Taktikai eligazítás Bangkokban
Hosszú éveken át meghatározó játékosa voltál a nemzeti csapatnak, de idén januártól már szövetségi kapitányként irányítod a válogatottat – benne sok volt játékostársadat is. Hogy tetszik az új szerepkör? Előnye és hátránya is van, hogy nemrég még én is játszottam – és időnként játszom most is, ezen a tornán is a nevezett játékosok között vagyok. Próbálok a futballistáim fejével gondolkodni, de mivel most olyan pozícióban vagyok, hogy nekem kell felelősséget vállalni a csapatért, ezért másként is kell gondolkodnom, mint játékosként. Szeretnék olyan hangulatot teremteni, hogy a srácok megnyíljanak felém, hogy kiválóan működjön közöttünk a kommunikáció, mert akármilyen kiemelt szerepe is van egy edzőnek, a céljait elérni csak a játékosaival együtt, közösen tudja. Nagyon motivált vagyok, mert imádom ezt a sportágat és nincs nagyobb kihívás, mint a válogatottat irányítani.
Ughy Márk szövetségi kapitány
Néhány hete egy dubaji edzőtáborozás során már együtt volt a keret nagy része, de mennyire tekinthető ez már a te csapatodnak? A játékosok többségét ismerem, sokan az elődöm, Weisz Tamás együttesében is helyet kaptak, és alkalmasnak érzem a keretet a nagy feladatok teljesítésére. Úgy gondolom, jó a fiatal és idős játékosok aránya. Most egy bő huszonöt fős kerettel számolunk, de nyilván szűkíteni kell bizonyos szempontok alapján, hiszen egy-egy tornán többnyire nyolc plusz kettes vagy tíz plusz kettes kereteket lehet nevezni. Minél hamarabb ki kell derülnie, hogy mik az erősségeink, mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni, és így tovább. Milyen célt szolgál a ma kezdődő thaiföldi barátságos torna? Nem tétmeccsekről van szó, de nyilván az eredmény sem mindegy. Nyugodtan nevezhetjük tétmeccseknek ezeket a találkozókat, mert egyrészt az én szememben minden válogatott meccsnek tétje és rangja van, másrészt nekem, újdonsült edzőként is nagyon fontos visszajelzés lesz. A csapatépítés elején vagyunk, óriási szükségünk van a tapasztalatszerzésre, és ehhez meccsrutinra van szükség. Számunkra minden ilyen meghívás megtisztelő és szakmailag kiváló lehetőség. A strandfoci csapatsport, a csapatsportoknál pedig döntő faktor, hogy mennyire ismerik egymást a játékosok. A csapatszellem erősítése szempontjából sem elhanyagolható egy ilyen torna.
Munkában a strandlabdarúgó-válogatott
Mit lehet tudni az esélyekről? Milyen eredménnyel lennél elégedett? Japán a világranglistán előrébb van, mint mi, őket tartom a legveszélyesebb ellenfelünknek. A thai és a maláj csapatot nem igazán ismerjük, de míg mi az út elején járunk, nekik most kell csúcsformában lenniük, hiszen heteken belül világbajnoki selejtezőt játszanak. Nem az eredmény a legfontosabb most nekünk, de akkor lennék száz százalékosan elégedett, ha megnyernénk a tornát. Már csak azért is, mert – mint köztudott – a siker mindig építő erejű. Mit lehet tudni a távolabbi célokról? A rövid távú célunk, hogy visszakerüljünk az Euroliga A-csoportjába. Az ehhez vezető út fontos állomása augusztusban lesz Siófokon, és szeptemberben dől el, hogy sikerül-e a feljutnunk. A hosszú távú célunk az, hogy a topcsapatok között tartsanak minket számon. Európában a portugál, az orosz, az olasz, a spanyol, a svájci és talán az ukrán csapat tartozik a szűk elitbe. Ha ezekkel a válogatottakkal tudnánk fontos ki-ki meccseket játszani, például egy-egy nagy tornára való kijutásról döntő meccseket, akkor elégedettek lehetnénk. Ezzel már a világban is számottevő tényezők lennénk, hiszen Európán kívül leginkább csak Brazíliában, Tahitin és Iránban űzik magas szinten ezt a játékot. Akár azt is mondhatjuk, hogy a tengerpart nélkül országok közül csak Svájc jobb nálunk. A strandlabdarúgás, mint sportág még gyermekcipőben jár, de szép jövő előtt áll, és most kell megragadnunk a lehetőséget, hogy lépést tartsunk a világ élvonalával. A befektetett munka pedig – ha ez eleinte nem is mindig látszik – idővel szinte mindig megtérül. Interjú: Bodnár Zalán Bangkok, Thaiföld Fotó: Rigó Judit, Bodnár Zalán
