a házigazda ukránok szabályos gólját Anglia ellen. Csak azért, mert a makacs UEFA-vezetőség gólvonal-technológia helyett emberekre bízta a milliméterek századmásodpercek alatt történő megítélését (azóta, a FIFA döntése miatt, éppen ennek az esetnek köszönhetően általánosan elterjedt lett és egyre csak terjed a gólvonal-technológia alkalmazása, végre az UEFA is beállt a sorba). Négy éve összeomlott hát majdnem minden, amit Kassai Viktor addig felépített, s a fenti eset olyannyira visszavezette a pályáját, hogy ráment a 2014-es világbajnokság is, Kassai Viktor nem volt ott Brazíliában. Hatalmas fegyvertény, hogy visszakerült az abszolút élvonalba, rangos meccsek sorát kapta már a BL-ben is (a döntőben ott is Clattenburg tartalékja volt), s itt az Eb-n például az előrehozott döntőnek tekintett német-olaszt fújhatta, amit nagyon magas szinten vezetett minden panasz nélkül, vagyis abszolút járt volna neki a döntő. Csak hát azt valamiért Clattenburgnak szánták az idén (a hírek szerint a legnagyobb szinte kizárólagos szava az ilyen döntéseknél Pierluigi Collinának, az UEFA játékvezetői bizottságába maga az UEFA által delegált, az adminisztrációt képviselő vezetőnek van, jóllehet, a JB elnöke az a spanyol szövetségi elnök, Villar, aki rangidős alelnökként most az eltiltott Platinit is helyettesíti az új választásig, s aki a kupát is átadta a portugáloknak). Már abból, hogy Kassai megkapta a nyitómeccset, sejteni lehetett, hogy most ezzel szeretnék kiszúrni a szemét, mert bár nem példátlan, nem is szokványos, hogy ugyanaz a játékvezető kapja a nyitómeccset és a döntőt. Hatalmas siker volt persze a francia-román nyitómeccs vezetése is (a 66-os vb Anglia-Uruguay nyitómeccsét Zsolt István vezette, most Párizsban Kassaira lehettünk büszkék), ez a gesztus is a nagy visszatérésnek szólt a balszerencsés kijevi eset után, de szerintünk ebben az Eb-ben most még inkább benne volt a döntő Kassainak (érdekesség, hogy kedvese, akivel hosszú évek óta egy párt alkotnak a pályán kívül, Kulcsár Katalin a legjobb magyar női játékvezetőként az idén a női BL-döntőt vezette kitűnően Olaszországban). Maga Kassai Viktor, akit egyébként majdnem két évtizede egy Czibor Zoltán által szervezett Komárom-Fradi hírverő meccsen láttam először bíráskodni Komáromban, nyilván soha sem mondja majd ki, pláne a nyilvánosság előtt, hogy bizony volt ott kéznél, az oldalvonal mellett egy, a döntő levezetésére igazán alkalmas játékvezető is… De ettől még ez az igazság, és továbbra sincs Eb-döntős játékvezetőnk, jóllehet BEK és BL-döntőt (Palotai, Puhl, Kassai), vb-döntőt (Puhl), olimpiai döntőt (Kassai), Világkupa-döntőt (Gere Gyula), KEK-döntőt (Hernádi), UEFA-kupa-döntőt (Puhl) is vezetett már magyar. Csak Eb-döntőt nem. Sőt, európai Szuperkupa-meccset sem, ezért hátha legalább azt (Sevilla-Real augusztusban) odaadja most Kassainak Collina…
És ha már elmerültünk a témában, említsük meg, hogy Kassainak a csapatára sem lehetett panasz az egész Eb-n, az sem véletlen, hogy egyik állandó segítőjét, Ring Györgyöt is ott tartotta az UEFA a döntőre, ő volt a tartalékpartjelző. Egyébként ahogyan Kassainak, úgy neki, és a csapat szintén ismerős nevű tagjának, Tóth Vencelnek is játékvezető volt már az édesapja is, Ring János BL-elődöntőben is partjelzett.
A döntőre visszatérve, feltűnő volt viszont, hogy Cristiano Ronaldo egészen különleges magánszámot adott elő kényszerű cseréje után az oldalvonal mellett. Ami, kijelenthetjük, teljességgel szabálytalan volt, hiszen minden csapatból egy ember (praktikusan az edző) adhat tanácsokat és rohangálhat a felfestett technikai zónán belül a mérkőzés közben. Portugáliának pedig két edzője lett, s Ronaldo rendre el is hagyta a felfestett zónát. Kassai, a hazaérkezését követő MLSZ-sajtótájékoztatón empátiáról és rugalmasságról beszélt azzal kapcsolatban, hogy negyedik játékvezetőként az ő feladata lett volna megfékezni a magáról teljesen megfeledkező portugált, ami bizonyos mértékig valóban elfogadható. Tényleg szörnyű lett volna, ha még inkább magukra vonják a figyelmet, s a meccs onnantól Kassai és Ronaldo – nem kétséges kimenetelű – csatájáról szólt volna. Csakhogy Kassainak – a szabályok áthágásának árán is – azért kellett megértőnek lennie Ronaldóval, mert akkor már az egész világ számára világos volt, hogy a portugál csapatkapitány kíméletlen legyalulása Kassai kollégája, a vezetőbíró Clattenburg részéről megtorlatlan maradt. Így aztán semmi erkölcsi alapja nem maradt a játékvezetőknek arra, hogy fegyelmezzék Ronaldót, aki élete egyik legnehezebb helyzetét szenvedte éppen el, önhibáján kívül. Még azt is el tudom képzelni, hogy maga Clattenburg kérte Kassait, hogy legyen kicsit elnézőbb Ronaldóval, ha már így alakult a dolog. Persze, ezt sem fogja egyikük sem elárulni soha, de elemezve a történteket mi nagyon is megkockáztathatjuk, hogy így (is) történhetett.
Clattenburgnak végül szerencséje volt, mert a portugálok nyertek, s csak azután egy perccel rúgta Eder a győztes gólt, hogy a kezezése után jogtalanul a javára megítélt szabadrúgását Guerreiro nem a kapuba, csak a lécre lőtte. Ronaldo sem rohant be a pályára, vagy nem csinált olyasmit, amit utólag bárki kifogásolna, a franciák amúgy is magukra vethetnek, mondja mindenki, de azért meglehetősen abszurd jelenetek játszódtak le a portugál kispadnál, amelyekhez hasonlókat még egy megyei meccsen sem illik megengednie a játékvezetőnek. És Clattenburg hibája miatt volt tulajdonképpen tehetetlen Kassai is. Ezért aztán ne tessék a szeretet jelének, meg jópofa gesztusnak értékelni, hogy Ronaldo a díjátadás során előtte elhaladó angol bírónak megragadta a fejét, és boldogan rázta, így vezetve le a hihetetlen feszültséget, mintegy azt üzenve a mozdulattal: „Hát te is itt vagy, öreg? Majdnem tönkretettél mindent, de sebaj, már téged is szeretlek, mert minden jóra fordult! Nyertünk, haver, érted?!”
Mi jobban örültünk volna, ha Kassai Viktornak jár a gratuláció az Eb-döntő bírójaként a lefújás után, igaz azonban, hogy rendkívül bizarr és mindkettejük számára örökké emlékezetes helyzetben, végül is ő töltötte a legtöbb időt a legközelebb a világ legjobb játékosához, aki, ahogyan Lakat T. Károly fogalmazott a blogjában, az oldalvonal mellől nyert Eb-t Portugáliának. Kassai Viktor megértő, empatikus asszisztálása mellett.
Tanulság? Nincs. Következnek az OTP Bank Liga meccsei. És talán egy Szuperkupa-döntő Kassaiéknak…
Szöllősi György (Felcsút)
